2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Unió, te édes

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Unió, te édes
EU (srfusao rajza)

Azt mondta a pártvezető, Szerbia legnagyobb pártjának a vezetője, hogy ezt a pártot nem csak a tagság alkotja. Oda tartoznak a támogatók, sőt a bírálók is. Amolyan atyai gondoskodással fordult tehát Szerbia népéhez a Demokrata Párt vezetője az újraalakulás 20-ik évfordulóján. Tehette, hiszen az országnak is ő az elnöke.

Mondta azt is, hogy a következő választásokat nem veszíthetik el, mert erre nincs joguk. Persze hogy tudja, hogy ebbe a nép is beleszól, de jól hangzik, lehet idézni. A magabiztosságot egyébként is díjazni szokták a választásokon. Bár most szó sincs rendkívüli megméretésről. Még akkor sem, ha az ellenzék vezető pártja, a Szerb Haladás Párt összegyűjti azt az egy millió aláírást, amelynek kalapozásához már hozzáfogott. Túl erősek a demokraták ahhoz, hogy meg lehetne őket félemlíteni. Most, hogy a hatalmat gyakorolják, még erősebbek lettek. Mert ugye, most már nem csak az eszmék vonzzák soraikba az embereket, hanem az érdekek is. Amíg ellenzékből politizáltak, addig lehetett eszmékről, becsületességről, gerincességről beszélni. Sőt, amiatt is lehetett őket támogatni, mert az ember egyszerűen nem szerette ellenfeleiket. Azóta, hogy a radikálisokról leszakadtak a haladás pártiak és ők is Európát emlegetik, már nem olyan egyszerű a képlet. Azért az emberek még egy ideig nem felejtik el, milyen politikát hirdettek, nem is olyan régen. De előbb-utóbb bekövetkezik a tömegamnézia. Ha sokáig tart a nyomor. Talán ezért mondogatja a hatalom, hogy túl vagyunk a nehezén. Mostanában ismét emlegetni kezdték, hogy őszre béremelés esedékes. Talán azért is, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy a hazai valuta lassan, de biztosan gyengül, hogy kéthetente drágul az üzemanyag; hogy bejelentették az áram március elsejei drágítását, ami ugye újabb drágulási hullámot indít el. Nem egészen világos, mire is számít valójában a kormány. Nem valószínű, hogy hisz a csodában, tagjai felnőtt emberek, jobbára vagyonosak, tudják, hogy az aranytojást tojó tyúk csak a mesében létezik. Nincs kizárva, hogy szemet vetettek a devizatartalékra. Amely olyan 10 milliárdnyi euró. Már panaszkodott a jegybank kormányzója, hogy a politikusok nyomást gyakorolnak rá. Pedig ők is tudják, hogy azt a pénzt csak egyszer lehet elkölteni. Sokkal jobb lenne, ha azt költenénk, amit megkeresünk. Ehhez viszont új munkahelyek kellenének, amelyek megnyitásához ismét pénzre volna szükség. Nem csoda hát, hogy Európára függesztjük a szemünket, és hogy siettetnénk az uniós csatlakozást. Ahhoz viszont egy-két dolgot még el kellene rendezni. Mondjuk, kezdetnek Hágába kellene szállítani az utolsó két szerb vádlottat. Akiket mintha a föld nyelt volna el. Ez is megoldás lenne, de még a srebrenicai mészárlást elítélő parlamenti nyilatkozat szövege sem készült el, habár a már emlegetett párt- és államelnök régen bejelentette meghozatalát. Baj lehet az egyeztetéssel a parlamentben. Mert ugye, Európa azt várja, hogy ítéljük el a népirtást, amit sokan továbbra is elvitatnak. Vannak, akik csak politikai indítékokból, vannak viszont, akik hiszik, hogy Srebrenicában nem történt meg az, amit a világ állít. És továbbra is túl sokan vannak azok, akik számolgatják az áldozatokat, és a sajátjukat mindig nagyobbnak látják, mint a másét. És akadnak szép számban olyanok is, akik nem azt róják fel a múlt század 90-es évei vezetőinek, hogy lángra lobbantották a Balkánt, hanem azt, hogy elveszítették a háborúkat. Aztán nagyon sok fejben él a kollektív bűnösség fogalma, és ezt sehogyan sem akarják vállalni. Hiába a győzködés, hogy a bűnösöknek van neve. Bizonyosan azért, mert az ellenséget is kollektívaként élik meg. Nehéz lesz ezen a tudaton változtatni. Pedig az uniós csatlakozásba annak is bele kellene tartoznia, hogy a nemzet európaiként kezdjen gondolkodni. Egyebek között ezért is csupán álom az a görög javaslat, hogy az első világháború kitörésének 100-ik évfordulóján a térség minden országát vegyék fel az Unióba. Nem tudjuk még, hogy ott álmodni sem igazán szabad.

2010. február 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább