Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fájdalmas óda a nemzethez
Urbán András: Magyar
Kevés a kimondott szó vagy mondat a darabban. Az egyik, hogy Isten, legalább is a magyarok Istene magyar. Ennek ellenére pengés dróttal határoljuk el magunkat. Annak égisze alatt pedig békében, tétlenül ólálkodhat a szürke marhacsorda…Rokay Károly Rex:
Zlatko Paković a belgrádi Danas napilapban 2016 szeptemberében közölt írásában a Magyar című darab kapcsán a magyarság érverését és mitológiáját meg történelmét meglehetősen jól ismerőként a következővel fejezi be gondolatmenetét: „ Az előadás a magyarság peremvidékén jött, de arról, hogy Orbán Viktor Budapestjén, az igazi, erre való helyen bemutatásra kerül-e valaha – nincs értesülés. Isten, aki magyar egyelőre hallgat erről.”
Nos, alig néhány napja a temesvári Csiki Gergely Magyar Állami Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház a nyári Zsámbéki bemutatót követően alig félszáz kilométerrel közelebb, Budapestre is elmerészkedett Urbán András Magyar című darabjával. Nem kis bátorság ez, hiszen még sokan emlékszünk mekkora vihart kavart a szabadkai rendező/igazgató Újvidéken színre vitt Bánk bánja…
A „Magyar”hoz képest pedig az akkor sokak által kifogásolt, a nemzeti ereklyének tartott Bánk bán átértelmezése nemzeti mivoltunk bársonykesztyűs cirógatása! A Magyarban mindannyian megkapjuk ami jár! Pőrére vetkeztetett, minden lírai finomságot nélkülöző mitológiai múltunkat, évszázados
fájdalmunkat, hogy a nemzet kiontott magja és vére sem teszi könnyebbé életünket, mert az anyaföld, a szülőföld további nehéz létre kárhoztatja a magyarságot. Vagyunk amik vagyunk és voltunk! Egyszerűen magyarok - és ezt nem is könnyű viselni. Létünk fájdalmas, kegyetlen de magyar!
Igen, nekünk van miért sírnunk! Szavak, szöveg nélkül: keserűen zokogva. Urbán András lecsupaszítva eszköztárát nagyot vállal a mondott szöveg kiiktatásával: A szavakon túli - csak a gesztusokkal és szimbólumokkal, zenével, sámáni skandálással élő színházat hozza elénk.
Irena Popović zeneszerző kiváló munkája nagyban fokozza a nem-verbális kommunikáció varázsát. Ezzel is a zsigerekig hatoló jelenetsor könyörtelen képekben láttatja a magyar sors árnyoldalát. Alkalom ez, hogy ráébredjünk: a valós élet jóval kegyetlenebb az operettek csillogó világánál!
Az előadás sugallata szerint nyilván nem attól magyar valaki és valami, hogy magyarul szólunk róla vagy hozzá - illetve magyar főnévvel, jelzővel alkalmasint igével illetjük. A magyarság nem pusztán nyelvi kérdés. Ezt a peremterületeken élők a más nemzetekkel óhatatlanul keveredők hatványozottan érzik. A magyarság számos évszázad hordalékából kialakult sziklakemény állapot. Mítoszok, keserű történelmi tapasztalatok és legendák elegye.
Az Urbáni teátrum sajátos és felismerhető nyomvonalán haladva, a megalkuvást nem ismerő, szilaj mintapéldája ez a darab. A redukált hagyományos színházi eszköztáron kívül a „Magyar” kilóg a sorból mert a magyarságról a nemzet peremvidékén működő társulatok alkotnak és tárnak elő képeket. Teszik ezt azon bizonyossággal, hogy ott még biztosan tudni milyen a föld, a liszt és bor valódi illata. Azt is tudják, hogy eme nemzeti ereklyék hevenyészett elegye nem mást mint mocskot alkot. Bizonyos, hogy ezen vidékeken többet kell tudni a magyarnak maradásról, mint a magyarság belsőbb vidékein. Itt többe van magyarnak lenni és megmaradni, mint a peremtől távolabb eső helyeken. De ne essünk tévedésbe: ők nem páváskodó hősök – csupán igazodnak a részükre természetes játékszabályokhoz, a más értékrendszerhez. A néző mentális, érzéki ép politikai/historikus befogadó készségét teszi próbára a konvenciókra fittyet hányó „Magyar”.
A cseppet sem vidám jelenetek egy óriásplakát előtt illetve annak árnyékában sorakoznak, amelyen valaki valakivel közli: „Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat.” Ki és kivel közöl? A nemzetért? Védelmezi azt? Netán aggódik? Aggodalma csúcsa pedig az óriásplakát, amely néma közönnyel szemléli az alatta mocsokban fetrengő, tehetetlen, megalázott, és megalázkodó, megkeseredett honiakat. Igen, nehezen érthető nemzet vagyunk! Gyakorta magunk sem értjük önmagunkat! Még akkor sem, ha imígyen; szavak nélkül igyekszünk kommunikálni, mint ez a rendhagyó és eleven húsig hatoló előadás próbálja azt meg…
Jut eszembe a bizonyos háziállat amely elé gyöngyöket szórnak. A gyöngyök kárt nem szenvednek, hiszen az állat képtelen felismerni azokat! Semmire nem méltányolja az elé került kincset. Talán Urbán is ezt teszi: elénk veti a gyöngyöket, ám azokról vajmi kevesen tudják mik valójában. Annyira ismeretlen a dolog, hogy meg sem szagoljuk!
Ezért a nagy csönd?!
Kevés a kimondott szó vagy mondat a darabban. Az egyik, hogy Isten, legalább is a magyarok Istene magyar. Ennek ellenére pengés dróttal határoljuk el magunkat. Annak égisze alatt pedig békében, tétlenül ólálkodhat a szürke marhacsorda…
A vélhetően magyar Isten barmai vagyunk.
Következő cikk: Kodály Zoltán szobra is útban volt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >