Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Fiók
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Sajtónkról
Ne építsünk média-kártyavárat!
Az újságíró Németh Ernő neve az elmúlt években szinte összeforrt, egyet jelentett a népszerű, a hallgatóság által közkedvelt, de a politika által mégiscsak megszüntetett Szabadkai Rádió megmaradásáért folytatott küzdelemmel, az érte vívott harccal. Ezt az elvtelen, piszkos háborút képtelenség volt megnyerni, de Németh Ernő, a rádió magyar műsorainak felelős szerkesztőjeként, a Magyar Nemzeti Tanács tagjaként és a Tájékoztatási Bizottság elnökeként is megállta a helyét. Az elvei mellett a végsőkig kitartott, a Pannon Rádiónak nem sikerült „magához édesgetnie”, nem lett a pannon gárda dróton rángatott bábfigurája, inkább vállalta a munkanélküliséget és a bizonytalanságot. Szabó Angéla:
Mivel az évek során jó újságíró vált belőle és a bátortalanságát is sikerült legyőznie, amikor munka nélkül maradt, méltán lehetett volna az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének oszlopos tagja, észak-bácskai tudósítója, de vagy nem tartottak rá igényt – miközben évek óta panaszkodnak, hogy nincs elég hadra fogható kollégájuk –, vagy nem merték őt felvállalni, merthogy mit szól majd hozzá a szabadkai „nagybetűs politika” , nem fog neki tetszeni. Aztán független sajtósként maradhatott volna az új összetételű MNT-ben is (a Tájékoztatási Bizottságban, ha lesz ilyen, nagy szükség lett volna rá), de Németh Ernőt a nagymagyar érdekvédők, akik szeretik szabni a vajdasági magyar sajtó gatyáját, valahogy kifelejtették. (Tisztára kiment a fejükből!)
Tudom, hogy az elhallgattatott rádió ügye mélyen érintette, nagyon megviselte. Talán úgy volt ő is ezzel, mint az Új Symposion szerkesztőségének szétverése idején Sziveri János, aki azt hitte, hogy ily aljasságra nem lehet képes, nem vetemedhet a hatalom, de bezzeg annak kiszolgálói ezt lelkiismeret-furdalás nélkül megtették. A hatalom pedig olyan, mint a róka: csak a szőrét változtatja, nem a természetét. Ahogy a mi legjobb költőnk áldozatból hőssé vált, úgy válik majd le róla is – lassan, fokozatosan – ez az áldozat-szerep.
A Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának elnökeként az elmúlt években számos elképzelést felvetett, több tervet is kidolgozott a vajdasági magyar sajtó fejlesztése, jobbá tétele érdekében, különös tekintettel az elektronikus és az ifjúsági sajtóra, valamint a kistérségi médiára. De a javaslataiból szinte semmit nem tartottak elfogadhatónak, vagy legalább továbbgondolásra érdemesnek. Nyilván azért, mert éppen Németh Ernő ajánlotta, nem valaki más, és mert nem kimondottan a Pannon RTV népszerűsítésére vonatkoztak az ötletei. Nálunk ez már csak így szokás, így zajlott ez a szocializmus idején is.
Az alábbiakban néhány olyan szövegből szeretnék idézni, amelyek mindent elmondanak, nem kell hozzájuk párbeszéd, kérdés-felelet, nem igényelnek semmilyen kommentárt.
Németh Ernő írta:
„Az igazi problémák azonban mélyebben vannak, amiről még nem beszélünk. Például, hogy a magyar párt cinkos hallgatásával és jóváhagyásával folyik a kisebbségi tájékoztatási rendszerünk megsemmisítése. Médiaházak tűnnek el, másokat leépítenek és ellehetetlenítik működésüket. Közben folyik a pártmédia megerősítése. Kiváló újságírók válnak felesleggé, maradnak munka nélkül, ugyanakkor a politikum a legalját emeli a csúcsra. Azután már nincs szükség telefonhívásokra, ezek tudják, mi a dolguk. Vannak, akiket meg lehet félemlíteni és vannak, akiket meg lehet venni. Sajtónk szakmai színvonala mélyrepülésben van. A szerb média ezt is kiheveri, de mi lesz a kisebbségi tájékoztatással? Lesz-e még megújulás?”
A másik idézet abból a nyilatkozatából származik, amelyet egy évvel a Szabadkai Rádió megszűnése után tett a Vajdaság Ma portálnak:
„Két út van előttünk szerintem. Az egyik, amelyen most haladunk, hogy felszámolunk mindent. A Pannon RTV marad az egyetlen komolyabb elektronikus tájékoztatási eszköz, s a Vajdasági RTV magyar munkatársai is egyre jobban érezni fogják a mellőzöttséget. A nyomtatott sajtó esetében a Magyar Szó lesz a mindenható, s talán még a Tarka Hét Nap is megvalósul, ami a hetilap szerkesztőségének rémálma, mármint hogy a napilap mellékletévé válnak. A mindenkori politikum számára ez ideális helyzet lenne, hisz csak két embert kellene kinevezni, egyet az elektronikus és egyet a nyomtatott média élére, és rajtuk keresztül irányítani lehetne az egész rendszert. Remélem, hogy visszafordulunk erről az orwelli útról, és a körülményeinkhez képest is sokszínű marad a vajdasági magyar média – nemcsak a világhálón megjelenő.
A rádiózás az egyik legolcsóbb tájékoztatási mód. Nagyon fontos, hogy a szórványban is maradjanak rádiók, és fejlesszük azokat. Egy-egy szerkesztőség műhely is lehet egyben, ahol a fiatalok képzése folyik, ahol értékek teremtődnek, amely összefogja a közösséget. Esélyt kellene adni annak a néhány magánrádiónak, amely még megmaradt, s amely magyarul is szól.”
Legutóbb, amikor a sajtónk jövőjéről kérdeztem, a következőképpen vélekedett:
Pénzelési problémák és szakemberhiány – véleményem szerint ez lesz a két legnagyobb kihívás, amellyel a vajdasági magyar médiának szembe kell néznie az elkövetkező évtizedekben. Az a magyar tájékoztatási rendszer, ami a szocializmus alatt kialakult, a helyi elektronikus tájékoztatási eszközök privatizálásával nagyrészt megszűnt létezni. Arról lehetne vitatkozni, hogy megtettünk-e mindent ezek átmentéséért vagy nagyon könnyen lemondtunk róluk. Most, amikor új médiastratégia megfogalmazására lenne szükség, nagyon fontos lenne az olyan gondolkodás, amely néhány évtizedre előre tervez. Nem a jelenből kell kiindulni, hanem abból, hogy mi várható egy-két évtized múlva. Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy Magyarországról most dől a pénz a médiumaink működtetésére, fejlesztésére. Sokaknak furcsa lehet, hogy azt mondom, hogy ez sem jó, mert ilyenkor talán meggondolatlanabbul költekezünk, könnyen jött, könnyen megy alapon.
Most a vajdasági magyar média három főbb forrásból működik: anyaországi támogatásból, tartományi dotációkból, illetve a magyar önkormányzatok pályázatain nyert összegekből. Felvetődik azonban a kérdés, hogy mi lesz egy-két évtized múlva? Az ilyen mértékű népességfogyás, elvándorlás mellett meg tudjuk-e őrizni politikai súlyunkat tartományi és köztársasági szinten, hogy lobbizni tudjunk? Mekkora befolyásunk lesz a most még magyar önkormányzatokban, milyen lesz azok gazdasági ereje? Van-e garancia arra, hogy Budapest egy esetleges fordulat után hasonló szinten tartja a támogatásokat? Azt is javasoltam, hogy ne halat kérjünk az anyaországtól, hanem hálót. Magyarán, hogy képesek lehessünk arra, hogy a rendszert, ha alapszinten is, de működtethessük mi magunk. Természetesen vannak ötleteim, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani. Persze, fáradtságos munka lenne, könnyebb csak a beérkező pénzt költeni. Viszont olyan alapokat tudnánk lerakni, amely biztosíthatná azt, hogy azok a fiatalok, akik az újságírást, a rádiós-tévés műsorkészítést választják hivatásul, egész életüket ennek szentelhessék, és nem kellene attól rettegniük, hogy egyszer majd utcára kerülnek. Félek, hogy most csak egy csillogó-villogó média-kártyavárat építünk. Nem tudom, lesz-e valaki, aki megkérdi, milyen megoldásokra gondolok.
A jó tollú újságírók és szerkesztők, más szakemberek hiánya már most is gondot jelent. Korábban a helyi tájékoztatási eszközök egyféle újságírói műhelyként is működtek. A fiatalok az idősebbektől tanulták el a szakma fortélyait. A Pannon RTV megalakulásakor az alapítók valamiért úgy döntöttek, hogy nincs szükségük a tapasztalt vajdasági tévések, filmesek segítségére. Közülük nem eggyel beszéltem, akik csalódottságuknak adtak hangot emiatt. A pályakezdő fiatalok pedig úgy dolgoztak és dolgoznak, ahogy tudnak. Sajnos még közülük sem a legtehetségesebbek kerülnek a vezető posztokra. Néha ugyan képzésekre küldik őket, de utána a mindennapi munka során nincs felügyelet, hogy szóljanak nekik, ha valamit rosszul csinálnak. Ezért van az, hogy időként a fél vajdasági Facebook közösség röhög egy-egy „elszólásukon”.
Médiumainknak vissza kell szerezniük a közmegbecsülést, a tiszteletet, jó műsorokat kell készíteni, növelni kell a nézettséget, a hallgatottságot! Ha ezzel nem lesz probléma, a működtetésük is könnyebb lesz. A véleményem tehát, hogy még nincs minden veszve, de változtatni kellene az utóbbi néhány év gyakorlatán. Még lehetnénk nyertesei a Szerbiában zajló média-tranzíciónak, de ha továbbra is ezen az úton haladunk, a kártyavárak leomlanak, s egyértelműen vesztesek leszünk: tájékoztatási eszközeink megszűnnek, s a közösségünket összetartó fontos kapocs nélkül maradunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >
SZERBIA EGYRE TÁVOLABB BRÜSSZELTŐL!
Vicsek és Kovács, a VMSZ két sokéves, de eredménytelen megélhetési lakájpolitikusa – a néhai Pásztor István >
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >