2022. szeptember 25. vasárnap
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Unió, te édes

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Unió, te édes
EU (srfusao rajza)

Azt mondta a pártvezető, Szerbia legnagyobb pártjának a vezetője, hogy ezt a pártot nem csak a tagság alkotja. Oda tartoznak a támogatók, sőt a bírálók is. Amolyan atyai gondoskodással fordult tehát Szerbia népéhez a Demokrata Párt vezetője az újraalakulás 20-ik évfordulóján. Tehette, hiszen az országnak is ő az elnöke.

Mondta azt is, hogy a következő választásokat nem veszíthetik el, mert erre nincs joguk. Persze hogy tudja, hogy ebbe a nép is beleszól, de jól hangzik, lehet idézni. A magabiztosságot egyébként is díjazni szokták a választásokon. Bár most szó sincs rendkívüli megméretésről. Még akkor sem, ha az ellenzék vezető pártja, a Szerb Haladás Párt összegyűjti azt az egy millió aláírást, amelynek kalapozásához már hozzáfogott. Túl erősek a demokraták ahhoz, hogy meg lehetne őket félemlíteni. Most, hogy a hatalmat gyakorolják, még erősebbek lettek. Mert ugye, most már nem csak az eszmék vonzzák soraikba az embereket, hanem az érdekek is. Amíg ellenzékből politizáltak, addig lehetett eszmékről, becsületességről, gerincességről beszélni. Sőt, amiatt is lehetett őket támogatni, mert az ember egyszerűen nem szerette ellenfeleiket. Azóta, hogy a radikálisokról leszakadtak a haladás pártiak és ők is Európát emlegetik, már nem olyan egyszerű a képlet. Azért az emberek még egy ideig nem felejtik el, milyen politikát hirdettek, nem is olyan régen. De előbb-utóbb bekövetkezik a tömegamnézia. Ha sokáig tart a nyomor. Talán ezért mondogatja a hatalom, hogy túl vagyunk a nehezén. Mostanában ismét emlegetni kezdték, hogy őszre béremelés esedékes. Talán azért is, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy a hazai valuta lassan, de biztosan gyengül, hogy kéthetente drágul az üzemanyag; hogy bejelentették az áram március elsejei drágítását, ami ugye újabb drágulási hullámot indít el. Nem egészen világos, mire is számít valójában a kormány. Nem valószínű, hogy hisz a csodában, tagjai felnőtt emberek, jobbára vagyonosak, tudják, hogy az aranytojást tojó tyúk csak a mesében létezik. Nincs kizárva, hogy szemet vetettek a devizatartalékra. Amely olyan 10 milliárdnyi euró. Már panaszkodott a jegybank kormányzója, hogy a politikusok nyomást gyakorolnak rá. Pedig ők is tudják, hogy azt a pénzt csak egyszer lehet elkölteni. Sokkal jobb lenne, ha azt költenénk, amit megkeresünk. Ehhez viszont új munkahelyek kellenének, amelyek megnyitásához ismét pénzre volna szükség. Nem csoda hát, hogy Európára függesztjük a szemünket, és hogy siettetnénk az uniós csatlakozást. Ahhoz viszont egy-két dolgot még el kellene rendezni. Mondjuk, kezdetnek Hágába kellene szállítani az utolsó két szerb vádlottat. Akiket mintha a föld nyelt volna el. Ez is megoldás lenne, de még a srebrenicai mészárlást elítélő parlamenti nyilatkozat szövege sem készült el, habár a már emlegetett párt- és államelnök régen bejelentette meghozatalát. Baj lehet az egyeztetéssel a parlamentben. Mert ugye, Európa azt várja, hogy ítéljük el a népirtást, amit sokan továbbra is elvitatnak. Vannak, akik csak politikai indítékokból, vannak viszont, akik hiszik, hogy Srebrenicában nem történt meg az, amit a világ állít. És továbbra is túl sokan vannak azok, akik számolgatják az áldozatokat, és a sajátjukat mindig nagyobbnak látják, mint a másét. És akadnak szép számban olyanok is, akik nem azt róják fel a múlt század 90-es évei vezetőinek, hogy lángra lobbantották a Balkánt, hanem azt, hogy elveszítették a háborúkat. Aztán nagyon sok fejben él a kollektív bűnösség fogalma, és ezt sehogyan sem akarják vállalni. Hiába a győzködés, hogy a bűnösöknek van neve. Bizonyosan azért, mert az ellenséget is kollektívaként élik meg. Nehéz lesz ezen a tudaton változtatni. Pedig az uniós csatlakozásba annak is bele kellene tartoznia, hogy a nemzet európaiként kezdjen gondolkodni. Egyebek között ezért is csupán álom az a görög javaslat, hogy az első világháború kitörésének 100-ik évfordulóján a térség minden országát vegyék fel az Unióba. Nem tudjuk még, hogy ott álmodni sem igazán szabad.

2010. február 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább

Rombolni már tudnak!

Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >

Tovább

Lesz EuroPride Belgrádban vagy, nem lesz?

„Az EuroPride megosztotta Szerbiát.” Napok óta folyik a vita a szeptember 17-ére bejelentett megfelvonulásról. Sikerült ezzel >

Tovább

A tévedhetetlen írók

A kor megsebzi a legjobb íróit. Dosztojevszkijt is. Ezért olvasom némi gyanakvással a tévedhetetlen írók műveit. >

Tovább