2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szabadka kultikus helyei

A Moka (vagy Kraš)

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ahová a belépés díjtalan volt és a kilépés, hát igen, sokszor nagyon is bizonytalan. A Mokában a strapás meló okozta szorongást fokozta az is, hogy leülni nem lehetett csak a pultot támasztani és ilyenkor a tempó is felgyorsul.

Minden generációnak megvannak a felejthetetlen találkozó helyei és ezek az elmúlt ifjúság memória rózsái. Léteznek olyan helyek, amelyek generációkat kötnek össze. Ilyen szempontból a majomplacc verhetetlen. Nem tudom, hogy az ötvenes éveknél előbb születettek számára is ezt a célt szolgálta a díszes és ami a funkcióját illeti, sokkal fontosabb: alacsony kerítés, amely körülveszi a Városháza előtti teret, ahol manapság (ismét) a Szentháromság szobra áll és ahol szombatonként iszonyatos ricsajt rendeznek a helyi „zenészek” a házasságteremből kilépők szórakoztatására. A későbbi generációk azonban ugyanúgy szerették.

A mi időnkben (Beatles, hippy,Orfeji, Komete, Radio Luxembourg, Cseke László, Médó meg a kis Vászó) a legelőkelőbb része a majomplaccnak a Triglávval szembeni sor volt. Itt ültek a menők, akik innen figyelték a csajokat. Azok meg parádéztak oda-vissza. Na nem olyan egyértelműen mint a bamba bámészkodóknak szánt korzón, ahol bárki bárkivel szemezhetett. Nem, itt az előkelő társaság, tettetett flegmasággal, csak úgy a szeme sarkával leste a forró nadrág ritmikus járását. A macsóság csimborasszója volt a Triglávval szembeni lét.

Ezek a nagyfiúk, ha éppen nem a csajokat bámulták (mint már említettem volt: ülve és felülnézetből, ami csak az amatőrök számára kontradikció), akkor a Mokában beszélték meg a fontos dolgokat. Vagyis a csajokat, mert más dolguk nem nagyon volt, tekintettel, hogy diákok és iskolakerülők vagy munkakerülők voltak, a politikáról meg annyit tudtak, hogy Tito. Vagyis ez nem a teljes igazság, kifelejtettem a generáció legnagyobb forradalmát, a rockot és popot. Volt olyan haver, aki hétfőn el tudta énekelni (vagy halandzsálva dúdolni) az angol húszas top lista minden számát. Sorrendben. Mivel hogy szombaton hallgatta a Luxembourgon, rövid hullámon, egy fényévnyire a hi-fitől. Szerdán meg Cseke László (Ekecs Géza, a Szabad Európa Rádió Tinédzser partijának legendás műsorvezetője) anekdotáin csámcsogtunk.

Az ember legyen őszinte az emlékeivel is: nem értelmiségi párbeszédre gyűltünk a Moka söntése körül. Akkoriban a vinjak és a rum volt a party drog. Ez nem volt veszélytelen diskurzus, mert egy fiú sajnos az akkor szintén divatos bajmoki medencében szívrohamban halt meg (alig volt húsz egy néhány éves korában). Alapos rumfogyasztás után.

De voltak vidámabb pillanatok is. Colos barátommal (ő is már az Ég Rumos Üvegjéhez címzett fogadóban tengeti menyei napjait) itt határoztuk el, hogy jelentkezünk a Hét Nap újságíró pályázatára. Meg is írtuk a dolgozatokat (emiatt azonban nem hagytunk ki egyetlen egy majomplaccos vagy mokás szeánszot sem), de végül is nem lett belőle semmi. Egyikünk az éppen megszüntetett villamosról írt, a másikunk is erről szeretett volna, de hát van betyárbecsület is és inkább a szabadkai focicsapat újabb kudarcos idényét vette górcső alá. Egy kis nagyképűséggel azt is mondhatnám, hogy karrierem kőkemény akadályba ütközött már a legelején, de az alapos munka és a szorgalom megtette a hatását. És meghozta a gyümölcsét. Mondhatnám, de senki sem hinné el.

Vissza a kultikus helyhez, ahová a belépés díjtalan volt és a kilépés, hát igen, sokszor nagyon is bizonytalan. A Mokában a strapás meló okozta szorongást fokozta az is, hogy leülni nem lehetett csak a pultot támasztani és ilyenkor a tempó is felgyorsul.

Voltak egészen profi vendégek is. A Moka ugyanis két egybenyíló részből állt, amelyekbe külön ajtón lehetett ki és bemenni. Na mármost, a rumos részen befejezve áldásos tevékenységét, a profi rumtoló átment a cukorkás részre és ha vérprofi volt, akkor vett egy zacskó cukorkát. A legolcsóbbat, mert minden más fölösleges  pénzherdálás. És így lépett ki a szabadkai korzó verőfényben úszó valóságába. Mint egy jól nevelt úri csemete, aki néhány órás gondos válogatás után, a mentolos cukorka mellett döntött. Pedig rumos is volt.

Hát ilyen embert próbáló világban éltünk.

Ma meg a Moka helyén egy cipőüzlet van Szegény mai fiatalok.

 

 

2016. szeptember 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább