Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Legyen a magyarságnak igazi beleszólása!”
Bemutatkoznak a jelöltek: Mengyán Pletikosić Ildikó (Magyar Mozgalom)
Valahol ki kell billennie a zsarnoki rendszernek: ha kell, legyen az a Magyar Nemzeti Tanács. Legyen az! Szabaduljon fel elsőként az itteni magyarság önkormányzatisági intézménye, s legyen az itteni magyarságnak valós beleszólása az egyébként törvény által garantált jogkörökbe: az oktatásba, a nyelvhasználatba, a tájékoztatásba és a kultúrába, demokratikus módon, a szakmaiságot előtérbe helyezve, nem pedig áruba bocsájtva hatalmi játszmák eszközeként.
Sohasem készültem politikai pályára, annak ellenére, hogy érdekeltek a közéleti történések. Pár éve azonban úgy látom, úgy érzem, hogy nem nézhetem tétlenül azt, ami körülöttem zajlik. Lassan meghal a parlamentarizmus, hiába van formálisan demokrácia, a többségi erőszak dominál szinte minden közigazgatási szinten, minden közgyűlésben.
Gyerekkoromban újságírónak készültem, majd a gimnáziumi évek során, leginkább egy tanári példakép hatására a pszichológiát választottam. Gyerekkori álmaimhoz sem maradtam hűtlen, egyetemista koromban írogattam hetilapba, egyetemista diáklapba, internetes portálra, készítettem riportokat rádióba, 5 évig munkatársa voltam az Újvidéki Televízió, ahogy ma nevezik, a VRT magyar szerkesztőségének. A közélet iránti érdeklődésemet a terepen szerzett tapasztalatokkal tudtam ilyen módon kiegészíteni.
Az élet mégis úgy hozta, hogy 20 éve tanult szakmám szerint, pszichológusként dolgozom, mégpedig a közoktatásban. Ez a tevékenység igencsak széles skálán mozog, mert folyamatosan kapcsolatban vagyok a legkülönbözőbb korosztályokkal az óvodásoktól az egyetemistákig, gyakorolva az iskolapszichológusi és tanári munkakört is. Pedagógus társaimmal nemcsak a tanáriban találkozom, hanem számtalan szakmai fórumon volt alkalmam előadásokat hallgatni, vitában részt venni, előadásokat, képzéseket tartani. Úgy érzem, keresztül-kasul ismerem a szerbiai közoktatási rendszert, azon belül a vajdasági magyarajkú oktatást. Ismerem az előnyeit, felfedezem benne a hiányosságokat, látom a lehetőségeket.
Mára elfogyott a levegő nemcsak az oktatási intézményekben, de az egész közösségünkben is.
Az elmúlt 20 évben gyakran tapasztalhattuk, hogy a politikai szelek befolyásolják a közoktatásban meghozott döntéseket, de arra még nem volt példa, hogy a politika ilyen mértékben terhelje az oktatás mindennapjait. Minél inkább központosított a rendszer, annál nagyobb a nyomásgyakorlás. Érezhető ez az egyes intézkedések időzítésében, a munkahelyteremtés terén, a támogatások kiosztásában, a jogkörök korlátozásában. Eljutottunk egy olyan pontra, amikor a rendszer minden résztvevője elégedetlen. A diákok túlterheltek. Sehogy sem tudnak megtapadni a reformtörekvések és a gyakorlatiasabb oktatás. A szülők nem érzik biztonságban a gyerekeiket. A tanárok belefáradtak az adminisztrációba és a motiváció hiányába, gyakran találkozunk a kiégéssel. Azt gondolom, hogy a szülői és tanári felelősségérzet az, ami napról-napra valahogyan mégis továbblendíti a kereket, de a legjellemzőbb a tehetetlenség érzése. Ha lehet így fogalmazni, a magyar tannyelvű oktatásban ez hatványozottan van jelen, hiszen a kaotikus rendszer sokkal nagyobb károkat okoz az amúgy is érzékeny kisebbségi oktatásban.
A Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt években viszonylag nagy anyagi erőforrással támogatta az oktatást – az eredmények mégis elmaradnak. Nem vált az oktatási rendszerünk olyan vonzóvá, hogy nagyobb arányban behívja a vegyes házasságban született gyerekeket vagy mérsékelje az elvándorlást. A magyarajkú oktatás hatékonysági mutatói nemhogy javultak volna, de egyenesen drasztikus romlást mutatnak. Úgy látom, hogy a MNT gyakran a fenntartó helyett vásárolt tanítási eszközöket, újított fel tantermeket, ahelyett, hogy a kisebbségi helyzetből adódó hátrányokat próbálta volna enyhíteni, s a fenntartótól megkövetelte volna, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek. Az MNT támogatja például a pedagógusok képzéseit, de közben folyamatos a kontraszelekció. Nemcsak a diákok tűnnek el a rendszerből, hanem a szakképzett pedagógusok is. Nincs az a képzés, amely ezt az űrt pótolná. A legmotiváltabbak, legfelkészültebbek háttérbe szorulnak, ha nincs megfelelő politikai támogatásuk. Amikor pedig valaki „beadja a derekát”, csak hogy végezhesse a munkáját, megvalósítsa céljait, rájön, hogy ez fából vaskarika: onnantól kezdve parancsokat hajt végre, semmilyen döntési lehetősége nincs.
Nem a szakmaiság számít, nincs párbeszéd, szinte állandó a kampány. A döntések egy helyről jönnek, legyen szó oktatásról, környezetvédelemről, gazdaságról, vagy bármi másról. Az történik, ami propagandacélt szolgál: minél látványosabb legyen, a valódi hatás, a valódi eredmény nem számít.
Valahol ki kell billennie a zsarnoki rendszernek: ha kell, legyen az a Magyar Nemzeti Tanács. Legyen az! Szabaduljon fel elsőként az itteni magyarság önkormányzatisági intézménye, s legyen az itteni magyarságnak valós beleszólása az egyébként törvény által garantált jogkörökbe: az oktatásba, a nyelvhasználatba, a tájékoztatásba és a kultúrába, demokratikus módon, a szakmaiságot előtérbe helyezve, nem pedig áruba bocsájtva hatalmi játszmák eszközeként.
Szabad Magyar Szó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >