Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fordítók és „fordítók”
A bírósági fordítók kinevezésében nincsen se szakmaiság, se tervszerűség!
Bozóki Antal
Természetesen Nyilas titkárságának kellene/kellett volna (erre is) felügyelni és javasolni a területileg illetékes felsőbírósági elnököknek a fordítók kinevezését, akik nélkül a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használata nem valósulhat meg. Ennek érdekében nem tett semmit sem az MNT, annak a Nyelvhasználati Bizottsága (amelyiknek az elnöke egyébként bírósági fordító is, vagy éppen azért?), de a Tartományi Ombudsman sem. Bozóki Antal:
A napokban eljuttatták hozzám (is) Nyilas Mihály, a Tartományi Kormány alelnökének, a tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkárának a 2018. március 29-i 128-74-15/2017-02 számú határozatát, amely hét magyar nyelvi bírósági fordító kinevezéséről szól.
Feltűnt, hogy közöttük van a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) két tisztségviselője, éspedig Petkovics Márta, földrajz tanár, a Végrehajtó Bizottság tagja (Magyar Összefogás – VMSZ) és Lulić (másutt Lulity) Emil, okleveles jogász, „az MNT elnökének jogi tanácsadója”, de Juhász Bálint, közgazdász, a Prosperitati Alapítvány „ügyvezetője”, a VMSZ Elnökségének tagja is. Mikor és hol tettek eleget ezek a személyek eleget a(z egyetemi képzettség és a jogi terminológia melletti 3.) pályázati feltételnek, miszerint a felhívásra csak azok jelentkezhetnek, akiknek „legkevesebb öt év gyakorlatuk van a fordítói munkakörben”?
A határozat indoklásában az is olvasható, hogy Jerasz Anikó, a szerb, mint környezetnyelv tanára, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke (Magyar Összefogás – VMSZ), is a jelöltek között volt (csak éppen nem sikerült neki az írásbeli vizsga...).
Mi lehet az oka az MNT (és a VMSZ) tagok, a „polgármesteri tanácsos”, vagy éppen a Tartományi Ombudsman helyettese hirtelen érdeklődésének a felelős, fáradtságos, alul- és rendszertelenül fizetett bírósági fordítói munka iránt? Talán nincsen elég munkájuk, vagy kevés a fizetésük? Esetleg hátat akarnak fordítani a politikának? Esetleg: Addig vizsgázzunk, amíg Nyilas a titkár?
A válaszokat találgatni ugyan lehet(ne), de nem ez a fontos. Egy azonban biztos: Mindenkinek joga van olyan képzésben részt venni, illetve olyan vizsgát tenni, amilyent csak kíván. A gyakorlatban majd elválik, hogy ki képes és ki nem ellátni a munkakörét. Mert bizony, mint minden szakmában, így a fordítók és a „fordítók” között is nagy lehet a különbség.
Mielőtt azonban részletesebben elemezném a határozatot, lássuk, hogy is állunk a Tartományban a magyar bírósági fordítókkal? Ezeknek ugyanis fontos feladat jutott a magyar nyelv egyenrangúsága biztosításának a bírósági és a közigazgatási eljárásokban, a hivatalos és magán okiratok fordításában.
A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság adatai szerint, a magyar nyelv és írás – Vajdaság 45 községe közül – 31 községben (vagy az illető község valamelyik településén) van hivatalos használatban.
A tartományban eddig magyar nyelvi fordító 63 volt, majd március 29-én újabb hét állandó bírósági fordító kinevezésére került sor, amivel a számuk 70-re növekedett. (Kérdés viszont, hogy ezek közül mennyien aktívak, hány esetben alkalmazták őket? Erről csak a bírósági és a községi pénzügyi szolgálatoknak vannak adatai. Ha ezt tudnánk, akkor lenne teljes a kép a fordítók tevékenységéről.)
A fordítók (a lakóhelyük szerinti) 15 községben vannak és a számuk a 1-től 11-ig váltakozik, illetve – egy-egy községre átlagban 4,6 fordító van. A többi 16 községben jelenleg egyetlen magyar nyelvi fordító sincs.
A legtöbb fordító Újvidéken (11) és Szabadkán (10) van, majd Nagybecskerek (8) és Zenta (6), valamint Óbecse (5) következik. Ebben az öt községben összesen 40 fordító van, vagyis a fordítóknak több mint a fele. További tíz községben a fordítók száma 1-től 4-ig váltakozik. Ez, azt jelenti, egyrészt, hogy a fordítók száma kevés, másrészt pedig, hogy a területi elosztásuk
A másik probléma, hogy 16 községben, ahol a magyar nyelv is hivatalos használatban van, jelenleg egyetlen ilyen nyelvi fordító se nincsen. Ezek a községek: 1. Antalfalva, 2. Bács, 3. Csóka, 4. Fehértemplom, 5. Hódság, 6. Kishegyes, 7. Kevevára, 8. Magyarcsernye, 9. Zichyfalva, 10. Szécsány, 11. Szenttamás, 12. Titel, 13. Törökbecse, 14. Törökkanizsa, 15. Verbász és 16. Versec.
Hogyan lehet egyáltalán a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használatáról beszélni, ha a községek több mint a felében, amelyekben a magyar nyelv (is) hivatalos használatban van, nincsen egyetlen magyar nyelvi bírósági fordító sem? Csak azok a fordítások a hitelesek ugyanis, amelyeket a bírósági fordítók készítenek és látnak el pecséttel. [Külön elemzés tárgya kellene, hogy legyen, melyik községekben működik (még) és melyekben nem a fordítói szolgálat. Hol számolták fel és hol maradt meg?]
Ez a helyzet egyáltalán nem megfelelő, csakúgy, mint a közjegyzők esetében. Csak „Zentán, Magyarkanizsán, Temerinben, Pancsován és Zomborban van magyar közjegyző”. Ezt Nyilas Mihály így fogalmazta meg: „A valós helyzet, hogy vannak betöltetlen közjegyzői helyek Vajdaságban, ugyanis nincs elegendő számú szerb anyanyelvű jogász, aki letette volna a közjegyzői vizsgát. Ugyanez vonatkozik a kisebbséghez tartozó okleveles jogászokra is”. Csak éppen nem látja az aránytalanságot a többség nemzethez és kisebbségekhez tartozó közjegyzők száma között!
A legutóbbi fordítói szakvizsgára 25-en jelentkeztek. Ezek közül a nyelvtudási és a szakterminológiai ellenőrzésén 23-an jelentek meg. A szóbeli vizsgáról egy (filológus) jelölt távol maradt, miután az írásbelin „elégtelen” osztályzatot szerzett. (Milyen nyelvész lehet?)
A 22 fordítói jelölt közül 13-an vizsgáztak sikeresen. Ezek között található két olyan jelölt is, aki „elégtelen” osztályzatot kapott az írásbelin, a szóbelin pedig „jelesre” értékelték. Végül mindkettő „letette” a vizsgát – értékelte összegezve a bizottság. Hogyan lehetséges ez?
A 13 eredményesen vizsgázó közül Nyilas Mihály – „a bizottság rangsorolása alapján” – az első hetet nevezte ki az említett felsőbíróságok fordítójának. A többi hat között van három okleveles jogász, egy szociológus, egy okleveles közgazdász, egy szerb irodalom- és nyelvtanár.
Ha mind a 13 (szóbeli és az írásbeli) eredményét „letette” a vizsgát összevont osztályzatot kapott, akkor ki és milyen kritériumok alapján rangsorolta őket?
Az állandó bírósági tolmácsokról szóló hatályos szabályzat (2. szakasza) értelmében, a különböző nyelvi, valamint a siketek és némák számára a bírósági fordító(k)/tolmácsok iránti szükségletet a felsőbíróságok elnökei mutatják ki” és továbbítják az említett tartományi titkárságnak. (Vajdaságban összesen hat Felsőbíróság létezik: Nagybecskereken, Pancsován, Szávaszentdemeteren, Szabadkán, Újvidéken és Zomborban.) A kérelmek alapján évente egyszer (szeptember/decemberben) teszik közzé a felhívást a fordítók kinevezésére, majd következik a jelentkezők vizsgáztatása és kinevezése.
Ez valójában azt jelenti, hogy a (felső)bírósági elnököktől függ, mondhatnánk azt is, kényétől-kedvétől, hogy az alájuk rendelt bíróságnak van-e vagy nincs – ez esetben nemzeti kisebbségi nyelvi – fordítója. Így következ(het)ett be, hogy napjainkban 16 községben, ahol a magyar nyelv (is) hivatalos használatban van, jelenleg egyetlen magyar nyelvi fordító se nincsen.
Ezen a helyzeten és a szabályzaton mielőbb változtatni kell! Természetesen Nyilas titkárságának kellene/kellett volna (erre is) felügyelni és javasolni a területileg illetékes felsőbírósági elnököknek a fordítók kinevezését, akik nélkül a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használata nem valósulhat meg. Ennek érdekében nem tett semmit sem az MNT, annak a Nyelvhasználati Bizottsága (amelyiknek az elnöke egyébként bírósági fordító is, vagy éppen azért?), de a Tartományi Ombudsman sem.
A jelenlegi jogszabály másik hiányossága, hogy csak annyi fordító kinevezésére kerül sor, amennyit a felsőbírósági elnökök szükségesnek tartanak. Ez valójában diszkriminatív rendelkezés. Lehetővé kellene tenni mindazok számára, akik sikeresen vizsgáztak, hogy gyakorolják a fordítói szakmát, vagyis mindegyiket ki kellett volna nevezni. (Most várhatnak legalább egy évet az esetleges újabb lehetőségre.) Ez által nagyobb lenne a fordítói konkurencia is és bizonyára többen él(het)nének az anyanyelv használati jogukkal is.
Feltűnő az is, hogy a hét most kinevezett fordító közül négy szabadkai illetőségű, egy csantavéri, egy óbecsei és egy kishegyesi. Közülük azonban egy se a lakóhelyén, vagy ehhez közelebb működő (felső)bírósághoz lett kinevezve: Két szabadkai és egy csantavéri fordító a zombori, a harmadik szabadkai és az óbecsei a nagybecskereki, a negyedik szabadkai a pancsovai, a kishegyesi illetékességű pedig az újvidéki felsőbírósághoz került. Kérdés azonban, hogy utaznak-e majd ilyen távolra (pl. Szabadkáról Nagybecskerekre, vagy Pancsovára) egy bírósági tárgyaláson vagy közigazgatási eljárásban való részvétel miatt? Minden egyes alkalommal szabadnapot vesznek ki? Kifizetődik-e ez nekik? Igaz, hogy ez már az ő dolguk, de ez is arra utal, hogy a fordítók kinevezésében nincsen se kellő szakmaiság, se tervszerűség!
Érdekes a most kinevezett fordítók szakmai összetétele is: Van köztük négy okleveles jogász, egy földrajz tanár, egy osztálytanító tanár és egy közgazdász. Nem mintha ez a munka kizárólag a jogászok számára lenne fenntartva, de hogyan tud majd fordítani egy olyan képzettségű személy, aki soha még csak a bíróság táján se járt, vagy azt sem tudja mi fán terem a közigazgatási eljárás?
A kinevezési határozat, az említett problémák mellett, felveti ezt a kérdést is: Most már a bírósági fordítói kinevezés sem csupán szakmai alapon történik?
Az említett problémákat, fenntartásokat, kétségeket és gyanúkat, csakis a mostani jogszabályok mielőbbi megváltoztatásával lehet(ne) áthidalni, és ha a fordítói szakvizsga lefolytatását ismét a Bölcsészettudományi Kar, vagy a szakma, egy magyar – pártoktól független – bírókból, ügyvédekből és bírósági fordítókból álló bizottság végezné. (Ez természetesen a többi nyelvterületre is vonatkozna.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VITA NINCS, MINDEN VIRÁGZIK
A menesztésre érett, VMSZ-es MNT érdemi hozzászólás, vita nélkül működik. A testület egy pitiáner, VMSZ-es szavazógép, >
A változás
Szélsebesen terjedt a hír és egymás után több belgrádi és vidéki kar csatlakozott a színművészekhez. Verik >
SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL
Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >