Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Radics Viktória: Tolnai Ottó díjához
2017. szeptember 8-án Balatonfüreden, a Quasimodo Költőverseny második napján nemzetközi életműdíjat vehetett át Tolnai Ottó. A költőt díjának átvétele alkalmából Radics Viktória méltatta. Litera.hu:
2017. szeptember 8-a Tolnai Ottó napja volt Balatonfüreden. A Salvatore Quasimodo Közalapítvány és a Tempevölgy folyóirat a szokásos ősz eleji költői verseny és a díjátadási ceremónia keretében a vajdasági írónak szentelte ennek a napnak a délelőttjét és az estébe nyúló délutánját. Délelőtt a Fordítóházban Jász Attila beszélgetett a költőtárssal, délután pedig egy minikonferencia volt a Blaha Lujza Étterem különtermében. Szajbély Mihály, Mikola Gyöngyi, Orcsik Roland és Radics Viktória tartottak előadást Tolnai Ottó művészetéről, majd levetítették apa és fia, Tolnai Szabolcs rendező és Ottó közös kisfilmjét, melynek címe A romlás virágai. Eztán egy hajókiránduláson került sor a különféle díjak és elismerések átadására. Tolnai Ottó „nemzetközi életműdíjban" részesült. A laudációt Radics Viktória írta.
LAUDÁCIÓ TOLNAI OTTÓ DÍJÁHOZ
Problémám szokott lenni az „életmű" szó használatával, ezért inkább idegen szavakat, „oeuvre"-t vagy „opus"-t mondok helyette. Ezúttal azonban teljesen megfelelőnek érzem a magyar összetett szót, majdnem mesésnek, hiszen élet &mű Tolnai Ottónál nemcsak adekvát, hanem a kettő egyugyanaz; dekonstruktivista legyen a talpán, aki elkülönbözéseket talál a kettő között. Még csak azt sem lehet tudni, hogy mi történik először, előbb megél az író valamit, majd aztán megírja, vagy fordítva, a szövegből születik élet? Megírja, amit talált, vagy ellenkezőleg, rátalál a tárgyakban és dolgokban a fantáziájára? Ez az esztétikai kérdés csakhamar a tyúk és a tojás ontológiai kérdésévé változik át. Micsoda teremti folyamatosan a világot, vagy mely világ teremti és halasztja kisebb-nagyobb megszakításokkal az istenit? Materializálódásról van szó, vagy átszellemítésről? Forgassuk ezt a kérdést egy darabig, vagy nézzük meg közelebbről az „életmű" szót, konkrétan ezt az életművet innen is, onnan is, és a létfilozófia közepében fogjuk találni magunkat. Vagy, szerényebben, vegyük azt a tényt, hogy Tolnai úgy beszél, ahogy ír, és úgy ír, ahogy beszél. Az effajta adekváció ritka, mint a fehér holló. Lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de sem szemből, sem oldalról, sem hátulról nem láttam Tolnainak olyan emberi gesztusát, mely ne lenne éppen útban az esztétikai szféra felé, és nem olvastam olyan esztétikai gesztusát, mely ne lenne meglepően életközeli, szenzuális. Engem mindig is ez a rendkívüli egység izgatott, bár bőven vannak olyan alkotók és teoretikusok, akik szerint pont az ellentéte a fontos, a mű kiválása az életből és az elszakadás minden biográfiaitól. Tolnainál a fordított folyamatot látjuk: a behatolást a biográfiaiba. Vagy a közös életrajzunkba, vagy egy mű életébe, vagy egy művésztárséba, vagy egy szín életébe, pl. a feketéébe. Majdhogynem a természetbe is, és ez, az ő refrénjével élve, „nem könnyű". A formáin is kiüt ez a kérdésnyaláb, azok nem szigorúak, hanem rugalmas szövetből vannak, mint a világ húsa, ahogy Merleau-Ponty mondja, la chair du monde.
Tolnai Ottó tehát úgy esztéta, hogy nem esztéta, mert nem választja el az esztétikai világot a piszkos földi világtól, ő itt van, a hús-elemben, és ez művészi jelenlétének egyik titka. Ez a jelenlét összetett, többszintű, de nincsen teljesen széthasadozva. Őt olvasva közel állunk ahhoz, hogy ne egy halom hasított fa legyen a világ a lábunk előtt heverve, hanem a inkább fölénk boruló göcsörtös életfa, mely az axis mundi archetípusa szerint bontogatja kis „semmis" leveleit, amelyeket Ottó küldözget.
Nem is rossz ez a hasonlat, hiszen amennyi a fán a levél, annyi kisebb-nagyobb mű termett meg eddig, szöszök és bogyók, vitamindús cigánymeggy; és most már itt az ősz. Melegedni is lesz mivel. Testmeleg híján, bármily távol vagyunk egymástól, jó lesz föllapozni Tolnai valamely könyvét, bármelyiket, otthon termünk rögvest. Majd eljön az idő, amikor nemhogy Délvidék, de mi sem leszünk és Bácska sem lesz, és a kíváncsibbaknak majd meg kell nézniük a interneten, hogy a „Vajdaság" szó régen mit jelentett. A link a Tolnai Világlexikon átdolgozott kiadásához, a Tolnai Enciklopédiához fog elvezetni.
Következő cikk: Életét féltve menekült el Oroszországból az újságírónő
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >