2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Anyanyelv-használat

A közjegyző köteles biztosítani a fordítást

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A közjegyzői okiratok mindegyike (most már) kizárólag szerb nyelven és cirill írásmóddal készül. A közjegyző megköveteli, hogy minden hitesítésre benyújtott/átadott okirat szerb nyelven és cirill betűs írásmóddal legyen elkészítve, még azokban a községekben is, ahol a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatban vannak. Ezt nem lehet másként nevezni, mint a korábbi egyenrangú nyelvhasználat teljes felrúgásának. Miért nem foglalkozott a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottsága ezekkel a problémákkal?! Erre aztán már igazán nem lehet azt mondani, hogy „nem tartozik a hatáskörébe”! Bozóki Antal:

Szerbiában 2017. március 1-jétől csak közjegyzőnél lehet hitelesíteni az aláírásokat, a különböző okiratokat és a fénymásolatokat. Ez által a közjegyzőknek is fontos feladat jutott a nemzeti kisebbségi nyelvi jogok biztosítása terén a gyakorlatban.

Október 22-én 31 újonnan kinevezett közjegyző tette le az esküt Nela Kuburović igazságügy-miniszter előtt. Ezzel összesen 199-re nőtt a közjegyzők száma Szerbiában. A miniszter reményei szerint az újonnan kinevezett közjegyzők az év végéig alakítják meg az irodáikat, s kezdenek el dolgozni.

A 31 közjegyzőt 26 alapfokú bíróság területére nevezték ki. Ezek közül Vajdaság területén Palánka (Palánka község területe), Verbász (Verbász és Kúla község területe), Versec (Fehértemplom község területe), Nagybecskerek (Nagybecskerek város területe), Nagykikinda (Nagykikinda község területe), Újvidék (Újvidék város és Titel község területe), Ópázova (Ópázova község területe) és Szabadka (Szabadka város területe) kap új közjegyzőt, írja a Tanjug  (nevű, 2015. október 31-étől jogilag nem létező hírügynökség).

A belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE) munkatársai június 29-én Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián mutatták be  A nemzeti kisebbségek részvétele Szerbia társadalmi és politikai életében c. kiadványt.

A közjegyzők és a (köz)végrehajtók nemzeti összetételéről – a kiadvány szerint –„nem léteznek adatok és nem tudni, hogy közülük mennyien tartoznak a nemzeti kisebbségekhez (habár ilyen adatot a Közjegyzői Kamarától (JKS) bizonyára be lehetett volna és a kutatóknak be is kellett volna szerezni – B. A.). A nemzeti kisebbségeknek a közhatalmi szervekben és testületekben való képviseletére vonatkozó viták során a közjegyzők és a (köz)végrehajtók általában fókuszon kívül maradnak. Úgy tűnik, hogy szem elől tévesztik a tulajdonságukat, hogy közhatalmi felhatalmazásuk van, hogy a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó szabályok alkalmazása rájuk is vonatkozik, valamint hogy a megválasztásukkor, illetve a kinevezésekkor rájuk is érvényes az alkotmányos és törvényes rendelkezés, miszerint figyelembe kell venni a nemzeti hovatartozást”.

A most kinevezett 31 közjegyző nemzeti hovatartozását és nyelvismeretét sem közölték. Egy korábbi adat szerint „Zentán, Magyarkanizsán, Temerinben, Pancsován, és Zomborban van magyar közjegyző”. A 11 vajdasági községbe most kinevezett közjegyző közül – a nevek alapján és az ismereteim szerint – csupán egyetlen egy beszéli a magyar nyelvet, aki Szabadkán látja majd el a hivatalát.

Az adatokból, tehát, arra lehet következtetni, hogy a 199 szerbiai közjegyző között legfeljebb hat magyar van.

A hatályos törvények szerint, „a közjegyző köteles biztosítani a nyelvhasználati jogot, attól függetlenül, hogy érti-e vagy sem a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelvet”.

Tekintettel arra (is), hogy Vajdaság Autonóm Tartomány területén a magyar nyelv 31 községben (illetve valamely községhez tartozó településen) van hivatalos használatban, a magyar közjegyzők száma bizony rendkívül alacsony. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy „nincs elegendő számú (a magyar nemzeti – B. A) kisebbséghez tartozó jogász”. A kérdés viszont az, hogy mit tett, vagy mit nem tett a hatalom annak érdekében, hogy legyen? (Az Újvidéki Jogtudományi Kar, a VaMaDiSz perelése után, lehetővé tette ugyan a hivatalos használatban álló kisebbségi nyelveken történő felvételizést, a Fellebbviteli Bíróság ítéletét követően, ám kötelező szerb írásbeli-szóbeli vizsgát vezetett be ezzel együtt a kisebbségieknek. Az érdekvédelmi szervezetek ezt diszkriminációnak ítélik meg a többségi nyelven felvételiző hallgató-jelöltekhez viszonyítva.)

„A törvényi előírásoknak megfelelően, azokban a helyi önkormányzatokban, ahol a szerb nyelv mellett valamelyik nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van, a közjegyző a közjegyzői okiratokat szerb nyelven, cirill írásmóddal vagy a nemzeti kisebbség nyelvén és írásmódjával vagy mindkét nyelven és írásmóddal készíti el az ügyfél kérésének megfelelően. A közjegyző, az ügyfél kérésének megfelelően, köteles biztosítani a fordítást, illetve olyan nyelven kiadni az okiratot, amilyen nyelven azt igényelték.”

Azok a közjegyzők, akik nem ismerik a működési területükön „hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvet”, „már a kinevezésükkor kötelesek voltak mellékelni hivatalos bírósági fordítóval kötött szerződést” a nyelvhasználati jogok biztosítása érdekében.

Ez eddig rendben is lenne, a gyakorlatban viszont az ügyfelek úgymond „nem élnek az anyanyelv-használati jogukkal”, és csak elvétve tartanak igényt a fordító segítségére a különböző közjegyzői okiratok hitelesítésénél, általában azt mondván, hogy „nem szükséges a fordító, mivel beszélik a szerb nyelvet”.

A polgárokban a legtöbb esetben nem tudatosodott az anyanyelv-használati jogok érvényesítésének fontossága, amiből aztán különböző félreértések és bírósági perek is kialakulhatnak. A szerb nyelvet ugyanis, amikor hivatalos eljárásról van szó, nem elég valamilyen, általában nem elegendő szinten ismerni, mert annak utóbb súlyos jogi, anyagi stb. következményei lehetnek. A fordító jelenléte nélkül hitelesített szerződés pld., amennyiben nem lett lefordítva az aláíró anyanyelvére és elmagyarázva a tartalma, valamint a jogi következményei, bírósági eljárásban megsemmisíthetők.

Az ügyfelek – ismereteim szerint – egyáltalán nem használják azt a lehetőséget, amire egyébként joguk van, hogy a közjegyzővel szerződéses viszonyban lévő fordító, magyar nyelvű hiteles fordítást készítsen a közjegyzői okiratról, illetve a hitelesítésről. A közjegyző ugyanis „köteles biztosítani a fordítást, és olyan nyelven kiadni az okiratot, amilyen nyelven azt kérik”.

Fontos megjegyezni, hogy a kétnyelvűség alkotmánnyal biztosított jog, ezért „a közjegyző köteles kiadni olyan nyelven a dokumentumot, amilyen nyelv (az adott községben – B. A.) hivatalos használatban van, és ezt nem fizettetheti meg”. Amennyiben a közjegyző a hatályos törvénnyel ellentétben jár el, értesíteni kell a Közjegyzői Kamarát.

Az sem mellékes, hogy a közjegyzői okiratok mindegyike (most már) kizárólag szerb nyelven és cirill írásmóddal készül. A közjegyző megköveteli, hogy minden hitesítésre benyújtott/átadott okirat szerb nyelven és cirill betűs írásmóddal legyen elkészítve, még azokban a községekben is, ahol a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatban vannak. Ezt nem lehet másként nevezni, mint a korábbi egyenrangú nyelvhasználat teljes felrúgásának.

Miért nem foglalkozott a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottsága ezekkel a problémákkal?! Erre aztán már igazán nem lehet azt mondani, hogy „nem tartozik a hatáskörébe”!

 

 

2018. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább