2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elsuvasztott szikla

Végel László
Végel László

De mi lesz azzal a nemzedékkel, amely elől elsuvasztottak a sziklát, s úgy véli, nem kell semmit maga előtt görgetnie. Mi lesz a posztkommunista apolitikus juppi nemzedékkel? Végel László:

Tumultus az újnábobok útján

Várhatóan ezekben a hetekben kezdődik a választási kampány. Türelmetlenül csengetnek majd az ajtóról ajtóra járó aktivisták, kezdődnek a zajos délutánok. Mitévő legyek? Nyissak ajtót, hallgassam a banális politikai szólamokat? Vagy maradjak csendben s olvassak egy kiváló regényt? Az idén is, ugyanúgy mint tavaly, az utóbbit választom. Az újságokat és a tévét is mellőzöm, mert a választások előjátékában a politikusok egyre magabiztosabban hirdetik, hogy felszámolják a korrupciót, mintha a korrupció holmi excesszus lenne. Nincs semmi illúzióm. Huszonöt év után véglegesen kiderült, hogy a korrupció a posztszocialista országok újkapitalizmusának gyermekbetegsége. Korrumpált rendszerváltás tanúja vagyok, amelyben túlontúl gyorsan, durva állami asszisztálással hozták létre az uralkodó oligarchiát, amelynek java részét nem a piac szülte, hanem a Pártok és az Állam. Ebben fontos szerepet játszanak a rokoni kapcsolatok, életre kel a nepotista világ, működnek a vagyongyarapó pártnomenklatúrák, a gazdasági és értelmiségi holdudvarok. Nevetséges, hogy sok politikusnak viszonylag szerény vagyona van, de a pávatollas feleségek igencsak tollasodtak. Még az elátkozott szocialista feszekben keltek ki az első oligarchák. Szerbiában Milošević volt az első kotlós, aztán jöttek sorra a többiek. Ezért nagy a tumultus az újnábobok útján. Manapság a nyugati világban, miként Thomas Piketty kimutatta, a szupergazdagok főleg az öröklés által gyarapodnak, Európa keleti felén viszont az állami korrupció szaporítja őket. Az lesz a gazdag, akiben bízik a Párt, de jaj annak, aki elveszti a Párt bizalmát! Nemcsak a tőkéje apad le, hanem elveszti szeretőit, hódolóit, kebelbarátait is. Kiderül, hogy Balzac mennyire időszerű író! A jövő történészei részére bizonyára hálás dokumentumok lesznek a különböző évfordulókról, reprezentatív tanácskozásokról, jelentős ünnepekről készült fotók, amelyeken a politikai, a gazdasági és a kulturális elit tagjai pózolnak. Szószékek, mikrofonok, „okosan” figyelő tekintélytisztelő tekintetek! Ilyen volt az eszménynélküli szolgalelkűség kora. Mert a szocializmussal ellentétben most már nincsenek eszmények, csak érdekek, mint ahogy a pragmatikus politikusok állítják. Žižek jól jellemezte ezt a réteget: cinikus  és pragmatikus. Ezek a balzaci csoportképek az urakkal és a hölgyekkel rendkívül fontos kordokumentumok lesznek, arról a korról, amelynek a legfőbb jelszava az volt, hogy legyen kapitalizmus – de azonnal. A föld többé nem a nap, hanem a pénz körül forog.  Ezt az újmódi turbókapitalizmust Putyin kemény kézzel,  példásan megvalósította. Oroszországában, a Vreme új számában Milan Milošević  figyelmeztetett rá, a nemzeti vagyon 77 százalékát a lakosság 1 százaléka birtokolja, ez bezzeg nagyobb tőkekoncentráció, mint az amerikai, szögezi le a Vreme cikkírója. Putyin egyszerűen átugrotta a liberális kapitalizmus ciklusát, és megteremtette a posztszocialista országok hagyományainak megfelelő kelet-európai illiberális oligarchikus kapitalizmust, amelyet Žižek egyébként autoritárius kapitalizmusnak nevez. Úgy van, a liberális kapitalizmus mégis az oligarchák purgatóriuma, ezért szóba se jöhet. A kapzsi kelet-európai posztkommunista elit ezért ragaszkodik Putyinhoz, a nagy példaképhez.  

Emlékezés a jövőre

Félretettem a Neoplanta és a Balkáni szépség „folytatását”: a Török család történetét új megvilágításban bemutató regény írását. Annamária Svédországban a családi iratok között felfedezi apja, Török Miklós naplóját, s legnagyobb megrökönyödésére kiderül, hogy az apja szándékosan választott szerb feleségét. Bűnhődött a nagyapa rövid boldogsága miatt. A történet ezzel más irányt kap. Felszínre kerülnek Török Miklós dilemmái, titkai, drámái. És bűnhődése, amely rímmel a Bűnhődés utolsó soraival, amelyet egy szerb nővel házasodó német férfi mond ki a berlini fal ledöntésekor. A városban áll a Slemil-szobor, a tényleg létezik Slemil utca, Slemil Emlékház, de már senki sem tudja, ki volt az a Slemil. Abban, hogy senki sem tudja, van egy nagy adag cinikus pragmatizmus is.  A regény  félig kész, mégis félreteszem a nyugalmasabb napjaimra, ha lesznek még ilyenek.  Belefáradtam a jelenre való  emlékezésbe. Nagyobb kihívást jelent  emlékezni a jövőre. Naponta rovom a sorokat, új regényem története a jelen nullpontján játszódik. Ezt nevezem jövőnek. Munkacíme: Apák és fiúk, az egyik mondat követi és irányítja a másikat, aztén rádöbbenek, hogy egyféle kiüresedett ijesztő világgal szembesülök.

Nemzedéki konfliktusok

Úgy tűnik, világszerte felújulnak a nemzedéki konfliktusok. Most még csak a kezdetek észlelhetők, az új amerikai prózában azonban kirajzolódik a nemzedéki háborúskodás lelke.  A II. világháború után ez nem volt téma a Nyugaton, 1968-ban azonban váratlanul újjáéledt, de utána újra csillapodott. Felsorakoztak a nemzedékek, de a konfliktusok elmaradtak. A keleti országokban az egypártrendszeren belül a nemzedéki konfliktusok diskurzusa mögött világnézeti ellentétek rejtezkedek, de a rendszerváltás után ez háttérbe szorult, a parlamentáris demokrácia lehazudta őket. A davosi találkozóra készült The Global Risks Report viszont már arról szól, hogy újra mélyülnek a nemzedéki ellentétek és szakadékok. Trump szavazókörének 72 százaléka, Clinton asszony szavazóinak viszont csak 31 százaléka vallja magát tradicionálisnak. A felmérés szerint a populizmust elsősorban nem s gazdasági tényezők gerjesztik hanem demográfiai és kulturális különbségek, továbbá az életkor meghosszabbodása, amely az idősebb nemzedékek értékrendjének oldalára billenti a mérleg nyelvét. Az ifjúság egyébként is kivonult a közéletből, mert meggyőzték arról, hogy a politika piszkos dolog és nem a zseniknek való.

Elsuvasztott szikla

Kezdem felismerni, hogy nemzedékem tagjai szerencsére későn, illetve egészen 1972-ig nem kerültek a hatalom közelébe vagy netán  kegyeibe. Nagy korlát volt a 68-as diákmozgalom is, amely valamiféle erkölcsi normákat is felállított, ápolta ez ellenállás kultúráját, avagy Peter Weiss kifejezésével élve: az ellenállás esztétikáját. Újra olvasni Weisst! A kaposvári Marat/Sade meghatározó esztétikai élményt jelentett nemzedékem számára. Haris Pašović utána Újvidéken is megrendezte ugyanezt a drámát (az előadás dramaturgja voltam), s az ifjúság és az értelmiség megmozdult. Urbán András pár évvel ezelőtt az Újvidéki Színházban szintén színre állította ugyanezt a drámát. Radikálisan és keményen fogalmazott, az ifjúság megmozdult, de az értelmiség nem.  Sajnos, egy nemzedék se kerüli el a korszellem tesztjét, a kisértés mindig nagy, a hatalom mindannyiunkat csábít és elcsábít, de jaj annak a nemzedéknek, amelyet túl korán gyámolít. A patronálásnak ára van; aki a hatalmi Erosz karjaiba szédül, az kitántorog ez időből, elkerüli pályájának alkotói kockázatát és. A függetlenséget egyre nehezebb megőrizni, mert a hatalom többé nem vaslánccal láncolja maga mellé híveit, hanem láthatatlan selyemszálakkal. Kezdem érteni Nádas Péter gombaszögi remeteségét, ami nem a közéletből való kivonulást jelenti, hiszen a hivatalos struktúrákból való kivonulás nem azonos a közéletből való kivonulással. Nádas nagyon is jelen van a szellemi életben, mivelhogy ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik megtanult azzal a félelemmel élni, hogy amit egyik nap felépít, másnap összeomlik, kezdhet mindent elölről, s egy napon mindent elveszíthet. Jól tudja, hogy milyen a totalitárius állam. Distanciára van szükség, hogy feltűnését továbbra is érzékelje. Nádas nem alkuszik. Szigorú mondataival jelen van a közéletben, megtörténik, hogy aktuális politikai kérdésekben is állást foglal. Ilyen volt például, amikor véleményt mondott Gyurcsány Ferenc nevezetes öszödi beszédéről. „A beszéd, amit a miniszterelnök úr tartott a májusi frakcióülésen, az én véleményem szerint nagyszerű beszéd, a retorika egyik csúcsa, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezéseket, amelyeket nem neveznék se obszcénnek, se trágárnak, egyszerűen azért nem, mert a helyükön vannak,” mondta Nádas Péter 2006-ban az ATV-nek, természetesen azt is hozzátette, hogy a kormányfő mégis hazudott, és ezért választói megbüntetik. Ennek távlatait is mérlegelte: „Magyarország szituációja romlana abban az esetben, ha a Gyurcsány-kormány megbukna”, folytatta és ezzel mind a mai napig a magyarországi viták középpontjában került. Nemrégiben éppen Stumpf István utalt rá. „A ballib elit, mint Nádas Péter, Esterházy Péter, a régi megmondó Élet és Irodalmas gárda, az én – eggyel fiatalabb – nemzedékem számára 2006-ban vesztette el a hitelét”, olvasom a tíz év után, 2016. október 17-én a szegedma, hírportálon. Észrevettem, hogy a hatalomtól való kritikus distanciára hajlamosabbak az írók, akik átélték a tekintélyelvű, az egypártrendszerű avagy a diktatórikus hatalmakat, mert ők ismerik legjobban a demokrácia hiányát, ezért kiállnak az  érdekében, annak ellenére, hogy látják annak árnyoldalait. A rendszerváltás utáni időkben szocializálódó fiatalok nem rendelkeznek ezzel a tapasztalattal, a félelem nem szül bennük ellenállást. El sem tudják képzelni, hogy a demokráciából vissza lehet térni a diktatúrába vagy a tekintélyelvű rendszerbe. Nem légből kapott hiedelem ez, hiszen a II. világháború után, a 20. század első felében komoly gondolkodók sem számoltak a fasizmus lehetőségével. A demokráciából nincs visszaút, gondolták. Manapság azonban kiderült, ez is lehetséges. Krleža írta 1968 körül, hogy sajnos minden nemzedék megéri, hogy megvalósulnak az eszméi. Annakidején fájdalommal vettem tudomásul a iróniáját, de később beláttam, hogy igaza volt. Az enyém is „megvalósult” csakúgy, mint az övé. Csak abszolúte másként. Sokszor hallom miszerint, ami nem teljesült 1968-ban az megvalósult 1989-ben. Csak mi lesz azzal, ami nem valósult meg 1989-ban és manapság egyre elérhetetlenebb? Mi történik azzal a nemzedékkel, amelynek nem voltak vagy nincsenek eszményei? Claudio Magris szerint „minden nemzedéknek Sziszüphoszként kell maga előtt görgetnie a maga szikláját”. De mi lesz azzal a nemzedékkel, amely elől elsuvasztottak a sziklát, s úgy véli, nem kell semmit maga előtt görgetnie. Mi lesz a posztkommunista apolitikus juppi nemzedékkel?

A cenzorok szerint nincs cenzúra

Matija Bečković, író Szabadka városának díszpolgárra a belgrádi Kurir napilapnak adott interjújában kijelentette, hogy 1945 után Szerbiában nem voltak parlamenti választások. Elnökválasztás pedig felesleges, mert Szerbiának királyra lenne szüksége. Arra a kérdésre, van-e cenzúra Szerbiában, lakonikusan válaszolt. „A cenzorok szerint nincs.”. Aki érti, az érti.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

2017. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább