2018. május 20. vasárnap
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Radics Viktória: Tolnai Ottó díjához

2017. szeptember 8-án Balatonfüreden, a Quasimodo Költőverseny második napján nemzetközi életműdíjat vehetett át Tolnai Ottó. A költőt díjának átvétele alkalmából Radics Viktória méltatta. Litera.hu:

2017. szeptember 8-a Tolnai Ottó napja volt Balatonfüreden. A Salvatore Quasimodo Közalapítvány és a Tempevölgy folyóirat a szokásos ősz eleji költői verseny és a díjátadási ceremónia keretében a vajdasági írónak szentelte ennek a napnak a délelőttjét és az estébe nyúló délutánját. Délelőtt a Fordítóházban Jász Attila beszélgetett a költőtárssal, délután pedig egy minikonferencia volt a Blaha Lujza Étterem különtermében. Szajbély Mihály, Mikola Gyöngyi, Orcsik Roland és Radics Viktória tartottak előadást Tolnai Ottó művészetéről, majd levetítették apa és fia, Tolnai Szabolcs rendező és Ottó közös kisfilmjét, melynek címe A romlás virágai. Eztán egy hajókiránduláson került sor a különféle díjak és elismerések átadására. Tolnai Ottó „nemzetközi életműdíjban" részesült. A laudációt Radics Viktória írta.

LAUDÁCIÓ TOLNAI OTTÓ DÍJÁHOZ

Problémám szokott lenni az „életmű" szó használatával, ezért inkább idegen szavakat, „oeuvre"-t vagy „opus"-t mondok helyette. Ezúttal azonban teljesen megfelelőnek érzem a magyar összetett szót, majdnem mesésnek, hiszen élet &mű Tolnai Ottónál nemcsak adekvát, hanem a kettő egyugyanaz; dekonstruktivista legyen a talpán, aki elkülönbözéseket talál a kettő között. Még csak azt sem lehet tudni, hogy mi történik először, előbb megél az író valamit, majd aztán megírja, vagy fordítva, a szövegből születik élet? Megírja, amit talált, vagy ellenkezőleg, rátalál a tárgyakban és dolgokban a fantáziájára? Ez az esztétikai kérdés csakhamar a tyúk és a tojás ontológiai kérdésévé változik át. Micsoda teremti folyamatosan a világot, vagy mely világ teremti és halasztja kisebb-nagyobb megszakításokkal az istenit? Materializálódásról van szó, vagy átszellemítésről? Forgassuk ezt a kérdést egy darabig, vagy nézzük meg közelebbről az „életmű" szót, konkrétan ezt az életművet innen is, onnan is, és a létfilozófia közepében fogjuk találni magunkat. Vagy, szerényebben, vegyük azt a tényt, hogy Tolnai úgy beszél, ahogy ír, és úgy ír, ahogy beszél. Az effajta adekváció ritka, mint a fehér holló. Lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de sem szemből, sem oldalról, sem hátulról nem láttam Tolnainak olyan emberi gesztusát, mely ne lenne éppen útban az esztétikai szféra felé, és nem olvastam olyan esztétikai gesztusát, mely ne lenne meglepően életközeli, szenzuális. Engem mindig is ez a rendkívüli egység izgatott, bár bőven vannak olyan alkotók és teoretikusok, akik szerint pont az ellentéte a fontos, a mű kiválása az életből és az elszakadás minden biográfiaitól. Tolnainál a fordított folyamatot látjuk: a behatolást a biográfiaiba. Vagy a közös életrajzunkba, vagy egy mű életébe, vagy egy művésztárséba, vagy egy szín életébe, pl. a feketéébe. Majdhogynem a természetbe is, és ez, az ő refrénjével élve, „nem könnyű". A formáin is kiüt ez a kérdésnyaláb, azok nem szigorúak, hanem rugalmas szövetből vannak, mint a világ húsa, ahogy Merleau-Ponty mondja, la chair du monde.

Tolnai Ottó tehát úgy esztéta, hogy nem esztéta, mert nem választja el az esztétikai világot a piszkos földi világtól, ő itt van, a hús-elemben, és ez művészi jelenlétének egyik titka. Ez a jelenlét összetett, többszintű, de nincsen teljesen széthasadozva. Őt olvasva közel állunk ahhoz, hogy ne egy halom hasított fa legyen a világ a lábunk előtt heverve, hanem a inkább fölénk boruló göcsörtös életfa, mely az axis mundi archetípusa szerint bontogatja kis „semmis" leveleit, amelyeket Ottó küldözget.

Nem is rossz ez a hasonlat, hiszen amennyi a fán a levél, annyi kisebb-nagyobb mű termett meg eddig, szöszök és bogyók, vitamindús cigánymeggy; és most már itt az ősz. Melegedni is lesz mivel. Testmeleg híján, bármily távol vagyunk egymástól, jó lesz föllapozni Tolnai valamely könyvét, bármelyiket, otthon termünk rögvest. Majd eljön az idő, amikor nemhogy Délvidék, de mi sem leszünk és Bácska sem lesz, és a kíváncsibbaknak majd meg kell nézniük a interneten, hogy a „Vajdaság" szó régen mit jelentett. A link a Tolnai Világlexikon átdolgozott kiadásához, a Tolnai Enciklopédiához fog elvezetni.

 

 

2017. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

MagyarZó Pistike messéi

Az anyósom már megint perlekedik a kormánnyal. Pontosabban a Bernabics Annával, akinek szeretné személyesen megmagyarázni az >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ha jobban meggondolom, akkor az apám ennek a bohózatnak volt az életveszélyes tanúja. Egy egész nemzedék >

Tovább

Biciklis

Mert az utcai közvilágítás sem épp a legjobb mindenhol… Rosszak a látási viszonyok. A te érdeked >

Tovább

A hálaadás napja

Vučić Orbánnak is hálálkodott, holott a magyar miniszterelnök bármit megígérhet minden következmény nélkül. Legfeljebb nem jön >

Tovább

Fapados

Ülök a Svédországba tartó fapadoson, köröttem a magyar valóság. Jobbról egy magyarországi építőmester, balról egy erdélyi >

Tovább

„Érvényesül a magyarság akarata”?

Mindez annak a – megalkuvó, de a megalázkodás elemeitől sem mentes – politikának a következménye, amit >

Tovább

Büntetlenül?

Nem igaz, hogy nem létezik törvény, amely szankcionálná az ilyen kijelentéseket!  Halált lehet kiáltani egy gyermekre? >

Tovább

Ha én egyszer megértem...

Estére majd valamelyik rezsimhű csatornán megjelenik a nagyfőnök, és könnyes szemmel, dagadt szájjal elmeséli, hogy ő >

Tovább

Kérem, könyörgöm, segítsen már valaki!

Most, amikor a csúcson vannak a szerb-magyar kapcsolatok, nem igaz, hogy valaki nem tudna intézkedni. Nem >

Tovább

Koszovóra nincs jó megoldás

„Mutassatok nekem egyetlen szerbet, aki erre hajlandó lenne gyermekeivel együtt. Ha mutattok egyet, akkor sózhatjátok az >

Tovább

Martonos, mi lesz veled?

Vagyis, Pásztor szavai szerint olyan munkát vállalnak el a délvidéki magyarok nyugaton, ami itthon esetleg „büdös >

Tovább

Eurovízió: sikerrecept a sablon nélküli eredetiség

Elmaradtak a határon túli magyarok szavazatai is a magyar versenyzőre, sem Romániából, sem Szerbiából nem kaptunk >

Tovább