2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha gazdag, ne rinyáljon!

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Ha teljesíthető célokat fogalmaz meg magának, mindenki megtalálhatja a boldogságát. A boldogság a kis dolgokban rejlik, csak tudni kell megtalálni és élvezni. Például ezekben a zimankós napokban fogadjuk el Petőfi válaszát, a kérdésre hogy hol a boldogság mostanában... Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

„Kit érdekel a rinyálásuk? Ha el is válnak, külön-külön is gazdagok maradnak. Akkor mit sajnáltatják magukat?” Egy zátonyra futott „celeb házassággal” kapcsolatos kommentből idéztem. Írásom témája nem a bulvár „esemény”, a jelenségen gondolkodtam el, a kommentelő hozzáállásán.

Nem konzultáltam pszichológussal, de remélem nem tévedek abban a teljesen leegyszerűsített megfogalmazásban, hogy az ember akkor boldogtalan, ha hiányzik valami. Egészség, szeretet, szerelem, siker, biztonság, megértés... hiánya boldogtalanságot okozhat. Az egyén habitusától, elvárásaitól függ, mert ami valakit depresszióba dönt, másnak nevetséges ok.

A hagyományosan depressziós Magyarországon az emberek nagy többsége úgy érzi, hogy nem lehet boldog, hiszen a társadalmi-gazdasági helyzetből fakadóan egzisztenciális bizonytalanságban állandó anyagi gondokkal küzd, amit még súlyosbít a kiszolgáltatottság, a megalázottság, a reménytelenség érzése. A mélyszegénységben élő rétegek már belefásultak a letargiába, nekik boldogságot okoz már az, ha sikerül büntetlenül rőzsét szedni az erdőben és betüzelni a kályhába ezekben a mínuszokban. És ha a kályhán megfő még egy kis krumplileves is...!

Ilyen helyzetben persze, hogy kinyílik a bicska az emberek zsebében, amikor a közvéleményt a kereskedelmi tévék és bulvár újságok a celebek szenvedéseivel traktálják. „Kit érdekel a rinyálásuk?!” – fakadt ki a kommentelő, de ezek szerint mégis nézik, elolvassák az ilyen híreket. Amelyek csak a többi celebben váltanak ki együttérzést (az ő kommentjeik erre utalnak, vigyázva, nehogy áttűnjön kárörvendő kuncogásuk a sorok között), az egyszerű emberekben felháborodást.

A gazdagoknak is joguk van a boldogtalanságra. Eddigi életem során még nem sikerült megtapasztalnom milyen érzés lehet anyagi gazdagságban élni (de nem adom fel, még reménykedek!). Ez azonban cseppet sem frusztrál, gazdagnak érzem magam, ezt büszkén vallom és csak a szellemileg még gazdagabbakra nézek fel (akik egyébként, tapasztalatom szerint végtelenül szerények és nem érzékeltetik gazdagságukat). Olvassuk hírekben, látjuk a tévében, a filmeken, hogy például Amerikában a híresek és gazdagok között sokan pszichiátriai kezelésre szorulnak. Különösen a hírességek és a dúsgazdag feleségek. Akik nem tudnak magukkal, idejükkel, pénzükkel mit kezdeni és elkezdenek depizni, majd mint mélyebbre süllyednek az élőmocsár-szerű lelki nyavalyában. Alkohol és kábítószer mámorba menekülnek, tönkremegy személyiségük, házasságuk, kapcsolataik... Az egyszerű ember, aki úgy érzi, hogy boldog lenne ha stressz, feszültség nélkül tudná leélni napjait, ha ki tudná fizetni minden számláját erre azt válaszolja, hogy ha a depiző amerikai milliomoshölgy minden nap keményen végigdolgozná a nyolc órát és ezen felül még gondoskodna a háziasszonyi teendőkről, eleget tenne a házastársi kötelezettségeknek... nem maradna ideje a depizésre. Lehet, hogy van ebben igazság, de a szakmabeliek szerint a magyarázat (és a terápia) nem ilyen egyszerű, sokkal összetettebb.

A magyarországi viszonyokban amerikai jólétben élő celeb házaspár  boldogtalanságának okát is valahol itt kell keresni. Nem tartozom a bulvár-híreket faló olvasótáborhoz, de ennek a bejegyzésnek a megírásához készülve elolvastam az összes releváns információt és nem sikerült megfejtenem, hogy ebben a konkrét esetben, (amire a kommentelő reagálását idéztem) lényegében mi az ok. Hol a baj? Mitől futott zátonyra a házasságuk? Mitől vált boldogtalanná és elégedetlenné sorsával, helyzetével a kétgyermekes asszonyka? A józan paraszti logika rögtön arra gyanakszik, hogy valamelyikük félrekettyintett. De nem. Mind a két fél ezt határozottan cáfolja. Nem kettyintett de leszerelmesedett másba? Az egykori Miss Hungary első udvarhölgye egyszerűen megunta az átlagosnál sokkal magasabb jólétet megteremtő férjét? Könnyen elképzelhető, hiszen én még nem találkoztam olyan véleménnyel, aki az elkényeztetett gyerekként viselkedő és gazdagságával gyakran hivalkodó média személyiséget rokonszenvesnek találta volna.  Az asszonyka egyébként ma is ránézésre tökéletes szépségnek mondható. Igaz nincs semmi erotikus kisugárzása, ettől az image-től szándékosan eltávolodott és inkább a „sikeres üzletasszonyok” már-már arisztokratikus manírokkal viselkedő csoportjához tartozónak érzi magát. Feltehetőleg férjének köszönhetően, egyébként ő is tévés műsorvezető. A celeb témák szakértője. Ennek ellenére azt nyilatkozta, ha újra kezdhetné, kerülné az ismertséget, a reflektorfényeket, azt hogy sorsán, családján az egyszerű nép csámcsogjon (nem ezt a kifejezést használta, de erre gondolt).  És akkor megtalálná a boldogságot! A férj boldogtalanságának oka evidens: szeretett felesége imádott gyermekeivel lelépett. Szétesett a család, az idillikus eddigi élet, a bajt még tetőzte, hogy majdnem még műsor nélkül is maradt.

 

Az ember akkor boldogtalan, ha valami hiányzik. A boldogság attól függ, hogy mire vágyódik az ember. Ha a gazdasági helyzet úgy alakul, mint ahogy a kormány ígéri, a jobb életszínvonal milliókat fog boldoggá tenni, mindazokat, akik boldogtalanságuk okát anyagi helyzetükben látják. A celeb-feleség, K. (nem kis k.!) pedig attól lesz boldog, ha visszaköltözik egy kétszobás panellakásba egy tisztességes, a celeb világban ismeretlen férjjel egy átlagpolgári új életet kezd és ha lekerül a bulvár sajtó címoldalairól (?).

Ha teljesíthető célokat fogalmaz meg magának, mindenki megtalálhatja a boldogságát. A boldogság a kis dolgokban rejlik, csak tudni kell megtalálni és élvezni. Például ezekben a zimankós napokban fogadjuk el Petőfi válaszát, a kérdésre hogy hol a boldogság mostanában...  

2017. január 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább