Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ne szólj szám, nem fáj fejem
J. Garai Béla
De hogy is várhatnánk el a haladóktól, hogy kiálljanak a törvény mellett és a vajda ellen, amikor pártvezetőjük (Vučić elnök) Šešelj egyik leghűségesebb tanítványa volt, mint ahogyan jelenlegi frakcióvezetőjük, Aleksandar Martinović is… Gondoljunk a hollóról szóló közmondásra. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
KÖTÉLTÁNC. Bár a vegyi fegyverekhez köthető szíriai katonai létesítmények ellen végrehajtott amerikai-brit-francia légicsapások heves reagálásokat váltottak ki Moszkvában, a damaszkuszi rezsim szövetségesénél, az eszkaláció azonban remélhetőleg elmarad, és nem kerül sor a két világhatalom közti közvetlen összecsapásra. Így a harmadik világháború sem tör ki - azoknak a belgrádi zsurnalisztáknak a legnagyobb bánatára, akik a napokban váltig ezzel riogatták olvasóikat.
Ám Belgrádot így is kényes helyzetbe hozta a péntek esti légicsapás sorozat, a szíriai hadsereg (egyelőre feltételezett) vegyifegyver-támadására adott nyugati válasz, mint minden olyan szituáció, amikor állást kell foglalni a nyugati és az orosz érdekek között. A szerb kormány most sem csatlakozott az Európa Uniónak a megtorló akciót támogató állásfoglalásához, de óvakodott az orosz tiltakozás helyeslésétől is. Aleksandar Vučić elnök a Kyle Scott belgrádi amerikai nagykövettel való találkozása után adott nyilatkozatában úgy próbált egyensúlyozni, hogy Szerbia elítéli a vegyi fegyverek alkalmazását a világ bármely pontján, „de mint területileg kis ország nem avatkozik a nagyhatalmak ügyeibe”. „Országunk féltékenyen őrzi katonai semlegességét, párbeszédet folytat és partneri viszonyra törekszik mindenkivel”, mondta. (...)
A közel-keleti helyzet kiéleződése azzal a következménnyel jár Szerbiára nézve, hogy erősödő nyugati nyomással kell számolnia az oroszokkal fenntartott baráti viszonya miatt, így látja Ljiljana Smajlović, a Politika volt főszerkesztője. A Nyugat ugyanis Szerbiát Oroszország egyetlen még megmaradt európai szövetségesének tartja, és ha ártani akar Putyinnak, akkor „Szerbiát pofozza le”, véli Smajlović. A Nyugat-Balkánnak ezt a részét ugyanis mindkét világhatalom saját érdekövezetének tekinti, és krízishelyzetekben megköveteli az érintett országoktól, hogy világosan foglaljanak állást mellettük. A szíriai háború jó alkalom számukra, hogy megpróbálják megerősíteni pozíciójukat.
Idézett elemző eszmefuttatását azonban kissé komolytalanná teszi, hogy a világpolitika eseményeit és ezek balkáni lecsapódását egészen eredeti módon az amerikai elnökök magánéleti problémáival hozza összefüggésbe. Nem kevesebbet állít, minthogy az 1999-ben Szerbiára mért NATO-légicsapásokra azért került sor, mert Bill Clinton akkori amerikai elnök így akarta elterelni a közvélemény figyelmét a Lewinsky kisasszonnyal támadt szerelmi afférjáról… Amit úgy is felfoghatunk, hogy Koszovónak és a Milošević-rezsim etnikai tisztogató akciójának semmi köze sem volt a bombázáshoz! És ha nincs Monica, megússzuk az egészet szárazon.
Bill Clinton nyomdokain jár Donald Trump is, véli Smajlović, amikor a britekkel és a franciákkal együtt kockázatos légicsapásokra adja a fejét Szíriában: ő is így szeretné feledtetni újabban kirobbant szexbotrányait, amelyek megingatták házasságát.
Amiből egyenesen következhet, hogy a stratégiai elemzések mellett a pletykalapokat sem árt elolvasni, ha a jövőnket fürkésszük.
HOLLÓ A HOLLÓNAK… Nem mintha a szíriai fejlemények tükrében bárkit is túlságosan felizgatott volna a Vojislav Šešeljre kiszabott tízéves börtönbüntetés, esete mégis hullámokat vert, főleg magának az érintettnek fellépése miatt.
Az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (az a testület, amely a hágai Nemzetközi Törvényszék megbízatásának lejárta után fennmaradt ügyeket vette át) ugyanis a múlt héten visszavonta a Šešelj-ügyben hozott korábbi felmentő ítéletet, és emberiesség elleni bűncselekmények miatt tízévi börtönbüntetésre ítélte. Mivel azonban a radikálisok vezére több, mint tizenegy évet töltött vizsgálati fogságban Scheweningenben, a büntetés letöltöttnek tekintendő. A csetnikvajda tehát ismét szabad ember, ott folytathatja (destrukciós) tevékenységét, ahol abbahagyta, amikor 2003-ban önként adta fel magát az ENSZ-bíróságon és utazott el Hágába, hogy „megsemmisítse ezt a szerbellenes intézményt”. Igaz, a megsemmisítésből nem lett semmi, azt viszont elérte, hogy néhány nemzetközi tekintélynek örvendő ügyész és jogtudós súlyos neurózis tüneteivel vonult idő előtti nyugdíjba.
A másodszorra kimondott verdikt inkább csak elkötelezett híveit foglalkoztatja és készteti őket arra, hogy újfent elverjék a port a hágai bíróságon, vagy hogy azon keseregjenek (mint például az egyik legagilisabb kormánypárti lap kommentátora), hogy Šešeljt csupán azért ítélték el háborús bűncselekmények elkövetése címén, amiért beszédeket mondott… Talán még meg is sajnálhatnánk szegényt, ha nem emlékeznénk néhány cselekedetére, például a herkócai uszítására, ahol felolvasta azoknak a nem szerb lakosoknak a névsorát, akiknek távozniuk kell az országból. (A szendvicseket állítólag nem ő ajánlgatta a távozóknak, hanem egyik munkatársa.)
Különben maga Šešelj sem csinált nagyobb ügyet az ítélethirdetésből, nem is jelent meg az eseményen, és előre jelezte, hogy esze ágában sincs élve távozni az országból, ha netán letöltendő szabadságvesztésre ítélik. Viszont mintha vérszemet kapott volna az eseménytől: a terhére rótt háborús bűncselekményekről szólva kijelentette, hogy „intenzíven készül arra, hogy megismételje őket”, és elsőként Tomislav Žigmanovval (a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének elnökével) és Nenad Čanakkal (a Vajdasági Szociáldemokrata Liga) elnökével számol le. A botrányos kijelentés miatt azonban csak az érintettek és pártjaik tiltakoztak, a kormány és az ügyészség a füle botját sem mozdította.
A verdikt után felmerült a kérdés, hogy megtarthatja-e Šešelj képviselői mandátumát, tekintve, hogy a képviselőkről szóló törvény szerint nem lehet a ház tagja, akit hat hónapnál hosszabb börtönbüntetésre ítélnek. A radikálisok elszántan védelmezik vezérüket, azzal érvelve, hogy Šešeljt nem képviselőként ítélték el, és különben is letöltötte a kiszabott büntetést. Az ellenzéki demokratikus pártok a mandátum megvonása mellett kardoskodnak, a kormánypártiak pedig hallgatnak, mint a sír.
De hogy is várhatnánk el a haladóktól, hogy kiálljanak a törvény mellett és a vajda ellen, amikor pártvezetőjük (Vučić elnök) Šešelj egyik leghűségesebb tanítványa volt, mint ahogyan jelenlegi frakcióvezetőjük, Aleksandar Martinović is… Gondoljunk a hollóról szóló közmondásra.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >