2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Adósság

Burányi Nándor
Burányi Nándor
Adósság
Szombathelyi Ferenc

Nemcsak azért, mert ilyenkor év végén, év elején megpróbál számot vetni az ember, s újra meg újra szembe kell nézni a mulasztásaival, s nemegyszer be kell látnia, hogy a tavalyi, azelőtti vagy az évek óta már többször konstatált adósságát megint nem sikerült törlesztenie. S mert bánt ez, nyugtalanít (hogy ne mondjam) lelkifurdalást érzek miatta, már ezért is, de nemcsak ezért kell most újra írnom Szombathelyi Ferencről, a honvédvezérkar egykori főnökéről. Akit a budapesti népbíróság a háború után annak a szörnyű katasztrófának a bekövetkeztéért is felelősségre vont, amit a Don-kanyarban szenvedett el a magyar hadsereg (szó szerint belefagyva a rettenetes hideg télbe), s amely a szovjet hadsereg 1942. január 12-i támadásával kezdődött.

Többször írtam már Szombathelyi Ferencről, az igazságérzetem tiltakozott a budapesti, s a későbbi újvidéki ítélet ellen, elsősorban azokról a legsúlyosabb vádpontokról írtam, amelyeket évtizedekkel később, a társadalmi, politikai változások eredményeként már indulatoktól mentesen, tárgyilagosabban lehetett vizsgálni.

A 2. magyar hadsereg Don-kanyari katasztrófájával kapcsolatos felelősség megítéléséhez mindenképpen ismerni kell Szombathelyinek az 1942. április 11-én kiadott parancsát, eszerint „a vezetők és a csapatok kiképzése nem azt a célt szolgálja, hogy hősi halottakat produkáljanak. A harc célja a győzelem, ami természetesen – sajnos – áldozat nélkül nemigen érhető el. De arra kell minden pk.-nak törekednie, hogy minél kevesebb áldozattal, minél nagyobb sikert vívjanak ki. Ez a szakszerű és helyes vezetés, és ezért képezték ki a vezetőket vezetőkké. A drága magyar vérrel takarékoskodni kell, ezt minden magyar pk.-nak kötelességévé teszem.”

Közben sikerült beszélgetnem az újvidéki népbíróság, az 1946-os tárgyalást levezető tanács elnökével.

Az újabb ismeretek birtokában még inkább szükségét éreztem az (általam feltételezett) igazság megfogalmazásának. Idestova húsz éve lesz, hogy megírtam A vezérezredes utolsó levele című kisregényemet. Nem lehet úgy élni, hogy tisztán látsz egy rettenetes igazságtalanságot, s mintha semmi közöd se lenne hozzá, nem akarod tudomásul venni. Annak rendje módja szerint átadtam a kiadónak, a szerkesztő pedig kiadta recenzióra. Mindkét értékelés rendkívül pozitív volt, mindkettő ajánlotta a könyv kiadását. Csak egy pár gondolat az egyikből: „Burány Nándor regénye megrázó írás. Megrázó és bátor. Tudom, hogy a bátorság nem esztétikai kategória, hanem erkölcsi, de ebben az esetben az erkölcs esztétikai jelentőséget kap… Mi, akik átéltük, végignéztük, ami 1941 és 1945/46 között történt ezeken a mi térségeinken, nagyon jól tudjuk, milyen kaotikus állapotok uralkodtak itt. Ilyen kaotikus állapotban történhetett meg, ami megtörtént Szombathelyi Ferenccel, de sok száz vagy akár sok ezer magyarral és nem magyarral. És Burány Nándor épp ezt a sorsot, egy ilyen sorsot választott ki – … –, hogy ennek a térségnek az emberéről, emberi sorsáról írjon…” Majd később: „Burány Nándor művészete abban is megnyilatkozik, hogy megfelelő formát talált Szombathelyi sorsának kifejezésére, vergődésének, börtöncellabeli önmarcangolásának megjelenítésére, miközben a magyar politika, a magyar hadvezetés jellegzetességeit is sikerült éreztetnie. Nem kevésbé dicséretre méltó erénye ennek a kisregénynek – persze inkább szerzőjének, az a visszafogottság…” Végül: „Nem véd és nem támad. Olyan regény ez, amely már régen nagyon kell nekünk.”

1997 márciusában írta e sorokat Tomán László, Juhász Géza, a másik recenzens ugyancsak fontosnak tartotta kiadását. A Forum kiadó ezután a Szabadkán székelő, a pénzekről döntő alkuratórium elé tárta a kéziratot a véleményekkel együtt. Később a testület egyik tagja mesélte, hogy a mindenható elnök „ez nem prioritás” megjegyzéssel átlépett rajta, kisöpörte a Forum kiadói tervéből. Az elnök akkor nem is sejtette, mennyire jellemezte önmagát. A regény mindenekelőtt az emberi helytállásról szól. Érthető, hogy az elnök számára ez nem volt prioritás. Hiszen – bizonyította – mi sem áll távolabb tőle, mint az emberi helytállás. Aminek a hiányát, hiányának következményeit ma is nagyon érezzük.

2010. január 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább