Ma Timót, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Egy nyilas ritka embersége
Burányi Nándor
Mikor Nádjával összeházasodtunk, azt többévi ismeretség előzte meg, sokat tudtam a családjáról, meg volt is már némi tapasztalatom a házaséletből. Így semmi okom sem lett volna különösebb izgalomra, idegességre, mikor megbeszéltük, hogy az apja születésnapján meglátogatjuk őket. Első látogatás.
Nádjától tudtam, hogy olyan ízig-vérig becsületes, kemény kommunista az öreg. Politikusok közt ezt úgy mondták, merev. Ez nem okozott különösebb gondot, hiszen eszem ágában sem volt, hogy valakivel (a nagy infláció ideje) a kommunizmusról vitatkozzak.
Dalmát volt az öreg, annak a szigetvilágnak volt a szerelmese, 12-13 éves lehetett, mikor a '30-as évek elején egy szerb politikus ott, a szigeteken az éhhalál elől Ausztráliába vándorló népség között összeszedett egy vonatszerelvényre való gyereket, s elhozta őket a gazdag Bácskába, hogy itt tanuljanak szakmát, s akkor aztán meglesz a mindennapi kenyerük. Így került Franjo Újvidékre, egy német vállalkozó öntödéjébe, kitanulta a szakmát, öntőmester lett. Sokkal később, a szocializmusban, a műszaki középiskolában kialakított egy öntőműhelyt, ő vezette a gyakorlati oktatást.
Mikor a látogatáshoz készülődtünk, már nyugdíjas volt, s ami miatt néha elfogott az idegesség, ez a razzia volt. Ő meg a felesége, akitől később elvált, a magyarok idején bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, napokig rejtegettek lakásukban pártvezéreket, akiket körözött a rendőrség. Mindenáron meg akartam kérdezni tőle, hogy élték át a razziát, hogy emlékszik vissza a véres napokra. S mivel eddig a szerbek, akikkel erről beszélgettem, általában indulatosan, csak gyűlölettől fűtött hangon tudtak szólni a borzalmas, fájdalmas emlékekről, nem sejthettem, az öregből milyen érzéseket vált ki a kérdésem. Tisztában voltam a kockázat veszélyével, de ez nem tartott vissza, ellenkezőleg, még fokozta kíváncsiságomat.
Először találkoztunk, de gyorsan megértettük egymást, s mikor a születésnapi koccintás után a harmadik pohár vöröset ittuk, úgy éreztem, ez az a hangulat. El is dadogtam a kérdésemet, minden eshetőségre felkészülve vártam a reagálást.
Összenéztek a kérdésemre, el is mosolyodtak talán, az öreg ivott még egy kortyot, aztán elmesélte a szerencséjüket. Mert ilyen is volt ama ’42-es januári véres napok idején. A szerencséjük pedig egy nyilas volt, aki abban a házban lakott, amelyikben ők is, hátul egy udvari lakásban, s mikor végig ment az udvaron, a gyerekek pedig ott játszottak, mindig megsimogatta a kis Nádja haját, aranyos kis teremtés volt, szép szőke hajjal.
Hát mikor híre terjedt, hogy holnap kezdődik a razzia, akkor ez a nyilas jött, és mondta, hogy reggel majd jönnek fegyveresek, csendőrök meg katonát, fegyvert keresnek meg partizánokat, nekik nincs mitől félniük, ő garantál mindenkiért, itt csak becsületes emberek laknak. Hagyni kell, hogy csinálják a dolgukat, bemennek majd mindenkihez, átnézik a lakást, s aztán távoznak. Így is lett, ott a házban senkinek baja nem történt – meséli az öreg minden indulat nélkül. Végül azért hozzáteszi: később láttuk az utcán, az úttesten a vért, ahogy lecsurgott a kocsiról, amin a halottakat vitték.
Nem volt mindenkinek szerencséje, nem hiába mondják, ritka nagy szerencse. Ahogy a nyilasok közt is ritka volt az ilyen ember. A többi nyilas tettét az ő emberséges magatartása nem enyhíti, de aki ismeri azt a korhangulatot, az értékelni tudja ritka becsületességről szóló tettét. Ezért kell emléket állítani neki, az új nemzedékek is tudják, hogy a legembertelenebb helyzetekben is maradhat az ember.
Egy másik alkalommal az idősek otthonában, megkérdeztem Franjo feleségét is, hogy történt valójában, mikor befejezte, akkor ugrott be nekem a kérdés: és aztán ’44-ben, a fordulat után, maguk… Nem kellett befejeznem a mondatot, értette, mire gondolok, kész is volt a válasszal: – Látod, szólhattunk volna – ismerte be, de kéznél volt a mentőötlet is: –, ki tudja, milyen disznóságokat csinálhatott az még aztán…
Hatvan év után emlékeztünk a régi véres napokra, jólesett, hogy lehet már így, családi hangulatban is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >