Ma Salamon, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az elveszett törzsasztal nyomában
Bódis Gábor
De mint kezdjen egy megrögzött törzsasztal melletti munka nélküli igazságkutató, ha ellopják a lelkét? Vagyis a törzsasztalát. Méghozzá idegen hatalmak.
Nem titok, de nem is közhírré harsogott breaking, hogy a Napló Vezérigazgatóság rendszeresen és szívósan kihelyezett plenáris ülést tart a Duna-parton. Egy Szegedi Halászcsárda nevű magánintézmény falai között, ahol a bableves ugyan nem olyan jó, mint egykor a Dominóban, de igen, a haltöpörtyű erőspistásan és sülthagymával sokkal jobb. Most eltekintünk attól a mellékelt körülménytől, hogy a már említett újvidéki toborzó helyen nem is tálaltak efféle csemegét. Pedig Duna ott is van.
Nos, mint a reményteli tollforgatók ifjú és virgonc csapata, az NV (Napló Vezérigazgatóság) is szeret úgy megállapodni és helyröghöz kötődni, mint más ebadta kölyke e kegyetlen világnak. Magyarán: van törzsasztalunk.
Ennek világra szóló története és busás ára van. Mint minden valamirevaló törzsasztalnak. Jártak itt már többször kirúgottak, visszatérő kirúgottak és egyszerű nyugdíjazottak. Meg tévedésből idesodródott, még mindig munkahellyel bírók, akik, mint ahogy a kizártak kiváltságos társadalmában illik, azonnali elbocsátást nyertek. A törzsasztal mellől.
Mert hogy előbb legyenek szívesek kirúgatni magukat az állami akolból, hogy utána együtt tegyük ugyanezt a hámból.
De mit kezdjen egy megrögzött, törzsasztal melletti, munkanélküli igazságkutató, ha ellopják a lelkét? Vagyis a törzsasztalát. Méghozzá idegen hatalmak.
A tragédia eme súlyosbított esete történt meg a NV plénumával. Betoppanva a dunaparti magánintézmény nagytermébe a szem tágra nyílt, a fül bedugult, a tekintet bamba. Árulás.
Hét kínai lány és egy fiú úgy ült a szentély körül, mintha csak a Magyar Szóból értesülne a rideg valóságról. Azaz, mit sem sejtve.
A gyalázat fokozása írásban már teljesíthetetlen feladat, miként a szörnyű csalódás érzékeltetése is. A világ így omlik össze.
Idegenek megszállták a törzsasztalunkat! És a TEK merre ugyan? A szerbiai megértve, mert fegyvereket keres Belgrád szerte.
De mi sem vagyunk restek. Beülünk a szomszédos asztalhoz és kabátjainkkal kerítést formálunk a két asztal közé. Innen ide élve át nem ültök! Szögesdrót a mi szívünk.
Tudta…hogy az idegenek nemcsak nem becsülik a kultúránkat, a munkahelyeinket veszik el és becstelenítik meg asszonyainkat, hanem elveszik a törzsasztalunkat is?
Közben fizetnek a népvándorlók. Van közöttük csinosabb hölgy is. De ez mit sem változtat alapgyűlöletünkön: vesszen minden betolakodó hallevesünket felszippantó törzsasztal-tolvaj!
Éljen a magyar gyűlöletszabadság!
Közben a színes kabátokba öltözött társaság (a gyanútlanoknak: a sárga veszedelem rejtő színei voltak) elvonul az asztalunk mellett. Most egy elegáns gáncs lenne az igazi bosszú. Csak hát kamera nélkül már ez sem édes. Pedig a Duna TV nagyjai biztosan kitüntetnének.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >