Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Tanyaszínház: Hogyan tovább?
Alkotni csak szabadon, szabadságban lehet!
Bozóki Antal
A Magyar Mozgalom frakciója többi tagjának is követni kellene Kalmár Zsuzsa minden elismerést (meg)érdemlő példáját, szimbolikusan megfosztva ezzel a testületet a törvényes működéstől. Lehetőség nyílna ezzel egy új összetételű nemzeti tanács megválasztására és működésének újragondolására. A harmadik lehetőség, hogy nem történik semmi, vagyis marad a Hajnal-Pásztor kettős. A közösségre nézve ez lenne a lehető legrosszabb megoldás. Követelni kell, hogy Hajnal Jenő és Pásztor István/Pásztor István és Hajnal Jenő mielőbb távozzon a közéletből! Bozóki Antal:
„Európában példátlan, ami a Vajdaságban történt: a Magyar Nemzeti Tanács elnöke betiltotta a Tanyaszínház (Ödön von Horváth Kazimír és Karolina c. – B. A.) előadását” – írja Révész Erika a Tanyaszínház: jó reklám volt a betiltás c. cikkében.
Hajnal Jenő, Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke július 27-ei közleményt adott ki, mivel a társulat „a gondtalan, minden korosztálynak szóló színházi élményt nem tudja elvinni közösségeinkbe, városainkba és falvainkba”, az „MNT… elfogadhatatlannak tartja, hogy a társulat idei körútja folytatódjon, s arra kérte a szervezőket, hogy mondják le a többi helyszínen való vendégszereplést”.
Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ) elnöke, „noszai ménesgazda”, vállveregetős nyílt levélében, támogatásáról biztosította az MNT elnökét: „Kedves Jenő! Jól döntöttél!” – írta Pásztor.
A Tanyaszínház vezetősége ezek után úgy határozott, hogy az előadás „további turnéját felfüggeszti, eleget téve a kérésnek”, de az együttes az előadást augusztus 12-ig Kavillón „minden este le fogja lejátszani a színház művésztelepén nyitott ajtók mellett, este 21 órától”.
A hvg.hu, a Szabad Magyar Szó, a Veszprém Kukac stb. jelentései és a nézők beszámolói arról tanúskodnak, hogy „azóta zarándokhelyé változott a csöppnyi település. Minden este gépkocsik tucatjai és több autóbusz parkol az előadások alatt a falu utcáin. Nemcsak Vajdaság minden szegletéből, de Magyarországról is szervezik az utazásokat egy-egy estére. A nézőtéren pedig folyamatos a telt ház: úgy 500–600 ember üldögél a szalmabálákon, a fűben pokrócokon, sámlikon, nyugágyakban.”
„Számtalan szervezet, művész és civil fogalmazta meg (Szerbiában és határon túl – B. A.) ellenvéleményét a történtekről”, a kritikusok magyarországi és szerbiai szervezete stb. állt ki a művészi/művészeti szabadság mellett. Van olyan vélemény is, hogy „ekkora nemzetközi visszhangra nem lelt még vajdasági ügy a közelmúltban”.
– És hogy mennyire abszurd dolog az, hogy Vajdaságban, 2021-ben betiltanak egy előadást, azzal kapcsolatosan beszédes lehet, hogy még „Pestről” is leszóltak miatta. A magyarországi kormány félhivatalos szócsöve, a Magyar Nemzet írta meg, hogy a VMSZ-esek talán túlzásba estek, és a sokat emlegetett prasnyaságnak tényleg kevés nyoma van a darabban – írja Tóth Szilárd János (Politizál a Tanya, de a Pártnak ehhez semmi köze). (Oláh Zsolt Vajdasági darázsfészek c., 2021. július 29-ei, írását azonban már nem találni a Magyar Nemzet oldalán.)
A Danas c. belgrádi napilap vezércikkben foglalkozott a történtekkel [Kad politika uđe u pozorište…/Amikor a politika bemegy a színházba…] – A színház az igazság után kutat, a közönség pedig választhat, jegyet vesz vagy nem. A kérdés az, mit kezdjünk a félelmetes értékrendszerrel, amelyet naponta erre a társadalomra erőltetnek, függetlenül attól, hogy a művészet rámutat-e vagy sem erre a problémára. A színház ezt tudja, de a cenzoroknak ez magától értetődően nem tetszik – írja a lap.
Az MNT „alapította” és a VMSZ irányította Magyar Szó csak Hajnal közleményét és Pásztor nyílt levelét közölte. Jellemző, hogy mindkét szöveget a művelődési rovatban (a 8. illetve 7. oldalon) dugták el – holott egyértelműen az egész közösséget érintő kultúrpolitikai eseményről szóltak –, ami a szerkesztőket minősíti.
A két vezető Tanyaszínház ellenes állásfoglalását követő eseményekről, a közönségnek a véleményéről, a kötet kitevő írásokból, kommentárokból már egy sor nem lehetett olvasni a pártújságban, amelynek közszolgálatúnak kellene, hogy legyen!
A lap, az augusztus 7-ei Kilátóban, közölte még Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) vezetőjének, Pásztor koalíciós partnerének, A Tanyaszínház kapcsán c. zavaros és ellentmondásos írását, amivel csak tovább süllyed a véemeszes ingoványban, valamint Bicskei Zoltán Pár sor a Tanyaszínház bukásának margójára c. elmélkedését a „jóról” és a „rosszról”.
Mindez jól illusztrálja az itteni magyar sajtóban uralkodó helyzetet (is).
Az MNT korábban „nemzeti jelentőségűvé minősítette a Tanyaszínházat, és ennek az előadásnak (mármint a betiltottnak – B. A.) a tájolását a szórványban külön is támogatta”.
Itt érkeztünk el egy sarkalatos problémához: A gyakorlat szerint, ha valamely személy, vagy szervezet nem hajt fejet az MNT-nek, netán felszólal a VMSZ (értsd: Pásztor) ellen – mivel az MNT és a véemesz uralják a teljes anyagi támogatási rendszert –, az búcsút mondhat mindennemű (belföldi és magyarországi) segítségnek is, a nemzetellenesnek közé sorolják, balliberálisnak, vagy éppen Soros bérencnek nevezik.
Ez a téves, az anyaországból táplált politika már eddig is jóvátehetetlen károkat okozott az alkotóknak és a művészeknek! Most megvonják a támogatást a Tanyaszínháztól, illetve feltételekhez kötik-e azt?
Magyar Attila – Öcsi, a Tanyaszínház elnökségi tagja, aki hosszú éveken át vezette az intézményt, a Szabad Magyar Szónak elmondta: „Valami oknál fogva engem leváltottak, így másfél hónapja már nem én vagyok a Tanyaszínház elnöke”.
– Huszonhét éven át vezettem a Tanyaszínházat. Inflációs és háborús években is. Aztán a „mór megtette kötelességét, a mór mehet” – én ezt így fogtam föl, leváltottak, most meg ez történik. Nem tudom, mi lesz ennek a végeredménye – nyilatkozta Magyar Attila.
A nyilvánosság csak Magyar Attila nyilatkozatából értesült, hogy „leváltották”, de arról, hogy ki/kik és miért arról – ismereteim szerint – a mai napig nem tartották szükségesnek tájékoztatni a közösséget.
A Magyar Mozgalom (MM) MNT-frakciója „mélységesen elítélte”, hogy Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács intézményét nem tisztelve, annak nevében szólította fel a társulatot „az idei körútjának a lemondására”.
– Számunkra ez azt jelenti, hogy a testület elnöke kisajátítja magának az intézményt, megkerülve a demokrácia látszatának minimumát is. Azt gondoljuk, e megnyilvánulása nem múlhat el felelősségre vonás és következmények nélkül – írja a frakció július 29-ei közleményében.
Kalmár Zsuzsa, a Szabadkai Népszínház színművésznője, az MM küldötte a Magyar Nemzeti Tanácsban, s a kulturális bizottságának a tagja is egyben, még az nap „teljes mértékben elhatárolódott Hajnal Jenő, az MNT nevében írt nyilatkozatától” és lemondott a tanácsnoki tisztségéről.
Félő, hogy az MM frakciójának a követelése Hajnal Jenő felelősségre vonására „üres puska”. Ha netán napirendre is tűzi/tűzné az MNT, a döntő, véemeszes többség – Hajnal Jenő egy intésére – elutasítja azt.
Vajdasági magyar közéleti személyiségek (július 31-én) Szabadságot a Tanyaszínháznak címmel aláírásgyűjtést kezdeményeztek, melyben követelik, hogy „az MNT mielőbb tűzze napirendre Hajnal Jenő diktátumát és határolódjon el tőle. Továbbá mondja ki, hogy a színházi emberek és a színikritikusok továbbra is szabad légkörben végezhetik alkotómunkájukat, a közönség pedig ezentúl is zavartalanul látogathatja színházainkat”.
– A Vajdasági Magyar Szövetség és a párt utasításait vakon követő Magyar Nemzeti Tanács huzamos ideje olyan anyagi forrásokat elosztó és ideológiai kormányzó tevékenységet folytat, amely voltaképpen egyenlő a vajdasági intézmények (iskolák, színházak, médiaházak, kiadók, egyetemi karok, alkotóházak, művelődési központok) dirigálásával és kisajátításával.
Autonómia nélkül nem lehet kultúrát teremteni, tudományos munkásságot vagy művészeti tevékenységet folytatni – írják a petíció kezdeményezői.
A petíciót augusztus 7-én 18 óráig 658-an írták alá, 376-an a Délvidékről/Vajdaságból. Feltűnő, hogy az aláírók közül 143-an névtelek kívántak maradni, vagyis csak az openPetition szerkesztői rendelkeznek a személyes adataikkal. Ez is arra utal, hogy sokan nem vállalják a nyilvánosságot, mivel féltik az egzisztenciájukat. A Párt keze mindenhova odaér(t)!
Pásztor István augusztus 6-án Belgrádban kijelentette, hogy „hamarosan sor kerülhet a színházi emberek közötti, jövőképeket kialakító beszélgetésekre, szót értésre, amelyek évek óta váratnak magukra”.
– Amit a Tanyaszínházzal kapcsolatban el kívántam mondani megtettem tíz nappal ezelőtt, az MNT elnökének írt, ismert nyílt levelemben. Egyértelművé kívánom tenni, mindennemű, a sajtón keresztüli vádaskodástól, üzengetéstől, magyarázkodástól elzárkózom, mivel azt nemcsak önmagam, de mindenkire nézve méltatlannak tartanám. Az üzengetés és a nyilatkozatokkal történő csatározások helyett hamarosan sor kell kerüljön a színházi emberek közötti, jövőképeket kialakító beszélgetésekre, szótértésre, amelyek évek óta váratnak magukra, amik miatt kialakulhatott ez a mostani áldatlan állapot. Én ebben a folyamatban kezdeményező és moderátor kívánok lenni. Se több, se kevesebb! Viszont nem látom értelmét annak, hogy arra várjak, hogy ezt más vállalja, tegye, ha bárkinek lett volna ilyen szándéka, már megtehette volna, ezért a szabadságok elmúltával indítvánnyal élek – írja Pásztor a weboldalán.
A pártvezér (Pásztor) valamiféle moderátor szerepében szeretne fellépni a „színházi emberek közötti, jövőképeket kialakító beszélgetésekben, szót értésben”. Ez Pásztor időhúzási szándékára utal és arra, hogy az idő múlásával a közfelháborodás lecsillapodik és minden folyik a régi módon.
Az alkotói, alkotási, a szólás-és művészi szabadsággal kapcsolatosan – a kultúrában, a tudományos munkásságban, a művészeti tevékenységben és a sajtószabadság ügyében – Pásztorral, de mással se nincsen miről/miben „szót érteni”, mert akkor az már nem lesz szabadság!
Egyes kommentelők már most mondják, „nem ismerik el az ő kerekasztalukat”, hogy Pásztor „moderátornak sem megfelelő”, meg hogy „semmi köze hozzá”.
Jóvátehetetlen hibát követnének el a Tanyaszínházasok ha most beadnák a derekukat és leülnének Pásztorral „szót érteni”!
A „szót értés” – Pásztor szóhasználatában – a véemesznek való feltétlen behódolást jelenti! A színházasok ugyanúgy járnának, mint a Párt irányította sajtóban az újságírók! A színház is olyanná válna, mint amilyen a sajtó is, ahogyan azt Pásztor és Hajnal elképzelte: egypárti/egyszólamú! Velük egyszerűen nem lehet és nem is szabad „jövőképet alakítani”!
Pásztor és Hajnal még nem fogta fel, hogy „nem színház a probléma, hanem ők ketten” – kommentálta ez egyik néző. – Épp most alapozzák meg azt a közösségi emlékezetet, amelynek érvényében még az unokáik is szégyellni fogják tevékenységüket! – írja Bence Erika a Családi Kör hetilapban.
A történelem az tanítja, nem szabad megengedni, hogy a politika beleszóljon a művészet(ek)be!
A Tanyaszínház előadásain való tömeges részvétel egyfajta tiltakozás, véleménynyilvánítás, de népszavazás is volt Hajnal és Pásztor ellen! A hatalom arroganciája ellen!
Jelenlétükkel a nézők kinyilvánították, olyan (Tanya)színházat akarnak amilyen, nem akarják a cenzúrát, hogy a politikai vezetők döntsék el, mondják meg, hogy mi tetsszen, vagy éppen mi ne tetsszen a közönségnek/a közösségnek!
A kérdés most: Hogyan tovább?
Legalább három fogatókönyv is lehetséges.
Az első, hogy – az egyébként is nyugdíjkorhatáros – Pásztor (1955) és Hajnal (1954) önként távozik a közéletből. Ez lenne a legfájdalommentesebb megoldás. Tekintettel a két vezető ragaszkodására hatalomhoz, ez a változat a legkevésbé valószínű.
A második: A Magyar Mozgalom frakciója többi tagjának is követni kellene Kalmár Zsuzsa minden elismerést (meg)érdemlő példáját, szimbolikusan megfosztva ezzel a testületet a törvényes működéstől. Lehetőség nyílna ezzel egy új összetételű nemzeti tanács megválasztására és működésének újragondolására.
A harmadik lehetőség, hogy nem történik semmi, vagyis marad a Hajnal-Pásztor kettős. A közösségre nézve ez lenne a lehető legrosszabb megoldás.
Követelni kell, hogy Hajnal Jenő és Pásztor István/Pásztor István és Hajnal Jenő mielőbb távozzon a közéletből!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >