Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Kihalófélben levő kentaur
Végel László
Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a kettős kötődés lassanként elhalványul, ami nemcsak a vajdasági magyar irodalomról alkotott kép módosulását jelenti, hanem a magyar irodalomból is eltüntet egy szint, hiszen most már mindenki magától értetődőnek találja, hogy csakis a magyarországi irodalom szempontjai szerint gondolkodjon. Esetleg akad még néhány kóbor és magányos kivétel. Kihalófélben levő kentaur. Végel László:
2021. november 5., péntek
Magyarországon és Szerbiában egyre baljósabb a covid-helyzet. Úgy tűnik újabb vészes napok következnek. Délután Filip Daviddal derűs hangnemben telefonon arról beszélgettünk, hogy megtettük, amit megtehettünk, amit esetleg még hozzáteszünk, az legyen szerény ráadás. Vagy ajándék. Ahogy lenni szokott, érkeznek az új nemzedékek, most rajtuk a sor. Vagy egy tucat dedikált könyv között válogatok, mert tartom magam a régi szokásomhoz, hogy a dedikált könyveket okvetlenül sorra veszem. Megengedem magamnak a fényűzést, amit a kritikusok nem: kivárok. Kivárom, hogy elcsituljanak a vele vagy az ellene szóló hangok és kezdik felejteni a könyvet. A magam módján így viaskodok korunk betegségének számító gyors felejtés ellen. Ezzel a tudattal olvasom Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Krusevszky megírta nemzedéke közérzeti regényét.
Néha érdemes elővenni régi újságokat vagy a régen olvasott könyveket, amelyek akkoriban az éppen adott helyzetre reflektálnak. Ilyen a Keleti golf-áram (1976) is, amelyben a fiatal magyarországi írók és kritikusok számolnak be a közép- és kelet-európai élményeikről, ismereteikről. Észre kellett vennem, hogy ezekben az időkben a fiatal magyar értelmiségiek sokkal nyitottabbak voltak Kelet-Közép-Európa felé, mint a maiak. Létezett valamiféle hivatástudat – az urbánusoknál és a népieknél is. Igaz, akkor még egymást is jobban értették. Rokonszenvvel olvastam az említett kiadványt, hiszen arról a nyitottságról tanúskodik, amely akkoriban élénkült fel a magyar kultúrában. Csak sajnálni tudom, hogy manapság nem születik ilyen könyv, nem is születhetik, hiszen a magyar kultúra valahogy lemondott a közép-kelet-európai távlatokról. A fiatal nemzedéket csak az angol, esetleg a francia és a német világ érdekli, de az is egyre kevésbé. A magyarázatot abban látom, hogy a magyar értelmiségieket annyira lefoglalják a mai magyar ellentmondások és árkok, a magyar „Kulturkampf”, hogy az egyik oldalon és a másikon is beszűkíti a magyar horizontokat. Spiró úti esszéjének eszményített Jugoszlávia képét könnyű lenne ironizálni, de elismerem, hogy jó érzékkel észlelte azokat a szimptómákat, amelyek később tragikussá váltak. Felróható-e neki, hogy kizártnak tartotta Jugoszlávia széthullását? Az vesse rám az első követ, aki 1976-ban előre látta ezt. Legfeljebb sejtések léteztek, melyek alig voltak határozottabbak, mint Spiróé. Más szempontból is komoly dokumentumértéke van Spiró szövegének. Többször is utaltam a magyarországi értelmiségiekkel folytatott beszélgetéseimre, amelyekben szóvá tettem azokat a sebeket, amelyeket a jugó-hatalom ejtett. Fejcsóválva és bizonytalankodva fogadták. Velünk is megértették egymást, de aztán tisztelgő látogatást tettek a szocialista hatalom kitüntetett íróinál, funkcionáriusainál. A saját „cenzorainknál”. Nem tettek nagy különbséget. Utólag igazat adok nekik. Magyarországhoz viszonyítva az ő szemükben Jugoszlávia Nyugat volt. Igaz, a kádárizmus is puhulni kezdett, majdnem ugyanakkor, mikor a titóizmus bekeményített. Jugoszlávia 1971 után nem volt ugyanaz, mint ami 1971 előtt volt. Teret kapott a brezsnyevizáló autokrata rendszer, amely 1989-ben összeroppant. Ettől függetlenül az eszményített Jugoszlávia tovább élt a magyar köztudatban. Az urbánus és a népi értelmiségiek között is. A népiek és az urbánusok akkoriban többet foglalkoztak az erdélyi és a szlovákiai magyarok elnyomásával. Ceaușescu volt a rettegett személyiség és nem Tito. Mi voltunk az „Amerika”, ahol farmernadrágot lehetett venni. Trockij könyvek díszelegtek a könyvkereskedésekben, a heideggeriánus filozófus Vanja Sutlić a párt eszmei politikai bizottságában fogalt helyet, a pártitkárok feje fölött absztrakt festmények díszelegtek, a pártvezérek pedig avantgárd költészeti szeánszokra jártak. Van azonban a fiatal Spiró-esszében egy fejezet a vajdasági magyar irodalomról, amelyhez érdemes időnként visszatérni. Abból a tényből indul ki, hogy az írók a gondolkodásmódjukat meghatározó „saját világból” indulnak ki, ebből arra a következtetésre jut, hogy a vajdasági magyar irodalom inkább tartozik a jugoszláv irodalmi körbe, mint a magyarba. Nyilván, hogy ezt ma már nem ugyanígy fogalmazná meg, de kiindulópontja azért meggondolandó, hiszen végül a jelenség lényegére tapint. „Mi itthon csak a magyar - vagyis a magyarországi – irodalom szempontjai szerint gondolkozhatunk, a vajdasági magyarok azonban két szempontot kapnak, és legalább annyi, ha nem több közük van a szerb-horvát irodalom jelenségeihez, mint a mai magyar irodalomhoz.” Ez a pontosítás ma sem mellékes. Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a kettős kötődés lassanként elhalványul, ami nemcsak a vajdasági magyar irodalomról alkotott kép módosulását jelenti, hanem a magyar irodalomból is eltüntet egy szint, hiszen most már mindenki magától értetődőnek találja, hogy csakis a magyarországi irodalom szempontjai szerint gondolkodjon. Esetleg akad még néhány kóbor és magányos kivétel. Kihalófélben levő kentaur.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >