2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Radics Viktória: Tolnai Ottó díjához

2017. szeptember 8-án Balatonfüreden, a Quasimodo Költőverseny második napján nemzetközi életműdíjat vehetett át Tolnai Ottó. A költőt díjának átvétele alkalmából Radics Viktória méltatta. Litera.hu:

2017. szeptember 8-a Tolnai Ottó napja volt Balatonfüreden. A Salvatore Quasimodo Közalapítvány és a Tempevölgy folyóirat a szokásos ősz eleji költői verseny és a díjátadási ceremónia keretében a vajdasági írónak szentelte ennek a napnak a délelőttjét és az estébe nyúló délutánját. Délelőtt a Fordítóházban Jász Attila beszélgetett a költőtárssal, délután pedig egy minikonferencia volt a Blaha Lujza Étterem különtermében. Szajbély Mihály, Mikola Gyöngyi, Orcsik Roland és Radics Viktória tartottak előadást Tolnai Ottó művészetéről, majd levetítették apa és fia, Tolnai Szabolcs rendező és Ottó közös kisfilmjét, melynek címe A romlás virágai. Eztán egy hajókiránduláson került sor a különféle díjak és elismerések átadására. Tolnai Ottó „nemzetközi életműdíjban" részesült. A laudációt Radics Viktória írta.

LAUDÁCIÓ TOLNAI OTTÓ DÍJÁHOZ

Problémám szokott lenni az „életmű" szó használatával, ezért inkább idegen szavakat, „oeuvre"-t vagy „opus"-t mondok helyette. Ezúttal azonban teljesen megfelelőnek érzem a magyar összetett szót, majdnem mesésnek, hiszen élet &mű Tolnai Ottónál nemcsak adekvát, hanem a kettő egyugyanaz; dekonstruktivista legyen a talpán, aki elkülönbözéseket talál a kettő között. Még csak azt sem lehet tudni, hogy mi történik először, előbb megél az író valamit, majd aztán megírja, vagy fordítva, a szövegből születik élet? Megírja, amit talált, vagy ellenkezőleg, rátalál a tárgyakban és dolgokban a fantáziájára? Ez az esztétikai kérdés csakhamar a tyúk és a tojás ontológiai kérdésévé változik át. Micsoda teremti folyamatosan a világot, vagy mely világ teremti és halasztja kisebb-nagyobb megszakításokkal az istenit? Materializálódásról van szó, vagy átszellemítésről? Forgassuk ezt a kérdést egy darabig, vagy nézzük meg közelebbről az „életmű" szót, konkrétan ezt az életművet innen is, onnan is, és a létfilozófia közepében fogjuk találni magunkat. Vagy, szerényebben, vegyük azt a tényt, hogy Tolnai úgy beszél, ahogy ír, és úgy ír, ahogy beszél. Az effajta adekváció ritka, mint a fehér holló. Lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de sem szemből, sem oldalról, sem hátulról nem láttam Tolnainak olyan emberi gesztusát, mely ne lenne éppen útban az esztétikai szféra felé, és nem olvastam olyan esztétikai gesztusát, mely ne lenne meglepően életközeli, szenzuális. Engem mindig is ez a rendkívüli egység izgatott, bár bőven vannak olyan alkotók és teoretikusok, akik szerint pont az ellentéte a fontos, a mű kiválása az életből és az elszakadás minden biográfiaitól. Tolnainál a fordított folyamatot látjuk: a behatolást a biográfiaiba. Vagy a közös életrajzunkba, vagy egy mű életébe, vagy egy művésztárséba, vagy egy szín életébe, pl. a feketéébe. Majdhogynem a természetbe is, és ez, az ő refrénjével élve, „nem könnyű". A formáin is kiüt ez a kérdésnyaláb, azok nem szigorúak, hanem rugalmas szövetből vannak, mint a világ húsa, ahogy Merleau-Ponty mondja, la chair du monde.

Tolnai Ottó tehát úgy esztéta, hogy nem esztéta, mert nem választja el az esztétikai világot a piszkos földi világtól, ő itt van, a hús-elemben, és ez művészi jelenlétének egyik titka. Ez a jelenlét összetett, többszintű, de nincsen teljesen széthasadozva. Őt olvasva közel állunk ahhoz, hogy ne egy halom hasított fa legyen a világ a lábunk előtt heverve, hanem a inkább fölénk boruló göcsörtös életfa, mely az axis mundi archetípusa szerint bontogatja kis „semmis" leveleit, amelyeket Ottó küldözget.

Nem is rossz ez a hasonlat, hiszen amennyi a fán a levél, annyi kisebb-nagyobb mű termett meg eddig, szöszök és bogyók, vitamindús cigánymeggy; és most már itt az ősz. Melegedni is lesz mivel. Testmeleg híján, bármily távol vagyunk egymástól, jó lesz föllapozni Tolnai valamely könyvét, bármelyiket, otthon termünk rögvest. Majd eljön az idő, amikor nemhogy Délvidék, de mi sem leszünk és Bácska sem lesz, és a kíváncsibbaknak majd meg kell nézniük a interneten, hogy a „Vajdaság" szó régen mit jelentett. A link a Tolnai Világlexikon átdolgozott kiadásához, a Tolnai Enciklopédiához fog elvezetni.

 

 

2017. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább