Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szülőföld-nosztalgia
Végel László
Majdnem minden romokban volt, a semmiből indultak el, a kilencvenes években volt ugyan egynéhány ragyogó kísérlet, ami a körülmények hatására összeomlott. Az újaknak nem volt szükség kritikus szellemű distanciára. Semmi és senki ellen nem kellett küzdeniük, vákuumba kerültek, ami megkönnyítette a dolgukat, de veszedelmet is rejtett, mert a vákuum is bénító hatású. Végel László:
2019. július 12. péntek
Ambivalens érzéssekkel indultam a Dombos Fesztre, úgy is tértem vissza. Találkoztam a fiatal vajdasági magyar írónemzedékkel, amely még nem tudja, hogy hova tart, nincs nemzedéki vezéreszméje, csak azt tudja, hogy helyt kell állni, s nem zárom ki, hogy jelenleg az a legfontosabb feladat. Már a kezdet kezdetén rokonszenvvel vettem tudomásul jelentkezésüket, ennek hangot is adtam a naplójegyzeteimben, hiszen már az is megnyugtató volt, hogy a színre léptek. Majdnem minden romokban volt, a semmiből indultak el, a kilencvenes években volt ugyan egynéhány ragyogó kísérlet, ami a körülmények hatására összeomlott. Az újaknak nem volt szükség kritikus szellemű distanciára. Semmi és senki ellen nem kellett küzdeniük, vákuumba kerültek, ami megkönnyítette a dolgukat, de veszedelmet is rejtett, mert a vákuum is bénító hatású. Ahogy látom, alig kapcsolódnak a vajdasági magyar irodalomhoz, a nagy példaképek a budapesti írók és értékrendek. Lehet, hogy ez a dolgok rendje. (…) Vannak vajdasági írók, de kérdés az, hogy lesz-e kisebbségi vajdasági magyar irodalom. A kérdés azért is izgalmas, mert ahogy látom, mindenki ódzkodik a kisebbségi jelzőtől. Talán járható lenne újra definiálni a „kisebbségi irodalom” fogalmát. Gondolok, például, Gilles Deleuze és Félix Guattari elméletére, amelyet a Kafka című könyvében fogalmaztak meg. Érdekes, hogy ez a könyv sem a vajdasági magyar szellemi életben, sem az anyaországiban nem talált visszhangra, pedig ilyen rangos irodalomelméleti művet éppen magyar tudósoknak kellett volna megírni. A két francia szerző nyomán gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy hol született az író, az sem elegendő, hogy hol játszódik le a regény története, nem az újabban divatos szülőföld-nosztalgia, hanem az, hogy a szerző idegen nyelvi környezeteben alkot, ami meghatározza az emberi sorsok ábrázolását, szemléletmódját, mondatszerkesztését, látásmódját, narratíváját. Egy budapesti író irhat a vajdasági életről, miért ne, de attól még nem lesz vajdasági író, viszont egy vajdasági író írhat a budapesti világról, de úgy, hogy vajdasági író marad. Ez az utóbbi nagyon érdekes kihívás lenne.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >