2022. november 30. Szerda
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A befejezetlen háború

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A teljes gazdasági megsemmisülés előtt tehetetlenül  tébláboló szerb kormány (Aleksandar Vučić) és a pár hónap alatt megbukott horvát jobboldali kabinet a puszta túléléséért küzd.

1971 áprilisában, amikor az akkor még Jugoszláviához tartozó Horvátországban éppen tombolt a nacionalizmus (horvát neve: maspok, tömegmozgalom), két huszonéves fiatalember beállított Jugoszlávia stockholmi nagykövetségére azzal az ürüggyel, hogy meghosszabbíttassák útlevelük érvényességét. Miután a követség portása meg akarta akadályozni, hogy bejussanak, de félrelökték, majd revolvert rántottak, és rálőttek - a zajra a kabinetjéből kisiető - Vladimir Rolović nagykövetre. Aztán a sebesült diplomatát bevonszolták a szobájába, a heverőre dobták, a száját egy szíjjal bekötötték. Eltorlaszolták a bejáratot, majd többször rálőttek a zárt ajtóra, és így sebesítették meg az ajtó mögött álló követségi titkárnőt. Közben a svéd rendőrség bekerítette az épületet. Egy órát sem tartott a huzavona, a két fegyveres egyike belelőtt a már sebesült nagykövetbe, majd résnyire kinyitották az ajtót és kidobták a két pisztolyt. Megadták magukat.

Rolović nagykövet, a montenegrói antifasiszta ellenállás egyik hőse néhány napra rá belehalt sérüléseibe. A két szélsőjobbos horvát terrorista, mert terrorcselekmény volt ez a javából (Miroslav Barešić i Anđelko Brajković), életfogytiglanit kapott Svédországban. De a történetnek koránt sincs vége. Egy évre rá három másik, magukat usztasának valló, horvát szélsőséges elrabolta a Stockholm-Göteborg járat egyik gépét több mint 80 utassal, és arra kényszerítette az együttműködésre  amúgy is elég nagy hajlandóságot mutató Palme-kormányt, hogy az utasokért cserébe engedje el a Barešić-Brajković párost. Ezek aztán szabadon távozhattak előbb Franco Spanyolországába, majd Stroessner Paraguayába. Kalandos és bűnügyekkel teli, sokak szerencséjére rövid pályafutása után Barešićot visszatoloncolták Svédországba, ahol életfogytiglani börtönbüntetését (bizonyosan példás magaviselete miatt) 18 évre változtatták, majd 9 év után szabadon is engedték. A dalmát zsebtolvajból lett terrorista 1991-ben bukkant fel ismét, immár a függetlenné vált Horvátországban, ahol azonnal csatlakozott a haza védelméhez. De rejtélyes körülmények között hamarosan életét vesztette. Hálás hazája nem feledkezett meg róla, posztumusz kitüntetésben részesítették. És 2016-ban az éppen két választások között botladozó horvát hatalom egy több mint két méteres szoborral állított örök emléket a felejthetetlen gyilkosnak a Šibenik és Zadar között elterülő Drage városkában.

Montenegró és Szerbia is diplomáciai jegyzékben tiltakozott emiatt. És nem ez volt az egyetlen pengeváltás Zágráb és Belgrád között. Az egyik korábbi heves vita tárgya a néhai Alojzije Stepinac bíboros volt, akit egy horvát bíróság felmentett a háborús bűnök vádja alól. Valószínűleg alapos megfontolásból, hiszen az erre vonatkozó tárgyalás csupán negyedórát tartott... Ennél még az agyon kárhoztatott kommunista bíróság is többet szentelt az ügynek 1946-ban, amikor Stepinacot 16 év börtönre (amit később szobafogságra változtattak) ítélték az usztasa bábállammal, a Független Horvát Állammal való (lelkes) együttműködése miatt. Nos, a történészek vélemény megoszlik arról, hogy az akkori zágrábi érsek mennyire állt ellen az usztasa terrornak, amelynek során több százezer szerbet, romát, zsidót és baloldalit végeztek ki, legtöbbjüket a hírhedt jasenovaci haláltáborban. Mellesleg nagyon sok katolikus pap (tehát Stepinac beosztottjai) is tevőlegesen vett részt a vérengzésekben. Persze, nagyon sokan meg a németek és az usztasák ellen harcoló kommunista partizánokkal harcolták végig a második világháborút. Stepinac is többször megáldotta az usztasa államot és annak fejét, Ante Pavelićot, de állítólag zsidók és szerbek kimentését is támogatta. Nyilvánosan csak azért emelt szót, mert embertelen körülmények között (marhavagonokban) utaztatták a szerencsétleneket a vesztőhelyükre. Második világháborús viselt dolgainak feltárásában a Vatikán sem segédkezik, valószínűleg abból a megfontolásból, hogy akkor közvetlen főnökének, XII. Piusznak a magatartásáról is kellene egyet s mást kimondani.

Mindenesetre a háború utáni perének kimenetelében az is szerepet játszhatott, hogy Tito kommunista állama azonnal szembe került a katolikus egyházzal. Erre tett most pontot felmentő ítéletével a zágrábi bíróság. A gyors megoldás annak a függvénye is lehet, hogy II. János Pál a kétezres években boldoggá avatta és már a szentté avatás is testközelbe került, amikor Ferenc pápa leállította a folyamatot a Szerb Pravoszláv Egyház kérésére és közös katolikus-ortodox bizottságra bízta Stepinac alkalmasságának megállapítását.

Belgrád az usztasa eszmék újraélesztésével vádolja Zágrábot, amiben van némi igazság, csak éppen maga a vádló nem eléggé hiteles. Szerbiában ugyanis olyan echte háborús bűnöst rehabilitáltak már, mint a csetnik vezér Draža Mihajlović, akinek királypárti (az ifjú Karagyorgyevics Péter akkoriban Londonban csücsült) martalócai inkább a németekkel karöltve Titóék ellen harcoltak a megszállók helyett. Olyannyira egyértelmű volt ez, hogy még az ultrakonzervatív Churchill is kénytelen volt a rojalistákkal szemben a kommunistákat támogatni 1943-ban. A helyzet még ennél is súlyosabb Belgrád tekintetében, hiszen csak a középbalosnak számító Boris Tadić elnöklése idején (2004-2012) hozták egy szintre a partizán ellenállókat és a csetnik kollaboránsokat. Így lett mindenki antifasiszta Szerbiában.

A Barešić-szobor és a Stepinac-féle felmentő ítélet már éppen eléggé megtépázta a szerb-horvát, amúgy sem túl acélos és meghitt kapcsolatot. Erre jött még a mindig neuralgikus dátum, a Vihar hadművelet évfordulója. 1995-ben a horvátok (amerikai háttér segédlettel) felszabadították a rebellis szerbek által ellenőrzött országrészeket. Annyira sikeres volt az akció, hogy közben mintegy 200 ezer őshonos szerbet is földönfutóvá tettek. Gotovina tábornok katonái szerb házakat gyújtottak fel, asszonyokat, gyermekeket gyilkoltak meg. Azóta Horvátország Kninben (az egykori szakadár szerb Krajina „fővárosa”) ünnepel augusztus elején önfeledten. Lelkes és hazafias beszédek mellett hagyományosan fellép talpig feketében egy Thompson nevű énekes, a horvát szélsőjobboldal (usztasa) ikonja. Így volt az idén is. Közben a szélsőjobbosok szétvertek Zágrábban egy béketüntetést, amelynek célja csupán az volt, hogy a nagy ünneplés közepette ne felejtkezzünk meg az ártatlan áldozatokról sem. Komoly politikusok meg azon tanakodtak hangosan, hogy Za dom spremni! (A hazáért készen állunk!) usztasa jelszót és csatakiáltást nem kell betiltani és nem vethető össze a hasonló célt szolgált Heil Hitlerrel.

Ne higgyük azonban, hogy Belgrád a nyilvános krokodilkönnyek mellett bármit is tett a krajinai menekültekért. Annak idején be sem engedte őket Belgrádba, hanem legtöbbjüket Koszovó felé irányította, talán valamilyen etnikai vérfrissítés reményében. Sőt, a szerb rendőrség azonnal el kezdte begyűjteni a katonaköteles krajinaiakat és az akkor még Horvátországban (és Boszniában) harcoló, de főleg rabló szabadcsapatokhoz (például Arkan Tigriseihez) szállította őket. Ott meg mehettek az első harcvonalba.

Mint ahogy a befejezetlen múlt is akkor kerül a frontvonalba, amikor az éppen aktuális (nemcsak) nyugat-balkáni országok politikai tőkét kívánnak kisajtolni belőle. És ez rendre sikerül is.

A teljes gazdasági megsemmisülés előtt tehetetlenül  tébláboló szerb kormány (Aleksandar Vučić) és a pár hónap alatt megbukott horvát jobboldali kabinet a puszta túléléséért küzd. Mi mással, mint a soha véget nem érő (ezúttal csak verbális) háborúskodással.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

2016. augusztus 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyház közösségteremtő esélye

Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >

Tovább

Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”

Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >

Tovább

Novemberi tézisek

A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >

Tovább

Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·

„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >

Tovább

Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük

Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >

Tovább

Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!

Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >

Tovább

A listára fel sem kerülhettek volna!

A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >

Tovább

A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)

Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >

Tovább

„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >

Tovább

Kompromisszumok egyszeri használatra

Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >

Tovább

Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”

A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >

Tovább

Ljubomir Simonović: „Az államot mindenható dilettánsok irányítják”!

Mit tettek Vajdaság AT szervei „a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv és íráshasználatának törvénnyel >

Tovább