Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kettő is volt. Egy sem marad?
Mostanában azonban elég rossz idők járnak a mi hős tűzoltóinkra. Mintha (40 év múltán) a történelem ismételné önmagát: megint szorongatni kezdte őket a politika. Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja):
A Csantavéri Önkéntes Tűzoltó Testületet 1895-ben alapították, és a 122 éves működése alatt sokféle vihart átvészelt. Az 1920-as, 1930-as években élte a fénykorát, akkor a művelődési élet egyik mozgatórugója volt – a katolikus egylet és az iparos dalárda mellett. Abban az időben komoly zenekarral is büszkélkedett.
A mindig áldozatkész falusi lánglovagjainkat tömörítő egyesület kalandos múltjáról Szedlár Rudolf helytörténész mesélt, aki maga is képzett tűzoltó.
Mostanában megint szentimentális nosztalgiával emlegetjük a hajdan volt legendás tűzoltó laktanyát…
- A régi laktanyát a falu központjában építtette Topolya község és a Királyi Jugoszlávia Tűzoltó Szövetsége 1939-1940 között. Akkoriban az egy nagyon korszerű laktanyának számított, masszív tetőszerkezettel, falépcsős megfigyelőtoronnyal. Az épületnek minden zegzugát ismertem, mert több éven át a szüleim voltak a laktanya gondnokai. Sok időt töltöttem a toronyban, szívesen pásztáztam távcsővel a terepet, gyakran még éjszaka is fent voltam.
Mi minden volt abban a régi laktanyában?
– Egy hatalmas, 3 ajtós garázs, közösségi terem, kis tanácsterem, iroda meg 3 helyiségből álló gondnoki lakás. A közösségi teremben lehetett tévét nézni, biliárdozni, kártyázni, de egy rádió-lemezjátszót és legalább 10 sakk-készletet is használhattak. Az udvarban volt még 2 kisebb épület, egyikben tartották a régi lajtos kocsit, a másikban pedig gerendákon egy nagy víztartályt helyeztek el. Leghátul pedig saját javítóműhelye is volt az akkori tűzoltóságnak.
Aztán egyszer csak ezt mind lebontották. Milyen indoklással?
– Az ok egyértelmű: kellett a hely másnak. A falu legszűkebb központjában volt, négy irányból is jól megközelíthető helyen. Volt italkimérés, a hét minden napján nyitva állt, bárki betérhetett, aki egy kis társalgásra, szórakozásra vágyott. A kapun belül mindig volt élet. Normális helyeken a 100 éves, düledező, romos épületeket szokták eltüntetni, ez viszont mindössze 38 éves volt, amikor a lebontását elrendelték. Az is világos, hogy tisztán politikai döntés állt a hátterében. A telken működött egy iskola is, amelynek a régi szárnya több mint 100 éves volt, az új rész pedig 1910 körül épült hozzá, tekepálya is működött, és a vadászoknak otthont adó vendéglő is üzemelt a főút melletti részen.
Az első 4 nyugalmas év után 4 viharos esztendő következett a tűzoltóság életében, ugyanis 1944-ben az OZNA azzal állt elő, hogy „ez az épület a miénk” és beköltöztek a Népi Milíciával egyetemben, a tűzoltók pedig szó szerint kikerültek az utcára, és csak 1948-ban kapták vissza a székházukat.
Mekkora lehetett akkoriban az önkéntes tagság?
– A korabeli tablókból ítélve legalább 60 aktív, mindig munkára fogható és 40 pártoló tagja lehetett az egyesületnek. Aki abban az időben tűzoltó volt, az nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett.
Amikor 1978-ban a régi laktanyát eltörölték a föld színéről, az új viszont még nem épült fel (majd 3 éven át), törés keletkezett az egyesület munkájában. Az az igazság, hogy a tagság egy része soha nem érezte magáénak a modernnek mondott új, emeletes épületet. Mindig úgy érezték, hogy megkárosították őket, kevesebbet kaptak, mint amennyit ők adtak. Kicsit távolabb kerültek a központtól, be egy utcába, egy államosított zsidó ház magtárának a helyén húzták fel blokkból és betonból az épületet, kirakatnyi üvegablakokkal és még arra sem figyeltek oda, hogy legalább a garázst szigeteljék, hogy a benne állomásozó kocsikban télen ne fagyjon be a víz.
Az új székházba kevesebben jártak be, kevesebb volt a szórakozási lehetőség is. Nem csoda, hogy az idősebbek még mindig visszasírják a hangulatos régi laktanyát.
A tűzoltók legendaként emlegetik, hogy csapatukkal már 1951-ben megnyerték az országos versenyt, az első helyezéssel járó főnyereményt, a Renault gyártmányú tűzoltókocsit viszont sosem kapták meg, mert azt Topolya község megtartotta magának…
– Később, a 80-as években is volt egy fellendülés, amikor 2 felnőtt-, 2 ifjúsági- és 2-3 pionírcsapata volt az egyesületnek, azok is számos versenyre eljutottak és általában sikeresen szerepeltek. Még 2010-ben is az ifjúsági fiúcsapat országos első lett és 1 évvel később részt vehetett a szlovéniai Kočevljeben rendezett tűzoltó olimpián.
Mostanában azonban elég rossz idők járnak a mi hős tűzoltóinkra. Mintha (40 év múltán) a történelem ismételné önmagát: megint szorongatni kezdte őket a politika.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >