2019. október 15. kedd
Ma Teréz, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Unió, te édes

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Unió, te édes
EU (srfusao rajza)

Azt mondta a pártvezető, Szerbia legnagyobb pártjának a vezetője, hogy ezt a pártot nem csak a tagság alkotja. Oda tartoznak a támogatók, sőt a bírálók is. Amolyan atyai gondoskodással fordult tehát Szerbia népéhez a Demokrata Párt vezetője az újraalakulás 20-ik évfordulóján. Tehette, hiszen az országnak is ő az elnöke.

Mondta azt is, hogy a következő választásokat nem veszíthetik el, mert erre nincs joguk. Persze hogy tudja, hogy ebbe a nép is beleszól, de jól hangzik, lehet idézni. A magabiztosságot egyébként is díjazni szokták a választásokon. Bár most szó sincs rendkívüli megméretésről. Még akkor sem, ha az ellenzék vezető pártja, a Szerb Haladás Párt összegyűjti azt az egy millió aláírást, amelynek kalapozásához már hozzáfogott. Túl erősek a demokraták ahhoz, hogy meg lehetne őket félemlíteni. Most, hogy a hatalmat gyakorolják, még erősebbek lettek. Mert ugye, most már nem csak az eszmék vonzzák soraikba az embereket, hanem az érdekek is. Amíg ellenzékből politizáltak, addig lehetett eszmékről, becsületességről, gerincességről beszélni. Sőt, amiatt is lehetett őket támogatni, mert az ember egyszerűen nem szerette ellenfeleiket. Azóta, hogy a radikálisokról leszakadtak a haladás pártiak és ők is Európát emlegetik, már nem olyan egyszerű a képlet. Azért az emberek még egy ideig nem felejtik el, milyen politikát hirdettek, nem is olyan régen. De előbb-utóbb bekövetkezik a tömegamnézia. Ha sokáig tart a nyomor. Talán ezért mondogatja a hatalom, hogy túl vagyunk a nehezén. Mostanában ismét emlegetni kezdték, hogy őszre béremelés esedékes. Talán azért is, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy a hazai valuta lassan, de biztosan gyengül, hogy kéthetente drágul az üzemanyag; hogy bejelentették az áram március elsejei drágítását, ami ugye újabb drágulási hullámot indít el. Nem egészen világos, mire is számít valójában a kormány. Nem valószínű, hogy hisz a csodában, tagjai felnőtt emberek, jobbára vagyonosak, tudják, hogy az aranytojást tojó tyúk csak a mesében létezik. Nincs kizárva, hogy szemet vetettek a devizatartalékra. Amely olyan 10 milliárdnyi euró. Már panaszkodott a jegybank kormányzója, hogy a politikusok nyomást gyakorolnak rá. Pedig ők is tudják, hogy azt a pénzt csak egyszer lehet elkölteni. Sokkal jobb lenne, ha azt költenénk, amit megkeresünk. Ehhez viszont új munkahelyek kellenének, amelyek megnyitásához ismét pénzre volna szükség. Nem csoda hát, hogy Európára függesztjük a szemünket, és hogy siettetnénk az uniós csatlakozást. Ahhoz viszont egy-két dolgot még el kellene rendezni. Mondjuk, kezdetnek Hágába kellene szállítani az utolsó két szerb vádlottat. Akiket mintha a föld nyelt volna el. Ez is megoldás lenne, de még a srebrenicai mészárlást elítélő parlamenti nyilatkozat szövege sem készült el, habár a már emlegetett párt- és államelnök régen bejelentette meghozatalát. Baj lehet az egyeztetéssel a parlamentben. Mert ugye, Európa azt várja, hogy ítéljük el a népirtást, amit sokan továbbra is elvitatnak. Vannak, akik csak politikai indítékokból, vannak viszont, akik hiszik, hogy Srebrenicában nem történt meg az, amit a világ állít. És továbbra is túl sokan vannak azok, akik számolgatják az áldozatokat, és a sajátjukat mindig nagyobbnak látják, mint a másét. És akadnak szép számban olyanok is, akik nem azt róják fel a múlt század 90-es évei vezetőinek, hogy lángra lobbantották a Balkánt, hanem azt, hogy elveszítették a háborúkat. Aztán nagyon sok fejben él a kollektív bűnösség fogalma, és ezt sehogyan sem akarják vállalni. Hiába a győzködés, hogy a bűnösöknek van neve. Bizonyosan azért, mert az ellenséget is kollektívaként élik meg. Nehéz lesz ezen a tudaton változtatni. Pedig az uniós csatlakozásba annak is bele kellene tartoznia, hogy a nemzet európaiként kezdjen gondolkodni. Egyebek között ezért is csupán álom az a görög javaslat, hogy az első világháború kitörésének 100-ik évfordulóján a térség minden országát vegyék fel az Unióba. Nem tudjuk még, hogy ott álmodni sem igazán szabad.

2010. február 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább