Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Virág a kormányzó úr sírján
Tamás Gáspár Miklós
Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért Lázár tette: de hiszen már Horthy újratemetésén is csupa „magánember” vett részt, ugye –, de ha valaki olvassa az egyre szélsőségesebb, „antifasiszta csürhéről” szavaló, minden nappal egyre irredentább orbánista sajtót, meg elég figyelmesen nézi, mi folyik odaát, a jobboldalon, akkor érzi, merről fúj a szél. Tamás Gáspár Miklós:
Az uralkodó jobboldali rend részleges vereséget szenvedett el az október 13-ai helyhatósági választásokon. Múló zavar után az ellentámadás megkezdődött.
Az ellentámadás politikai lényege „a bosszúálló jogalkotás”, amely tovább korlátozza a helyi választott testületek amúgy is folyamatosan szűkített lehetőségeit, s amelynek meglepő következménye lehet az ellenzéki többségű „önkormányzatok” egységes politikai frontba kovácsolása. Mindenképpen a konfliktusok éleződése várható.
Ennek egyik jele az ideológiai provokációk sokasodása. Rájuk szerintem nyugodtan, hűvösen és szűkszavúan kell válaszolni, lehetőleg anélkül, hogy jobboldali, konzervatív honfitársaink érzékenységét megbántanánk.
Ugyanakkor nem titkolhatjuk, hogy a legtágabban értett baloldal érzékenységét szüntelenül bántalmak érik. Ady (aki az illetékes és mérvadó kormánylap szerint „nyálas”), az egész Nyugat, Jászi, Szabó Ervin, Károlyi, Kassák, Nagy Imre, Lukács, Bibó, az 1980-as évek demokratikus ellenzéke stb. vulgáris rágalmak, durva mocskolódások tárgya. Ezt nem szabad viszonozni, és lehetőség szerint meg kellene őrizni méltóságunkat.
Természetesen senkinek nem áll módjában, hogy megakadályozza modortalan ellenzéki politikusok és szószólók, posztolók és kommentelők gusztustalan gorombáskodásait a Facebookon és hasonló helyeken (akár az Országházban), amelyeknek a kritikán aluli színvonalát jelzi a miniszterelnök úr külsején gyakorolt ostoba élcelődés. Az ilyesmit én mindig élesen bíráltam és bírálni fogom.
De nem, mi nem fogjuk tagadni, hogy Tisza István gróf nagy formátumú, mélyen gondolkodó, meggyőződéses, tragikus alakja volt a magyar politikatörténetnek, akkor se, ha a nagy vitában ma is Ady oldalán állunk, és nem az övén.
Nem, nem fogjuk azt állítani – szerintünk jórészt rettenetes és kártékony nézeteik ellenére –, hogy a modern magyarországi jobboldal két legnagyobb és legműveltebb töprengője, Szekfű Gyula és Németh László jelentéktelen volt vagy korlátolt (bizonyos jellemproblémák persze fölmerültek), és mindenkit arra biztatunk, hogy gondolja át műveiket, azokat is, amelyeket baloldali vagy liberális embernek (a kettő távolról se azonos!) nehéz arcpirulás vagy fölháborodás nélkül olvasnia. Egyébként tudni illik, hogy Szekfű az 1920-as évek végétől (Németh László meg soha) nem volt a Horthy-rendszer híve.
Mindazonáltal rendkívül helytelennek tartjuk, hogy Lázár János, volt miniszter, fideszes országgyűlési képviselő – és persze nem véletlenül ő, aki most ideiglenes belső száműzetésben él a NER jelképes Szibériájában – virágkoszorút vitt Horthy Miklós sírjára abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje nevezte a kormányzó „bűnös város”-nak Budapestet. (Miközben az újfasiszták ugyancsak ennek örömére masíroznak a veres metropolis judeobolsevista utcáin.)
Értjük.
De ez nem tréfa. A fele se.
A magyarhoni történelmi amnézia (pontosabban: tudatlanság) hoz létre olyan fiktív konstrukciókat, mint a „horthyzmus”, amely sose létezett. Nagybányai vitéz Horthy Miklós az első világháború után nem ritka, autoritárius katonai vezetők közé tartozott (gondoljunk Hindenburg marsallra például), akinek az antidemokratikus, antiszociális és antiszemita szemlélete átlagos és tipikus volt abban a katonai kasztban, ahonnan előkerült az ellenforradalom közben. Komoly hatalma csak pályája elején és legvégén volt. A rendszer ideológusa széki gróf Teleki Pál, stratégája bethleni gróf Bethlen István volt, nem Horthy.
Az ún. Horthy-rendszer (Bibó szerint „konzervatív rendőrállam”) ellenzékkel dekorált egypárti uralmat, de voltaképpen hivatalnoki és tiszti uralmat jelentett mindenekelőtt a nagybirtok érdekében, amelynek fő ellensége nem a szocializmus volt és nem a zsidóság, hanem a magyar parasztok, mindenekelőtt a féljobbágyi sorban élő zsellérek és pusztai „cselédek”, rémképe pedig a földosztás. A szociáldemokrata munkásság képviselői bejuthattak a parlamentbe, de az alultáplált szegényparasztságnak csak a csendőrség – meg a tüdővész, a pellagra és a tífusz – jutott. És a „nyílt szavazás”. És az engedelmességre nevelő egyházi iskola.
És hát persze a modern Európában Horthy magyar állama legelső volt a zsidók jogfosztásában (amelyet később enyhített, majd szigorított), visszavonva – több mint száz évvel később – II. József türelmi pátensét. Más országokat is megihletett vele.
Az államcél – a „város”, azaz a liberális polgárság és a szocialista munkásság visszaszorítása és félénk lojalitásra kényszerítése, a parasztság megfélemlítése mellett – a Trianonban elvesztett területek visszaszerzése volt, tehát (némileg hasonlóan a mai állapotokhoz) ellenségesség mindenkivel szemben, aki nem lehetett szövetségese a magyar irredentának. Ellenség volt mindenekelőtt Franciaország, a német weimari köztársaság, a demokratikus Ausztria (1934-ig), a demokratikus Csehszlovákia és a kisantant (az utódállamok). Szövetségesekre „Horthy-Magyarország” csak fasiszta és náci hatalomátvételek után tett szert.
Magyarország ebben az időben nem volt fasiszta ország. A fasizmus lázadó, fölforgató eleme (amelyet a forradalmi szocializmustól vett át a fasizmus, és fordította ellenkező irányba) nem volt rokonszenves az állagőrző, konzervatív diktatúrának (amelynek rokonai Dollfuss és Schuschnigg, Salazar és Franco tábornok rendszerei voltak, majd Pétain marsall „francia állama”, nem a Harmadik Birodalom). A kaszáskereszteseket és horogkereszteseket és nyilaskereszteseket börtönbe záratta a Horthy-korszak kormányzata, amíg tehette, mint ahogy lecsukatta volna a ma Horthyt ünneplő Toroczkai Lászlót és Novák Elődöt is.
(Ezen kívül sok helyütt megvolt az „úri fasizmus” és a plebejus-népi fasizmus ellentéte, Magyarországon az Imrédy–Szálasi-kontraszt, de ennél sokkal nagyobb méretekben Romániában: ott az országot merényletekkel terrorizáló, ám a magyarországinál sokkal mélyebb gyökerű, az egyházzal szövetséges, sokmilliós Vasgárdát véres harcban győzte le a szintén fasiszta jellegű királyi diktatúra, amely tárgyalás és ítélet nélkül végeztette ki a vasgárdista vezéreket; II. Károly király a bécsi döntés miatt megbukott, ezért a későbbi tömeggyilkos, háborús bűnös Antonescu marsall gyűrte maga alá újabb vérengzések árán az állami-katonai elitek és a nagybirtokosok, valamint a nácik támogatásával a Vasgárdát, amelynek a vezére lett és az állam vezetője. Hasonló jelenségek szinte az összes fasiszta vagy fasizálódó országban lejátszódtak.)
A Horthy égisze alatt működő, radikálisan konzervatív magyar állam 1938-ig is erősen represszív volt, olykor szélsőségesen az, de mindaddig úgy egészében megmaradt a konszolidált tekintélyelvűség, osztályelnyomás, faji kirekesztés, cenzúra és szelektív erőszak álláspontján.
Végzete az irredenta volt, amely minden külpolitikai lépését irányította, és amely magától értetődően vitte a versailles-i békerendszert (tehát Trianont is) fölborítani szándékozó náci Németország szövetségébe mindavval együtt, amit ez jelentett. Hogy ennek milyen következményekhez kellett vezetnie, vakító világossággal jelezte gróf Teleki Pál (Jugoszlávia hitszegő, galád és értelmetlen megtámadása fölötti szégyenében elkövetett) öngyilkossága és búcsúlevele. Teleki halála óta a legfőbb hadúrnak már nem volt és nincs mentsége.
Akármennyire nem volt fasiszta Horthy személyes nézeteiben (de persze antifasiszta se), olykor vonakodva, de minden lényeges dologban együttműködött Hitlerrel. Az általa megtestesített magyar állam ugyan magától nem tervezte volna meg és nem hajtotta volna végre mintegy félmillió magyar zsidó szisztematikus kiirtását, de aggálytalanul és zökkenőmentesen közreműködött a lebonyolításban.
Mindenesetre egy a lényeg: Horthy Miklós annak az államnak és hadseregnek volt a vezetője, amely a náci Németország és Adolf Hitler oldalán vett részt a második világháborúban, és amely tettestárs volt a holokausztban. Horthy és állama mindvégig szenvedélyes és elkötelezett ellensége volt a magyar parasztságnak és munkásságnak és a Duna-medence népeinek.
Ez nem főhajtást érdemel és virágkoszorút.
Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért Lázár tette: de hiszen már Horthy újratemetésén is csupa „magánember” vett részt, ugye –, de ha valaki olvassa az egyre szélsőségesebb, „antifasiszta csürhéről” szavaló, minden nappal egyre irredentább orbánista sajtót, meg elég figyelmesen nézi, mi folyik odaát, a jobboldalon, akkor érzi, merről fúj a szél.
Én igazán nem óhajtom megbántani a fölöttébb sértődékeny magyar jobboldalt, de szeretném halkan, tapintatosan és józanul megjegyezni: az a benyomásom, hogy ez így nincs jól.
(hvg.hu)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >