2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Semmi változás

Utóhang a VMTT tudományos tanácskozásáról

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Kinek rója fel Pásztor, hogy a tudományos életből az elmúlt időszakban egyrészt kiszorítottak bennünket, másrészt mi szorítottuk ki saját magunkat is”, amikor több mint másfél évtizede – hatalmi tisztségviselőként – tevékeny részese a vajdasági és a szerb politika alakításának? Bozóki Antal (bozokiantal.blog):

A Magyar Tudomány Napja program keretében A vidék népességmegtartó erejének fokozását elősegítő társadalmi, jogi és természeti tényezők „munkacímmel” november 19-én nemzetközi tanácskozást tartott a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT).

Pontosítok: A VMTT tevékenységében csupán annyi a változás, hogy az idei tanácskozására – a korábbi évektől eltérően – Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának nagytermében és nem a Tartományi Kormány harmadik emeleti tanácstermében került sor.

A Társaság 2008-tól 2015-ig tartott éves összejöveteleit, vagyis amíg a Demokrata Párt (DS), illetve Bojan Pajtić volt hatalmon – aki korábban Szalma József akadémikusnak, a VMTT elnökének a tanársegédje volt az újvidéki Jogtudományi Karon – a Tartományi Kormány üléstermében tartották. Most, hogy Vajdaságban is a Szerb Haladó Párt (SNS) került hatalomra, úgy tűnik, a Társaságot Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke vette pártfogásába.

A kétszeres elnök, aki mindenhez egyformán ért, szeret mindenhol megjelenni és beszédet mondani, a tanácskozáson is felszólalt. Ellentétben a korábbi évekkel, amikor a politikusok nem vettek részt a munkában, vagy legfeljebb csak üdvözölték a megjelenteket.

 Pásztor „arra hívta fel a figyelmet, szembe kell nézni a mai realitással is, például azzal, hogy a tudományos életből az elmúlt időszakban egyrészt kiszorítottak bennünket, másrészt mi szorítottuk ki saját magunkat is”.

– Saját magunkban is keresnünk kell a hibát, hiszen azt tapasztaljuk, hogy a legtehetségesebb fiataljainkat folyamatosan a közösségünkön kívülre küldjük, külföldre irányítjuk tanulni. Most már eljött annak a pillanata, hogy újra kapaszkodni kezdjünk. Lenniük kell itthon tanuló egyetemi hallgatóinknak, mert csak akkor lesznek egyetemi oktatóink is. A helyzet jelenleg rendkívül rossz ezen a téren, és ha nem gyorsítjuk fel ezt a „kapaszkodást”, akkor rövidesen azzal a szomorú helyzettel kell szembenéznünk, hogy kikopunk az egyetemi szférából – hangsúlyozta Pásztor.

– Egy óriási paradigmaváltásra lenne most szüksége a vajdasági magyar közösségnek. Le kell bontanunk azt az elutasítást, amelyet a kilencvenes évek történései hatására felépítettünk a szerb nyelvvel, szerb társadalommal szemben. Az utánpótlás nevelésének küldetése csak akkor lehet sikeres, ha itthon, szerb nyelven, ebben a társadalomban tudnak boldogulni gyerekeink – fogalmazott az elnök.

A Tartományi Képviselőház elnökétől, különösen, mint vendéglátótól, persze senki nem vitathatja el, hogy bárhol is felszólaljon és elmondja a véleményét. A beszédjével az a gondom, hogy olyan beállítottságú/hangvételű, mintha ellenzéki és nem hatalomgyakorló politikustól hangzott volna el. Álláspontja egyébként ellentétben van azon nyilatkozatával is, hogy a régóta tervezett Szabadkai Magyar Egyetem ügyét „még kerekasztal-beszélgetés formájában sem tartja reálisnak”.

Kinek rója fel Pásztor, hogy a tudományos életből az elmúlt időszakban egyrészt kiszorítottak bennünket, másrészt mi szorítottuk ki saját magunkat is”, amikor több mint másfél évtizede – hatalmi tisztségviselőként – tevékeny részese a vajdasági és a szerb politika alakításának? Biztosan nem a politikai vezetők a felelősek az ilyen helyzet kialakulásáért?

Különösen vitatható azon kijelentése, hogy gyerekeink „ebben a társadalomban szerb nyelven tudnak boldogulni”. Nem kérdés, hogy a szerb nyelvet megfelelő szinten el kell sajátítani, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy az anyanyelvről le kell mondani. Ez ugyanis „egyenes út lenne az asszimilációhoz”.

A szakértők szerint „a közoktatás anyanyelvesítése, a kisebbségi nyelvek megőrzésének egyik alapkövetelménye”. Ehhez pedig a magyar nyelv egyenrangú használata feltételeinek biztosítására van/lenne szükség. A tudományos utánpótlás képzésében is. Ennek kinyilatkoztatása lett volna elvárható a tartomány legmagasabb rangú magyar tisztségviselőjétől.

Visszakanyarodva a VMTT 2016. évi tanácskozására, 2011-ben már szóvá tettem, hogy a Társaság munkájában „hiányolom a vajdasági magyar közösség időszerű helyzetével kapcsolatos témák jelenlétét és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalást”. Azóta sem történt semmilyen változás. Ezért 2015 óta a tanácskozáson már nem vettem részt.

Ismételten kérdezem, „elegendő-e az évi egy tudományos tanácskozás megszervezése”? A tanácskozások tartalmáról is vitát kellene nyitni, a napirendre kerülő témák sokasága és természete miatt. Az eddigi – egynapos – tanácskozásokon ugyanis szinte mindig mindenről volt szó, csak éppen (a témák sokasága és az idő rövidsége miatt) semmiről sem elegendő – írtam 2011-ben.

Az idei tanácskozáson is „több mint harminc természeti, társadalmi és műszaki tudománnyal foglalkozó értekezést prezentáltak rangos előadók”. Lehetséges-e mindezt végigülni, figyelemmel követni és még vitázni is – ha egész napos tanácskozásról is van szó? Persze, hogy nem. Egy év múlva pedig, mire a munkák nyomtatásban megjelennek, a világ is nagyot változik…

A VMTT vezetőségének le kellene/le kellett volna már vonni az eddigi tanácskozások tapasztalatait és lépéseket a tenni a mielőbbi változások érdekében. A politikusokat pedig távol kell tartani a tudományba való beleszólástól.

Javasolom azt is, hogy a tanácskozás a továbbiakban vegye fel Dr. Ribár Béla (Torontálvásárhely, 1930. szeptember 5. – Újvidék, 2006. március 22.), a VMTT egyik alapító tagjának és első elnöknek, vajdasági magyar tudósnak és közéleti személyiségnek a nevét. A Társaság honlapján még említést sem találni az alapító elnökről. És a tagok névsorát sem újították. Ennyire (nem) viselünk gondot a tudósainkról!

2016. december 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább