2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Díszvendég 2018: Szerbia

Az idei budapesti Könyvfesztivál díszvendége: Szerbia. Magyar irodalmárokat (költőket, írókat, irodalomtörténészeket, fordítókat) kérdeztünk a kortárs szerb irodalom tendenciáiról, jelentős képviselőiről, a szerb-magyar, magyar-szerb (irodalmi) figyelemről és figyelmetlenségről. – Az első részben Szerbhorváth György válaszait közöljük. Litera:

Milyen hasonló tendenciákat, tematikákat, kérdésfeltevéseket érzékel a kortárs szerb és magyar irodalom között, illetve mik a legmarkánsabb eltérések?

SZERBHORVÁTH GYÖRGY: Természetesen a délszláv háborúk témája a 90-es évektől megjelentek a szerb, horvát, bosnyák, de a magyar irodalomban is, utóbbi esetében elsősorban a vajdasági magyar írók által. Az utóbbi időben mintha megszűnt volna ennek konjunktúrája, de időközben felnőtt egy újabb írógeneráció, a ma 30-40 év körüliek, akik a háborús időket gyerekként élték át, és inkább a traumák feldolgozása jelenik meg műveikben, azaz traumairodalomról beszélhetünk, hangozzék ez bármilyen általánosan is.

Megkérdeztem, milyennek látja a szerb író helyzetét Muharem Bazdulj, a bosnyák/boszniai származású író, aki Belgrádba tette át székhelyét. Szerinte a szerb irodalom helyzete nem is oly rossz, ahhoz képest, hány lakosa van az országnak (mintegy hétmillió, bár ennek egy jó része nyugaton él és dolgozik). Ahogy írja: „Ha elfogadjuk Andrew Wachtel tézisét, miszerint az irodalom fontossága csökkent Kelet-Európában a kommunizmus bukása óta, akkor Szerbia előnyben van az irodalmat illetően, mert a kommunizmus itt tíz évvel később bukott meg. Ebben az értelemben az író relevanciája a nyilvánosságban még most sem megkerülhető: sok írónak van rovata az újságokban, kommentátorok, felismerhetők a nyilvánosságban a szűkebb irodalmi szférán kívül is."

Megvallom, a szerb irodalom egy része engem nem igazán érdekel (sőt, semennyire), és ezek a nagy történelmi narratívák. Az I. világháború százéves évfordulója kapcsán megjelentek vaskos történelmi regények (ne feledjük, a szerbek nyertek az első világégésben, bár rengetegen meghaltak), de ezeket már megemelni is nehéz. Ezzel szemben akadnak olyan ironikus-szatirikus alkotók, akik e témákhoz is kellő distanciával nyúlnak, mint Svetislav Basara. Az más kérdés, hogy ezeket az, aki nincs otthon a mai szerb politikában, gyakorlatilag nem is értheti.

A történelmi vonulat mellett a szerb irodalom másik nagy témája a (nagybetűs) szerelem. De ezt csak a könyvesboltokban látom, az efféle műveket nem olvasom, ahogy a magyarokat sem, tehát összevetni sem tudom.

De megemlítenék egy hasonlóságot: ahogyan a délszláv térségben, úgy Magyarországon is pezsgőnek mondható a színházi élet, különösen az áthallásos, politikai része pörög (ezt a szerbeknél angazsált színháznak hívják), és a színházi életben az írók szerepe is kitüntetett, ha nem is mindig.

Milyen helyet vívott ki magának a kortárs szerb irodalom a magyar szakma és olvasók körében, illetve fordítva?

SZGY: Egyre inkább semmilyet. Emlékszem, mekkora kultusza volt még Milorad Pavić Kazár szótárának a nyolcvanas évektől kezdődően – posztmodern kulcsregényként olvasták, és még ma sem esett le, hogy e regény-valaminek mekkora szerepe volt a szerb nacionalizmus újjáélesztésében. A potenciális magyar olvasót a magyar irodalom sem igen érdekli, nemhogy a környező kis népeké. A szerb irodalomnak az a szerencséje, hogy még akadnak vajdasági magyarok, akik működtetik ezt a fordító szférát, a könyvkiadást, mint az újvidéki Forum Könyvkiadó, vagy Magyarországon a Jelenkor Kiadó. De ha nem lenne Csordás Gábor, ez sem lenne. Vagy éppenséggel egy-egy agilis szerb szerző „sztároltatja" magát, azaz megjelennek a művei magyarul – hogy aztán nulla recepciója legyen. Nevet inkább nem mondok, nem is ez a lényeges, mert én amúgy sem kedvelem e szerző munkáit. Szóval, nehéz ügy ez, szinte reménytelen is. Másfelől az is „botrányos", ahogyan a szerb irodalmi nyilvánosságban alig vannak jelen a magyar írók, miközben Szerbia legnagyobb kisebbsége számszerűleg most (már és még) mégis a magyar. Egyszerűen senki sem kíváncsi a másikra, más téren sem, és ez megnyilvánul az irodalomban is.

Kik azok a szerzők a mai szerb kínálatból, akikre mindenképpen felhívnák a magyar olvasók és a szakma (fordítók, kiadók) figyelmét?

SZGY: David Albaharinak a boldog békeidőben jelentek meg magyarul munkái, őt biztosan ajánlanám, ragyogó kisregényeket és rövidprózát ír. Vagy a már említett Svetislav Basara, bár rá Újvidéken odafigyelnek. A megszólaltatott Muharem Bazduljt is.

A probléma egyik lényege azonban mégiscsak a nyelvi. Ami Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Szerbiában megjelenik, az a lingvisták szerint mind egy nyelven van, a szerbhorváton, illetve annak valamely variánsáról van szó. Természetesen itt nincs helye az etnikai alapú kimatematikázásnak (melyikből mennyit), de mégis felvetődik a kérdés, egy évben hány ex-jugoszláv szerzőt lehetne kiadni? (És akkor még ott vannak a szlovének és a macedónok is.) A magyar piac évi nyolc-tíz ilyen művet aligha bír el, az állami finanszírozás, hát azt meg tudjuk, milyen ma. Marad a reménykedés.

 

2018. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább