2019. augusztus 22. csütörtök
Ma Menyhért, Mirjam névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Napi ajánló

Miért nem volt dán holokauszt?

„A dán lakosság nem engedte elhurcolni a zsidókat. A nácik sem erőltették úgy, mint másutt.” Metazin:

Maga Eichmann is visszakozott. Egy friss könyv szerint ugyanez bárhol megtörténhetett volna, ha van az emberekben elég szolidaritás, emberség és bátorság. A recenzió szerzője ezt kétségbe vonja.

 „Azok olvassák el, akik meg akarják tudni, milyen társadalmi és politikai értékeknek kell közös kinccsé válniuk ahhoz, hogy borzalmas sötétség idején az emberek rendkívüli bátorságot és erkölcsi helytállást legyenek képesek tanúsítani” ­– írja az „elmaradt dán holokausztról” szóló könyv kapcsán Michael Ignatieff harvardi politológus a New Republicban.

A történet régóta ismert, a népszerű anekdota szerint a király sárga csillaggal a zubbonyán lovagolt ki a náci megszállás éveiben. Valójában csak közölte (azt is négyszemközt, de aztán elterjedt), hogy ha a német megszálló csapatok rákényszerítik a zsidókra a sárga csillagot, akkor maga is feltűzi. Erre aztán nem volt szükség, mert a nácik ettől az elképzelésüktől visszaléptek. Látták ugyanis, hogy a dán hatóságokra nem számíthatnának. Amikor a dániai Gauleiter elrendelte a zsidóság deportálását, a kormány valamennyi tagja lemondott, és a lakosság mindenütt azon szorgoskodott, hogy elrejtse a menekülőket, továbbá átsegítse őket a határon (ámbár a halászok, akik az átszállítást végezték, alaposan megkérték az életmentő fuvar árát). Négyszázötven embert, a zsidóság 5 százalékát deportálták a szörnyű theresienstadti lágerbe, amely azonban mégsem haláltábor volt: ötvenen lelték halálukat a dán zsidók közül.

Persze egy is sok, írja a szóban forgó könyv szerzője, Bo Lidegaard, a vezető dán politikai napilap, a Politiken főszerkesztője, de ehhez hasonló tett csak egy volt a megszállt Európában: Bulgáriában a király és a kormány nem engedte meg a zsidók deportálását. A bolgár példát sem a könyv, sem a recenzió nem elemzi, annál inkább a dánt. Német és dán túlélők szólalnak meg a könyvben, amelynek a címe is magáért beszél: Honfitársak. Amikor a koppenhágai Gauleiter elrendelte a zsidóság összefogdosását, nemcsak a lakosság és a papság szabotált és segített az üldözötteknek, hanem a rendőrség is. A rendőrök jelezték a náci kommandók érkezését egy-egy településre, a tengerparton is ők adták a halászok tudtára, mikor tiszta a levegő, s mikor indulhatnak a bárkák Svédország felé. A kudarc láttán Adolf Eichmann személyesen sietett a helyszínre, de hamar belátta, hogy nem járhat sikerrel, és mentesítette a „félzsidókat”, valamint a „vegyes párok” „árja” tagjait. A dánok azonban a többi üldözöttet sem voltak hajlandók feláldozni, és Lidegaard megható anekdotákat idéz fel ebből az időből, amelyek ma is a dán identitás és büszkeség fontos építőkövei. (Nem mintha nem jegyeznének fel újabban évi több tucatnyi támadást a néhány ezer fős zsidó közösség tagjai ellen, de ez az antiszemitizmus közel-keleti eredetű: a tettesek a negyedmilliónyi muzulmán bevándorló kisebb csoportjaiban keresendők.)

A Honfitársak szerzője szerint a többi megszállt ország lakossága is meghiúsíthatta volna a zsidóság tömeges deportálását, Ignatieff azonban ezt már kétségbe vonja. Mindenekelőtt egészen más volt a helyzet, mint azokban az országokban, amelyekben nem ellenségként fogadták a náci Németország hadseregét. A dánok ugyanis régóta ellenséges érzelmekkel viseltettek a német birodalmi tervekkel szemben, és régóta féltették önálló államukat a német expanzionizmustól. Igen ám, de Lengyelországban éppen elég nagy volt a németellenesség, mégis szinte teljesen elpusztult a helyi sokmilliós zsidóság. Igaz, ott erős volt az antiszemitizmus is. De a fő ok mégis az volt, hogy a nácik Lengyelországban semmiféle gátlást és korlátot nem ismertek, ha ellenállásba ütköztek. Hogy Dániában miért történt minden másként, arra Ignatieff szerint a dánok embersége és önfeláldozása nem elégséges magyarázat. Felvázol tehát néhány más hipotézist is. A nácik 1943 nyarán kezdték sürgetni a deportálást, amikor már mindkét oldalon sokan sejtették, hogy Németország szénája rosszul áll. Dániában továbbá enyhébb fokozatú volt a náci megszállás, mint Európa más országaiban. Érintetlenül hagyták a közigazgatást, helyén maradt a kormány, a rendőrség és persze a király. Ha mindenáron végre akarják hajtani a zsidók deportálását, át kellett volna venniük a közigazgatást és nagyobb fegyveres erőt kellett volna Dániába csoportosítaniuk. A 43-as hadihelyzetben ez nem lett volna racionális, de a nácikat antiszemitizmusukban korántsem a tiszta ráció vezette. Ignatieff ezért megkockáztatja a feltételezést, hogy a nácik árja rokonnépet láttak a dánokban, és azt gondolták, hogy biológiai tulajdonságai révén a dán nép beépíthető lesz a birodalmukba. Ezért is igyekeztek elkerülni a leszámolást a dán néppel. De persze a dánok elévülhetetlen érdeme, hogy a dán holokauszt csak e leszámolás árán lett volna lehetséges.

2014. január 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább