2022. december 2. péntek
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Napi ajánló

Miért nem volt dán holokauszt?

„A dán lakosság nem engedte elhurcolni a zsidókat. A nácik sem erőltették úgy, mint másutt.” Metazin:

Maga Eichmann is visszakozott. Egy friss könyv szerint ugyanez bárhol megtörténhetett volna, ha van az emberekben elég szolidaritás, emberség és bátorság. A recenzió szerzője ezt kétségbe vonja.

 „Azok olvassák el, akik meg akarják tudni, milyen társadalmi és politikai értékeknek kell közös kinccsé válniuk ahhoz, hogy borzalmas sötétség idején az emberek rendkívüli bátorságot és erkölcsi helytállást legyenek képesek tanúsítani” ­– írja az „elmaradt dán holokausztról” szóló könyv kapcsán Michael Ignatieff harvardi politológus a New Republicban.

A történet régóta ismert, a népszerű anekdota szerint a király sárga csillaggal a zubbonyán lovagolt ki a náci megszállás éveiben. Valójában csak közölte (azt is négyszemközt, de aztán elterjedt), hogy ha a német megszálló csapatok rákényszerítik a zsidókra a sárga csillagot, akkor maga is feltűzi. Erre aztán nem volt szükség, mert a nácik ettől az elképzelésüktől visszaléptek. Látták ugyanis, hogy a dán hatóságokra nem számíthatnának. Amikor a dániai Gauleiter elrendelte a zsidóság deportálását, a kormány valamennyi tagja lemondott, és a lakosság mindenütt azon szorgoskodott, hogy elrejtse a menekülőket, továbbá átsegítse őket a határon (ámbár a halászok, akik az átszállítást végezték, alaposan megkérték az életmentő fuvar árát). Négyszázötven embert, a zsidóság 5 százalékát deportálták a szörnyű theresienstadti lágerbe, amely azonban mégsem haláltábor volt: ötvenen lelték halálukat a dán zsidók közül.

Persze egy is sok, írja a szóban forgó könyv szerzője, Bo Lidegaard, a vezető dán politikai napilap, a Politiken főszerkesztője, de ehhez hasonló tett csak egy volt a megszállt Európában: Bulgáriában a király és a kormány nem engedte meg a zsidók deportálását. A bolgár példát sem a könyv, sem a recenzió nem elemzi, annál inkább a dánt. Német és dán túlélők szólalnak meg a könyvben, amelynek a címe is magáért beszél: Honfitársak. Amikor a koppenhágai Gauleiter elrendelte a zsidóság összefogdosását, nemcsak a lakosság és a papság szabotált és segített az üldözötteknek, hanem a rendőrség is. A rendőrök jelezték a náci kommandók érkezését egy-egy településre, a tengerparton is ők adták a halászok tudtára, mikor tiszta a levegő, s mikor indulhatnak a bárkák Svédország felé. A kudarc láttán Adolf Eichmann személyesen sietett a helyszínre, de hamar belátta, hogy nem járhat sikerrel, és mentesítette a „félzsidókat”, valamint a „vegyes párok” „árja” tagjait. A dánok azonban a többi üldözöttet sem voltak hajlandók feláldozni, és Lidegaard megható anekdotákat idéz fel ebből az időből, amelyek ma is a dán identitás és büszkeség fontos építőkövei. (Nem mintha nem jegyeznének fel újabban évi több tucatnyi támadást a néhány ezer fős zsidó közösség tagjai ellen, de ez az antiszemitizmus közel-keleti eredetű: a tettesek a negyedmilliónyi muzulmán bevándorló kisebb csoportjaiban keresendők.)

A Honfitársak szerzője szerint a többi megszállt ország lakossága is meghiúsíthatta volna a zsidóság tömeges deportálását, Ignatieff azonban ezt már kétségbe vonja. Mindenekelőtt egészen más volt a helyzet, mint azokban az országokban, amelyekben nem ellenségként fogadták a náci Németország hadseregét. A dánok ugyanis régóta ellenséges érzelmekkel viseltettek a német birodalmi tervekkel szemben, és régóta féltették önálló államukat a német expanzionizmustól. Igen ám, de Lengyelországban éppen elég nagy volt a németellenesség, mégis szinte teljesen elpusztult a helyi sokmilliós zsidóság. Igaz, ott erős volt az antiszemitizmus is. De a fő ok mégis az volt, hogy a nácik Lengyelországban semmiféle gátlást és korlátot nem ismertek, ha ellenállásba ütköztek. Hogy Dániában miért történt minden másként, arra Ignatieff szerint a dánok embersége és önfeláldozása nem elégséges magyarázat. Felvázol tehát néhány más hipotézist is. A nácik 1943 nyarán kezdték sürgetni a deportálást, amikor már mindkét oldalon sokan sejtették, hogy Németország szénája rosszul áll. Dániában továbbá enyhébb fokozatú volt a náci megszállás, mint Európa más országaiban. Érintetlenül hagyták a közigazgatást, helyén maradt a kormány, a rendőrség és persze a király. Ha mindenáron végre akarják hajtani a zsidók deportálását, át kellett volna venniük a közigazgatást és nagyobb fegyveres erőt kellett volna Dániába csoportosítaniuk. A 43-as hadihelyzetben ez nem lett volna racionális, de a nácikat antiszemitizmusukban korántsem a tiszta ráció vezette. Ignatieff ezért megkockáztatja a feltételezést, hogy a nácik árja rokonnépet láttak a dánokban, és azt gondolták, hogy biológiai tulajdonságai révén a dán nép beépíthető lesz a birodalmukba. Ezért is igyekeztek elkerülni a leszámolást a dán néppel. De persze a dánok elévülhetetlen érdeme, hogy a dán holokauszt csak e leszámolás árán lett volna lehetséges.

2014. január 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább