2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Zlatan talpai

Egy migráns Svédországban

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A nappali szoba falának legszembeötlőbb részén egy kép  lóg, amelyen két nagy és piszkos talp látható. „Ezek a talpak fizették mindezt ki.” – büszkélkedik a házigazda.

 

Bijeljina, Észak-Kelet Bosznia Szerbiával határos része 1992. március 31.

A többségében bosnyákok által lakott város szerb nemzetiségű lakosait értesítették, hogy a biztonságuk miatt hagyják el a települést. Több bosnyák üzlet kirakatát betörték, a boltokba ismeretlen fegyveresek belőttek. Másnap a városban megjelentek Željko Ražnjatović Arkan „Tigrisei” (valójában bűnözőkből és focidrukkerekből álló martalócok, élükön a többszörös gyilkos Arkannal). Átvették a hatalmat, elsőként – természetesen - a helyi bank páncélszekrényei felett, majd vaktában lelőttek több tucat járókelőt, többségük bosnyák volt, de szerbek is akadtak köztük. Mindezt kérkedve tették, kamerák előtt, hogy az egész világ meggyőződhessen a szerb hősiességről.

A megörökítők egyike volt Ron Haviv amerikai fotóriporter is, aki Arkan különleges engedélyével dolgozhatott. A világot bejárta az a képe, amelyen három, állig felfegyverzett szerb gyilkos közül az egyik szórakozásból a földön fekvő és halott idősebb bosnyák nő fejébe rúg. A háború után a rugdosó hős szakmát váltott, és ismert DJ lett Belgrádban. Szívesen hívták bulikba, rendezvényekre, a kezével és főleg a lábával ügyesen bánt a kütyükkel. Nemrég bukott le, nem háborús bűnök miatt, hanem kábítószer csempészetért. Ron Havivra pedig Arkan vérdíjat írt ki. A bijeljinai vérengzés volt a bevezető a három éves boszniai háborúba.

Majd 2000 kilométerre Északra, Európa békésebb felén, Malmö Rosengard nevű, bevándoroltak lakta negyedében egy panelház negyedik emeletén egy Sefik Ibrahimović nevű emigráns, aki az épület portása és gondnoka is volt, egyre nagyobb elkeseredéssel nézte a svéd televízióban a bijeljinai történteket. Ekkor kezdett el még komolyabban alkoholizálni is. Sefik ugyanis Bijeljinából emigrált Malmöbe még 1977-ben egy jobb élet reményében és egy rossz házasság után, amelyből egy fia származott.

Itt aztán hamarosan megismerkedett második feleségével a horvát/dalmát származású Jurkával, aki takarításból élt. Két gyermekük is született: egy fiú Zlatan (1981) és húga Sanela. A már akkor az alkoholizmusra hajló Sefik és a ridegen kemény Jurka (nyújtófával is verte gyermekeit, Zlatan visszaemlékezései szerint) házassága egy-két év múlva tönkrement (Zlatan ezekre az évekre nem emlékszik). Sefik újra nősült, immár harmadszor, és még két lánya született.

Zlatan és Sanela kéthetenként látogathatták apjukat, ezekre a találkozókra a fiú szívesen emlékszik.

Végül öt gyerek élt egy fedél alatt, nyomorban. 2012-ben megjelent könyvében (Én Zlatan Ibrahimović) leírta, hogy többször volt éhes, mint jóllakott. Azóta nála, már a saját családjában az egyik aranyszabály, hogy a hűtőnek mindig tele kell lennie. És amikor a két fia Vincent és Max perlekednek az anyjukkal, Helenával, Zlatan csak arra tud gondolni, hogy „nem is tudjátok milyen jó sorotok van”.

11 éves volt (és már régen focizott, nemcsak a grundon, hanem egy helyi csapatban is), amikor apját szinte csak a tévékészülék előtt látta (előtte a sörösüveg) és üveges tekintettel bámulta a hazájából érkező szörnyű híreket.

„A háború különös dolog volt. Semmit sem értettem belőle. Azt sem, hogy egyszer anyám és nővérem feketébe öltöztek. Utóbb kiderült, mert a nagymamám életét veszítette egy bombatámadásban Horvátországban. Mindenki szomorú volt rajtam kívül, engem nem érdekelt, hogy valaki szerb-e, bosnyák-e vagy bármi más.”

A második generációs „jugoszláv” emigránsnak már nem számítottak a gyökerei, neki fontosabb célja volt: focizni és mindenkinél jobban. A szomszéd gyerekekkel azt játszotta, hogy 10 koronát ad annak, aki elveszi tőle a lasztit. Ez nemcsak szórakozás volt, hanem ezzel is a labdakezelését csiszolta.

„Amikor nem a haverokkal játszottam, órákon át foci videojátékokkal foglalkoztam. Nagyon hasznos volt, mert észrevettem a hibákat, és ezeket a reális életben korrigáltam.”

A falára kitette Ronaldo képét, akit hősként tisztelt, mint olyan focistát, akinek sikerült változtatnia a dolgokon. Folyamatosan próbálta lekoppintani a mozdulatait.

A grundon már nem volt vetélytársa és elkezdett csapatban edzeni. A tréningekre nem ritkán „kölcsön vett” biciklivel járt, de hát ez annak idején Rosengardban egyáltalán nem volt kirívó eset. 13 évesen kezdett komolyabban focizni: kezdetben a malmöi BK Flaggban, majd az FBK Balkanban, aztán a Malmö FF-ben játszott.

A Balkanban – ahol több jugoszláviai gyökerekkel rendelkező srác is játszott - bosnyák edzője volt. Zlatan visszaemlékezései szerint a svéd szülők az kiabálták: „Nagyszerű fiúk, csak előre!”, a jugoszlávok pedig: „B…m az anyádat, kurva kölyök!”. Otthon éreztem magam – teszi hozzá Zlatan.

Malmöből már menő profiként távozott az Ajaxba 80 millió koronáért (kb. 8 millió euró). Itt már játszott és gólokat lőtt a Bajnokok Ligájában is. És innen nem volt megállás: Juventus, Inter, Barcelona, Milan, PSG és a jelen pillanatban Manchester United. Ismét együtt kedvenc edzőjével, José Mourinhóval, akiről könyvében is nagy tisztelettel mesél. „Azonnal megéreztem, hogy különleges, úgy nézett ki, mint egy filmcsillag, szemtelen volt. Tudta, hogy mennyit ér és néha goromba volt a vetélytársaival. Azonnal a szívembe zártam. Soha nem kiabált, de az emberek hallgattak rá. Valami azonban zavart, ez pedig az arca volt. Akármit csináltam, ugyanolyan maradt: rezzenéstelen.”

Viharosabb volt a viszonya Pep Guardiolával, a másik nagy edzőmágussal, akihez egyszer az öltözőben még hozzá is vágta sporttáskáját. Utóbb ebből klubcsere lett.

Sokan nincsenek kibékülve Zlatan pökhendi, sokszor kötekedő, durva viccektől sem visszariadó viselkedésével a pályán és azon kívül is. Ilyenkor a mostoha körülmények között saját magát felnevelt, utcai harcokban edződött srác mutatkozik meg.

A rendezetlen családi állapotok következménye lehet az is, hogy másfél évtizede szinte harmonikus kapcsolatban él Helena Seder, nála több mint egy évtizeddel idősebb üzletasszonnyal, akivel két fiuk van. Hogy házasság nem köttetett, az nem Zlatan bűne, hanem Helenáé, mert az asszony szabadságának megnyirbálásaként élné meg a feleség státuszt. Mindenestre Helena mindenhova elkíséri férjét, és most Párizs után, hajlandó volt Manchesterbe költözni. Nem úgy, mint egy másik MU játékos (David De Gea) felesége, a popénekesnő Edurne Garcia, aki szerint Manchester úgy néz ki, mint egy hűtő hátsó része.

Zlatan egy másik gyerekkori álmát is megvalósította, Helenával megvették azt a malmöi házat, amelyről mindig is álmodozott, annak ellenére, hogy a tulajdonosa el sem akarta adni. De az ajánlatnak nem tudott ellenállni. Úgy hírlik, a berendezést Zlatan az asszonyra bízta, csak egy részlethez ragaszkodott: a nappali szoba falának legszembeötlőbb részén egy kép  lóg, amelyen két nagy és piszkos talp látható. „Ezek a talpak fizették mindezt ki.” – büszkélkedik a házigazda.

A többszörösen hátrányos helyzetű rosengardi srác feljutott a csúcsra és jelenleg a legismertebb svéd brandek közé tartozik (IKEA és a többiek). A Zlatan név már vagy másfél évtizede le van védve. A Svédországba repülővel érkező utast Zlatan plakátjai és parfüm kollekciója várja. Bjorn Börg után ő minden idők legsikeresebb svéd sportolója. Tízszer volt svéd aranylabdás, hatszor a világon az első.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

2016. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább