Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Itt senki sem hullik szabad akaratából a kegyúr ölébe? Egy szeplő sincs? Kegyúr se!? Síri csend van! Fölsírunk a süket éjbe, idézném Adyt, de nem tehetem, mert sírás se hallatszik. Se jajszó. Közben elvándorol egy közösség…. Végel László:
2017. október 14., szombat
Budapesten hetek óta folyik a vita a magyarországi irodalmi élet megoszlásairól. Reményi József Tamás róluk szólva nem az egyik vagy a másik fél felett ítélkezett, csupán azt tette szóvá, hogy a politika pályázati rendszere beavatkozik az irodalmi életbe, ettől függ a könyvkiadás, a folyóiratok sorsa, és természetesen az egyes írok munkafeltétele, megjelenési lehetősége. A „magyar literátus értelmiségiek száz év alatt immár többedszer, de teljesen szabad akaratukból először elfogadják az elfogadhatatlant, egy kegyúr ölébe hullnak, akinek szellemi hátországra nem, csak udvaroncokra van szüksége”, írja a legszelídebb emberek egyike, Reményi József. Azokat bírálja, akik cinikusan fogadják a sok orgánumot befullasztó pályázati bizottságok döntését. Olvasom megható szövegét és vigasztalom magam: még jó, hogy akad hely, az Élet és Irodalom című irodalmi és kulturális hetilap, ahol erről nyilvánosan lehet töprengeni. Budapesten járva többször is találkoztam Reményivel, és be kell vallanom, nagyon kevés emberrel tudtam olyan meghitten beszélgetni, mint vele. Miről? Természetesen az irodalomról és a – nemzetről. Szerényen és tépelődve, mintha nagy titkot kutatnánk, ami bátorságnak számít ezekben az időkben, amikor a nemzetre való hivatkozás karrierépítés eszköze lett. Lelkükben kevesen őrzik a nemzeti érzést úgy, mint ő. Rajta kívül Esterházy Péter tudott még ilyen szubtilisan gondolkodni erről az érzésről. A Hasnyálmirigynaplóval a síron túlról is emlékeztet az ezzel kapcsolatos beszélgetésünkre, adósa maradtam, de erről majd máskor és hosszabban, korai lenne még. Abban bízom, hogy egyszer csillapodnak a kedélyek, s a szavak visszanyerik eredeti, deti, politikán túli jelentésüket. A Vajdaságban Tolnaival, Urbánnal és a megboldogult Utasi Csabával tudtam ilyen meghitten beszélgetni ugyanerről. Születik-e a Vajdaságban érzékeny kérdéseket feltevő Reményi József Tamás, faggatom magam. Vagy nincs is szükség rá? Higgyünk kulturális életünk korifeusainak, akik szerint minden rendben van? Itt senki sem hullik szabad akaratából a kegyúr ölébe? Egy szeplő sincs? Kegyúr se!? Síri csend van! Fölsírunk a süket éjbe, idézném Adyt, de nem tehetem, mert sírás se hallatszik. Se jajszó. Közben elvándorol egy közösség….
Következő cikk: Valóság vagy mítosz a vajdasági multikulturalizmus?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >