2021. október 26. kedd
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Karácsonyi történet csattanóval

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Vérbeli brit lett: nemcsak az akcentusa miatt, hanem mert már tudomása van a Tudor korabeli építészetről, VIII. Henrik feleségeiről és a nagy londoni tűzvészről.

Bódis-Wollner Iván (a 16 Bódis unoka közül az egyik) eddigi élete akár egy kalandregény. És mindez azért jutott éppen most az eszembe, mert Iván és családja (New York) év vége felé ismerőseinek mindig egy levél formájában számol be arról, hogy mi is történt velük az épp múló esztendőben. Idén is megtették. Van a levélnek egy csattanója, ami a Tibor nevű unokához fűződik, de ez hadd maradjon e dolgozat végére.

Nos, Wollner Iván 1937-ben született Szegeden, tehetős zsidó család sarjaként, édesanyja Szabó Klára („a Klári néni”), aki mindössze tizenkilenc éves volt, amikor világra hozta fiát. Az Iván apjával kötött házasság nem bizonyult tartósnak, és itt ugrik be a Bódis-vonal.

Bódis Lajos a nyolc Bódis gyerek közül az ötödik és egyben a legidősebb fiú volt. Ezért őt illette meg az a felségjog, hogy a népes szabadkai cukrász család iskoláztassa. Már úgy istenigazából, vagyis orvosnak tanult. A legenda szerint Juci néni, a második Bódis lány a családi aranyóra láncából tört le időnként egy-egy karikát és küldte el egyetemista öccsének, nehogy éhen haljon vagy ne tudja kifizetni  a kocsmai számlát a messzi távolban.

Mert Lajos a harmincas évek második felében Zágrábban kezdte tanulmányait (ez akkor, sőt még a második világháború után is szokás volt a szabadkai magyaroknál), többek között Pataki Lászlóval együtt, akiből utólag nem doktor, hanem színész lett, a vajdasági nagyközönség őszinte örömére. Jött a háború Horthy-val, usztasákkal, csetnikekkel és a többi „hazafival”, Lajos pedig Szegeden folytatta tanulmányait (már nem volt országhatár Szeged és Szabadka között).

Ekkor ismerkedett meg Szabó Klárával, aki kisfiával és szüleivel a mostani Huszár Mátyás rakparton élt. Amikor a Szabó családnak be kellett költözni a szegedi gettóba, Lajos nem adta fel és többször falakat mászva jutott be szerelméhez. 1944 azzal fenyegetett, hogy a történetünknek véget vet. Szabóék megjárták Auswitz-ot – és túlélték.

Klári néni, aki német fordítóként is tevékenykedett és imádott utazni (a Kádár-korszakban ez nem is volt olyan egyszerű hobbi), de soha többé be nem tette a lábát Németországba.

Lajosnak és Klárának született egy lányuk, a Klárika (jelenleg Angliában él lányával és unokájával). Az immár főorvossá (később kórházigazgatóvá és akadémikussá) vált Bódis Lajos hivatalosan is fiává fogadta Ivánt, aki ezentúl Bódis-Wollner lett.

A „szocializmus” alaposan elbánt a Szabó családdal, magyarán mindenüket elvették, és albérletben laktak hajdani saját bérházuk egyik lakásában.

Jött 1956 és Iván 19 éves egyetemistaként részt vett a forradalomban, amelynek leverése után le kellett lépnie. Természetes volt, hogy a szabadkai (népes) rokonságnál találjon menedéket. Addig maradt ott, amíg a belgrádi zsidó hitközségen keresztül ki nem jutott Bécsbe, ahol folytathatta tanulmányait és majd pedig egy kis franciaországi kitérő után, New Yorkban telepedett le. Azóta is ott él feleségével, Olie-val. Két lányuk van, mindkettő férjezett. A kisebbik, Stefanie az államokban maradt, míg Mara Londonba költözött férjével és két gyermekével.

Ivántól hallottam még régen, hogy amikor a család valahova repül, akkor sohasem mennek egy géppel, hanem egyszülő-egy gyerek elosztásban, két repülőre szállnak. Ez már amerikai gyakorlatiasság.

Bódis-Wollner Iván a neurológia terén (ezen belül szemészet – további részletekbe nem merek bocsátkozni) ért el nemzetközi sikereket, még a Nobel-díj közelébe is került.

2011-ben a Parkinson-kór kutatási területén elért eredményeiért az amerikai kongresszus külön elismerésben részesítette.

A rendszerváltás óta gyakran jár Magyarországon, már többször megbeszéltük, hogy eljön a Bódis cukrászdába, ahol 1956-ban volt utoljára, de ezt eddig még nem sikerült összehozni.

És akkor térjünk vissza a Bódis-Wollner család idei „évértékelő” levelére. Ebben a többi között az áll, hogy Tibor unokájuk december 27-én ünnepli nyolcadik születésnapját. A szülők, Mara és Josh még akkor költöztek a brit fővárosba, amikor Tibor csak két hónapos volt és a nagyszülők most kénytelenek megállapítani, hogy unokájuk immár vérbeli brit lett. És nemcsak az akcentusa miatt, hanem mert már tudomása van a Tudor korabeli építészetről, VIII. Henrik feleségeiről és a nagy londoni tűzvészről. De Tibor britté válásának igazi bizonyítéka a következő történet:

Amikor augusztusban a nagyszülők fogadták a Kennedy reptéren, és hazafelé kocsikáztak vele amerikai otthonuk felé, az öntudatos brit honpolgár megkérdezte: Na, és ki itt a királynő?

2016. december 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább