2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szabadka kultikus helyei

A Moka (vagy Kraš)

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ahová a belépés díjtalan volt és a kilépés, hát igen, sokszor nagyon is bizonytalan. A Mokában a strapás meló okozta szorongást fokozta az is, hogy leülni nem lehetett csak a pultot támasztani és ilyenkor a tempó is felgyorsul.

Minden generációnak megvannak a felejthetetlen találkozó helyei és ezek az elmúlt ifjúság memória rózsái. Léteznek olyan helyek, amelyek generációkat kötnek össze. Ilyen szempontból a majomplacc verhetetlen. Nem tudom, hogy az ötvenes éveknél előbb születettek számára is ezt a célt szolgálta a díszes és ami a funkcióját illeti, sokkal fontosabb: alacsony kerítés, amely körülveszi a Városháza előtti teret, ahol manapság (ismét) a Szentháromság szobra áll és ahol szombatonként iszonyatos ricsajt rendeznek a helyi „zenészek” a házasságteremből kilépők szórakoztatására. A későbbi generációk azonban ugyanúgy szerették.

A mi időnkben (Beatles, hippy,Orfeji, Komete, Radio Luxembourg, Cseke László, Médó meg a kis Vászó) a legelőkelőbb része a majomplaccnak a Triglávval szembeni sor volt. Itt ültek a menők, akik innen figyelték a csajokat. Azok meg parádéztak oda-vissza. Na nem olyan egyértelműen mint a bamba bámészkodóknak szánt korzón, ahol bárki bárkivel szemezhetett. Nem, itt az előkelő társaság, tettetett flegmasággal, csak úgy a szeme sarkával leste a forró nadrág ritmikus járását. A macsóság csimborasszója volt a Triglávval szembeni lét.

Ezek a nagyfiúk, ha éppen nem a csajokat bámulták (mint már említettem volt: ülve és felülnézetből, ami csak az amatőrök számára kontradikció), akkor a Mokában beszélték meg a fontos dolgokat. Vagyis a csajokat, mert más dolguk nem nagyon volt, tekintettel, hogy diákok és iskolakerülők vagy munkakerülők voltak, a politikáról meg annyit tudtak, hogy Tito. Vagyis ez nem a teljes igazság, kifelejtettem a generáció legnagyobb forradalmát, a rockot és popot. Volt olyan haver, aki hétfőn el tudta énekelni (vagy halandzsálva dúdolni) az angol húszas top lista minden számát. Sorrendben. Mivel hogy szombaton hallgatta a Luxembourgon, rövid hullámon, egy fényévnyire a hi-fitől. Szerdán meg Cseke László (Ekecs Géza, a Szabad Európa Rádió Tinédzser partijának legendás műsorvezetője) anekdotáin csámcsogtunk.

Az ember legyen őszinte az emlékeivel is: nem értelmiségi párbeszédre gyűltünk a Moka söntése körül. Akkoriban a vinjak és a rum volt a party drog. Ez nem volt veszélytelen diskurzus, mert egy fiú sajnos az akkor szintén divatos bajmoki medencében szívrohamban halt meg (alig volt húsz egy néhány éves korában). Alapos rumfogyasztás után.

De voltak vidámabb pillanatok is. Colos barátommal (ő is már az Ég Rumos Üvegjéhez címzett fogadóban tengeti menyei napjait) itt határoztuk el, hogy jelentkezünk a Hét Nap újságíró pályázatára. Meg is írtuk a dolgozatokat (emiatt azonban nem hagytunk ki egyetlen egy majomplaccos vagy mokás szeánszot sem), de végül is nem lett belőle semmi. Egyikünk az éppen megszüntetett villamosról írt, a másikunk is erről szeretett volna, de hát van betyárbecsület is és inkább a szabadkai focicsapat újabb kudarcos idényét vette górcső alá. Egy kis nagyképűséggel azt is mondhatnám, hogy karrierem kőkemény akadályba ütközött már a legelején, de az alapos munka és a szorgalom megtette a hatását. És meghozta a gyümölcsét. Mondhatnám, de senki sem hinné el.

Vissza a kultikus helyhez, ahová a belépés díjtalan volt és a kilépés, hát igen, sokszor nagyon is bizonytalan. A Mokában a strapás meló okozta szorongást fokozta az is, hogy leülni nem lehetett csak a pultot támasztani és ilyenkor a tempó is felgyorsul.

Voltak egészen profi vendégek is. A Moka ugyanis két egybenyíló részből állt, amelyekbe külön ajtón lehetett ki és bemenni. Na mármost, a rumos részen befejezve áldásos tevékenységét, a profi rumtoló átment a cukorkás részre és ha vérprofi volt, akkor vett egy zacskó cukorkát. A legolcsóbbat, mert minden más fölösleges  pénzherdálás. És így lépett ki a szabadkai korzó verőfényben úszó valóságába. Mint egy jól nevelt úri csemete, aki néhány órás gondos válogatás után, a mentolos cukorka mellett döntött. Pedig rumos is volt.

Hát ilyen embert próbáló világban éltünk.

Ma meg a Moka helyén egy cipőüzlet van Szegény mai fiatalok.

 

 

2016. szeptember 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább