Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemtörődömség vagy az empátia hiánya?
A kishomoki polgárok panaszai
Elköltöztem a környékről én is, ugyanis gyakorlatilag minden épeszű embert ellehetetlenítettek mind Kanizsa községben, mind az országban, akik tehettek volna valamit a közért, vagy ugyanezen emberek önmaguktól elmentek. Tehát nem fogok falugyűlésen részt venni. Az állapotokat viszont ismerem, meg a lehetőségeket is, bármennyire is fájóak azok. Szabó Angéla:
Meglehetősen lehangoló képet festett a Magyarkanizsa községben lévő Kishomokról, az aprócska faluban uralkodó állapotokról az egyik helybeli lakos, Fejsztámer Valéria. Ez a kicsinyke település a magyar országhatártól 10 kilométerre, Martonostól pedig 8 kilométerre van, és alig 100 lakos él a területén. Kishomoknak sem temploma, sem iskolája, sem boltja, sem kocsmája nincsen.
Valéria a közösségi médiában tette közzé az észrevételeit. A következőket írta: Ez a falu nem létezik, csak olyankor, amikor hangzatos kampánybeszédet kell mondani, amikor a helyi járulék bevezetését kell megszavaztatni, vagy épp választásra kell buzdítani az itteni lakosságot.
Véleménye szerint a község vezetői ilyen alkalmakkor rendre ígéretet tesznek a falucska fejlesztésére, a választások elmúltával viszont már meg is feledkeznek a felvázolt tervekről, és minden marad a régiben. (Azt hiszem, az általa felvázoltakat több vajdasági magyar település lakói is meg tudják erősíteni, másutt is hasonló a helyzet.)
– Évek óta kérjük a magyarkanizsai önkormányzatot, hogy falunk egyetlen utcáját aszfaltozza ki, évek óta követeljük, hogy gyermekeinknek építsenek buszmegállót, de mindhiába, mert csak süket fülekre és zárt ajtókra találunk – írja. Nem tudni az okát, Kishomok miért számít mostohagyereknek, az empátia hiánya vagy a nemtörődömség miatt hagyják a sorsára a község legparányibb települését, majd felidézi a legutóbbi választásokat megelőző napok történéseit:
– Ígéretekből nem volt hiány, pl. az utolsó választások előtt 2 nappal megjelentek a Vojput dolgozói Kishomokon, hordtak apró követ, elterítették, nagyjából ledöngölték, és utána, ahogy jöttek, úgy el is mentek. Örültünk, hogy végre mi is sorra kerültünk (még ha tudtuk is, hogy ez a cirkusz is a választás része), de bíztunk benne, hogy elindult valami jó, mi is rajta vagyunk a „térképen".
A kishomokiak örültek, örömünkben kávét főztek a munkásoknak, és valójában tőlük tudták meg, nem lesz ott semmiféle betonozás, semmiféle aszfaltozás, csupán az úttestet tarkító kátyúkat tüntetik el. És ez a fajta (politikai) kampányszerű toldozás-foltozás tulajdonképpen mindenkinek megfelel: kivitelezőnek megrendelést jelent, a vállalat dolgozóinak munkát ad, a megbízó (az önkormányzat) pedig általa megold egy problémát. Csak éppen a falu lakossága nem elégedett maradéktalanul, mert a kátyúzás nem jelent tartós megoldást, 2-3 év múlva a lyuktömést meg kell ismételni, és akkor megint lehet (vagy kénytelenek lesznek?) számlázni.
A helyiek másik szívfájdalma a fedett buszmegálló hiánya. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat rója fel Fejsztámer Valéria:
– Nekünk nagyon fontosak a gyermekeink. Épp ezért minden (kora) reggel kísérjük őket a (nemlétező) buszállomásra. Hála az Istennek, eddig még nem történt tragédia! Ugyanis a gyülekezési pont egy forgalmas út mellett van, amit nem belátható kanyarok tarkítanak, ráadásul, ha megérkezik a jármű, gyermekeinknek át kell futniuk ezen az úttesten! Reggelente szakadó esőben, hóban, hidegben, sokszor 1 órát is várakozunk gyermekeinkkel! Egy tető, vagy védett hely sincs, ahová behúzódhatnánk, így állunk és várjuk, hogy megérkezzen a diákbusz. Gyermekeink elmennek az iskolába, mi pedig sietve távozunk, mert mindenkit vár otthon a munka. Délben a procedúra ugyanaz, ismét megyünk a gyermekeink elé, és hazakísérjük őket.
Évek óta próbálkozunk a magyarkanizsai önkormányzatnál, ahol merev elutasításban van részünk. Miránk nem bagózik senki, csak olyankor fedeznek fel bennünket, mikor választásokra kell menni és jönnek az aktivisták (házalnak). Áldatlan állapot, nekünk itt úgy tűnik, hogy kirekesztettek bennünket, hogy nem vagyunk fontosak. Kérjük az önkormányzat felelős tisztségviselőit, hallgassák meg a panaszainkat, hisz amit kérünk, nem teljesíthetetlen, és nem kérünk többet, mint ami jár minden polgárnak a 21. században.
A felvetett témához többen is hozzászóltak. Érdemes a kommentekből is idézni.
Konc Márta: Évtizedek óta ez megy. Sok gyerek, köztük a miénk is, ázva-fázva várta a buszt, senki nem törődik velünk, csak a pénzünk kell, meg csak szavazáskor tudják, hogy létezünk.
Ágoston Horváth Tímea: a kényelmes bőrfotelból nem lehet látni, ahogy reggelente a sárban és latyakban caplatunk a buszra. Azt sem lehet látni és érezni, hogy a gyerekeink a vizes ruhában, cipőben dideregnek az iskolában, mert átáztak, átfáztak az útszéli sárban, amíg a buszt várták!
Bogács Zoltán: Elköltöztem a környékről én is, ugyanis gyakorlatilag minden épeszű embert ellehetetlenítettek mind Kanizsa községben, mind az országban, akik tehettek volna valamit a közért, vagy ugyanezen emberek önmaguktól elmentek. Tehát nem fogok falugyűlésen részt venni. Az állapotokat viszont ismerem, meg a lehetőségeket is, bármennyire is fájóak azok. Ami pedig a választási kampányokat illeti, nem érdekelnek, semelyik párté, mert mind hazug, vagy betarthatatlan. Ezt mindenki tudja, aki a realitás talaján maradva gondolkodik. És még valami. Kanizsa község elnöke évek hosszú során át nem kanizsai ember volt, hanem horgosi, oromhegyesi, oromi. Emlékszünk még ezekre a nevekre? A jelenlegi városvezetéstől pedig, ismerve a személyeket és a tanácsadóikat, nem sok minden várható el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >