Ma Leó, Szaniszló, Glória névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Győzött a haladóbb kultúra?
Lelkes mozzanatok a zentai képviselő-testületi díszülésről
És kiderült az is, hogy abban a pillanatban, amint az imádott államfő eltűnik, hirtelen, abban a pillanatban, mintegy varázsszóra ők is kámforrá válnak. Buszokra szállnak, és elmennek máshová lelkesedni. Rendőri kísérettel. Kókai Péter (Magyar Mozgalom):
Hétfő, szeptember 11-ike, körülbelül 11.30, Zenta. A város napja alkalmából rendezett képviselő-testületi díszülés már véget ért, a Tisza-parti emlékműnél a koszorúzás még nem kezdődött el. Egy lélegzetvételnyi szünet.
A város központjában levő egyik irodaház lépcsőfeljáróján nagyobb csoport lelkes „zentai” üldögél.
Körülbelül 20-an lehetnek, óvodás korú gyerekek, felnőtt férfiak és nők, idős asszonyok. Teljesen ellepték a lépcsősort, az ügyfelek csak nagy nehézségek árán tudnak ki-be járni. Ránézésre egy, vagy két család lehetnek, de nehéz is lenne további információkat megtudni róluk, mert zentai fül számára teljesen ismeretlen nyelven beszélnek.
Most ugyan nem tűnnek annyira lelkesnek, Vučićot éltető, alkalmanként egyenesen imádó transzparenseik is a falhoz támasztva pihennek, gazdáik is úgy tűnik, további utasításokra várnak, hogy mikor és hol lelkesedjenek ismét. Körülöttük rendőrök, lezárt utak, „biztonságiak” feliratot viselő emberek – az utasítás meg egyelőre nem érkezik.
Mint ahogyan az lenni szokott, egy-egy nagyobb szabású esemény igazán érdekes mozzanatai nem az illetékes protokollosok által ezerszer átellenőrzött forgatókönyvben vannak, hanem az azon kívüli, az melletti, azon túli mozzanatokban. És így volt ez a zentai képviselő-testület díszülésén is, ahol minden felszólaló (többé-kevésbé) azt hozta, amit ilyenkor hoznia kell.
Négy beszédet, illetve felszólalást elemezhetünk, a két köztársasági elnökét, valamint a két vajdasági magyar politikusét. Valamilyen módon mindegyik árulkodó.
Áder János, Magyarország köztársasági elnöke – nyilván nem nagy meglepetésre – a víz szempontjából közelítette meg a témát. „A víz az élet forrása, a Tisza partjára települők is az élet forrását keresték, amikor létrehozták Zentát”, kezdte felszólalását az elnök, ami kétségtelenül igaz is, akárcsak a további elnöki megállapítások és üzenetek, melyek szerint a zentai csata megváltoztatta Európa e részének történelmét, vagy az a mának szóló üzenet, hogy „nem mindegy, milyen békét kötünk egymással, és mit hagyunk örökül”.
Aleksandar Vučić szerb államfő a zentai csata szerb vonatkozásait igyekezett hangsúlyozni. Jovan Popović Tekeli szerb nemes és katonatiszt példáját hozta fel, és rá is áldozta beszédének egy jelentős részét, aki a bánáti mocsarakon vezette át katonáit, hogy csatlakozzon Savoyai seregéhez, és ezért később megkapta az Arad rendőrkapitánya címet. Persze, ez a megközelítés az ő pozíciójából nézve érthető is, ugyanakkor a szerb elnök felszólalásának további részében azért vannak olyan mozzanatok, amelyek felett nem lehet szó nélkül elmenni. A legszembetűnőbb talán az a kijelentés, hogy „büszke a Vajdaságban élő mintegy 250-300 ezer magyarra” - amit csúsztatásként, félretájékozottságként, de akár a nyilvánosság megtévesztéseként is értelmezhetünk és minősíthetünk, de semmiképp sem a valós tényeken alapuló kijelentésként.
A díszülésnek két vajdasági magyar felszólalója volt. Mindkettő a VMSZ tisztségviselője. Pásztor István a Tartományi Képviselőház elnökeként, Ceglédi Rudolf pedig az ünneplő város polgármestereként köszöntötte a jelenlevőket. Természetesen mindketten azt mondták, amit ilyenkor mondani kell, de – milyen érdekes! - az összes felszólaló közül csak őt ketten érezték szükségét annak, hogy beszédeikbe beleszőjjék a „haladó” szót, mint jelzőt. Ceglédi Rudolf szerint ugyanis a zentai csatában „két világ ütközött meg, és a harcművészetben is fejlettebb, haladóbb kultúra győzött”. Pásztor István szerint pedig a zentai csatának az az egyik legfontosabb üzenete, hogy „a haladásnak és a győzelemnek mindig eljön az ideje, ha megvan az összetartás”. Millió jelzőt lehet használni egy-egy történelmi csata leírásával kapcsolatban, ők ketten viszont úgy tűnik, épp ezt a jelzőt vélték a legtalálóbbnak – de nyilván mindez csupán a véletlen műve…
A díszülést nem sokkal később követő Tisza-parti koszorúzáson aztán értelmet nyert a cikk felvezetéseként szolgáló délelőtti jelenet is. Kiderült, a lelkes „zentaiak” nem csupán húszan vannak, hanem sokkal többen, legalább 500-an. Kiderült az is, tényleg nagyon lelkesek, Vučićot éltető, támogató, sőt, egyenesen imádó transzparenseket lengetnek, ha megjelenik a szerb államfő, mindannyian abba az irányba tódulnak, mintha csak egy mágnes vonzaná őket, tapsolnak és ujjonganak.
És kiderült az is, hogy abban a pillanatban, amint az imádott államfő eltűnik, hirtelen, abban a pillanatban, mintegy varázsszóra ők is kámforrá válnak. Buszokra szállnak, és elmennek máshová lelkesedni.
Rendőri kísérettel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >
„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"
Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >