2023. október 2. hétfő
Ma Petra, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Riótól Caliguláig

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ha mondjuk, Vučić  indult volna akármelyik diszciplínában Rióban, akkor biztosan nem Amerika vezetné az éremtáblázatot!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy három és fél hónap után megalakult az új kormány, és így miniszterelnökünk megújított csapatával máris hozzáfoghat a programjában ígért jólét megteremtéséhez. Ám hiába a kecsegtető perspektíva, a szebb élet és annak reménye, hogy hosszú évek után lehagyjuk Albániát életszínvonalbelileg, ha az olimpia megkeseríti mindennapjainkat. Ahelyett, hogy legalább akkora örömet okozna mindannyiunknak, mint a kormányalakító múlt heti expozéja.

Mert ami a riói játékok első hetében történt, az akkora csapás volt a büszke sportnemzetre, mintha az egész sumadijai szilvatermést elverte volna a jég, és nem lenne elég alapanyag a mindennapi szilvóriumhoz. Vagy mintha Jeremić kiesett volna az ENSZ-főtitkári versengésből. Amint tudjuk, sportolóink azzal a bátor ambícióval vágtak neki a brazíliai vetélkedőnek, hogy legalább nyolc érmet hoznak haza, és ebből minimum négy lesz arany. És mennyi valósult meg e szép álomból az első héten? Leírni is illetlenség lenne. Nagyjából annyi, mint az előző kormánynak a jóléti állam megteremtésére tett ígéreteiből. Vagyis semmi, nulla, zéró. Miközben nemcsak a szlovének meg a horvátok gyűjtöttek be egy-két aranyat, hanem még a sportok terén halvány dunszttal sem rendelkező koszovóiak is! Akikről eddig csak azt tudtuk, hogy favágásban és szeparatizmusban verhetetlenek.

Ez már tényleg több a soknál, kész sporttörténeti botrány.

Mi, szittyák legalább Hosszú Katinkával vigasztalódhatunk, aki egymaga három aranyat és egy ezüstöt söpört be, többet, mint az egész nyugat-balkáni régió együttvéve.

Minden azzal kezdődött, hogy a legbiztosabb éremesélyes Novak Đoković teniszkirály már az első napon kiesett, aztán folytatódott az ugyancsak aranyra spekuláló vízipólósok bukdácsolásával. Előbb a magyarokkal, majd a görögökkel remiztek, ám ezután következett az igazi katasztrófa: a vereség a braziloktól! Tavaly még úszómestert kellett fogadni melléjük, nehogy belefulladjanak a medencébe, most meg vereséget mértek a világ- és Európa-bajnok szerb pólósokra.

Ráadásként a kosarasok is vereséget vereségre halmoztak. Az ember már tényleg arra gondol, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog történik az olimpikonokkal, mondjuk, megbabonázták őket, ahogyan az egyik nagy példányszámú bulvárlapban olvashattuk egy komoly sportszakértő tollából. (Hogy kik tették ezt velük, csak találgathatjuk, van elég rosszakaró a közvetlen szomszédságban.) Vagy valamilyen más okból nem álltak feladatuk magaslatán, például nem tudtak odafigyelni a vadul támadó brazilokra, de erről majd később.

Lehet, hogy abban is van valami, amit a csetnikvajda állít: hogy maga Tomislav Nikolić hozta rájuk a balszerencsét azzal, hogy ellátogatott hozzájuk Rióba, és személyesen buzdította őket. Šešelj szerint ugyanis egykori eszmetársa kimondottan peches alak, vagy ahogyan ő fogalmazott: bakszuz, ahol megjelenik, minden rosszra fordul. Például közös pártjukat is nyomban tönkretette, amint a vajda elutazott Hágába.

Jómagam főleg azt tartom kiábrándítónak, hogy a szerb olimpikonok nem vettek példát kitartásban és küzdeni akarásban az ország legnépszerűbb politikusáról, A. Vučićról. Ha a pólósok csak fele akkora erőbevetést mutattak volna, mint ő, könyörtelenül elsüllyesztik a dél-amerikaiak hajóját. Köztudott ugyanis, hogy a miniszterelnök akkora elánnal végzi felelős munkáját, hogy azért minden hónapban aranyérmet érdemelne. És nincs az az akadály, amit le ne küzdene. Ha mondjuk, ő indult volna akármelyik diszciplínában Rióban, akkor biztosan nem Amerika vezetné az éremtáblázatot!

Vegyük csak a legfrissebb esetet, a szkupstinai programbeszédet. Már az is dobogós teljesítmény volt, hogy nem kevesebb, mint 450 oldalas expozét állított össze, ami ha jól számolom, a világirodalom egyik legterjedelmesebb olvasmányának, a Háború és békének egyharmadát teszi ki. Az se kis dolog, hogy amíg az orosz írógéniusznak, Tolsztojnak teljes három évre volt szüksége főműve megírásához, a szorgalmas Vučić mindössze három hónap alatt rittyentette össze munkáját! Mivel azonban ennek felolvasásához kereken tizenöt órára lett volna szükség, s félő volt, hogy ez alatt néhány kevésbé éber honatya elszundított volna, ezért radikálisan (ennek a kifejezésnek mélyebb értelmét a legjobban ő ismeri) meghúzta a szöveget, így lett belőle hatórás dolgozat.

Ezt az izgalmas hatórás elaborátumot olvasta fel szerdán a képviselőházban, méghozzá úgy, hogy egy perc szünetet sem tartott. Mondjuk azért, hogy a természet törvényének engedve a mosdóban könnyítsen magán. Ezt csak azért említem, mert ő maga is kitért a témára. Aligha hiszem, hogy az ülést követő tévénézők közül akadt egy is, aki kibírta ezt a maratoni szónoklatot a mellékhelyiség meglátogatása nélkül! Ő viszont igen, és ezzel megmutatta, hogy ilyen tekintetben is magasan fölötte áll politikus riválisainak. Például volt tanítómesterének, a radikálisok vezérének, akivel erről a nem kimondottan a kormányprogramra vonatkozó kérdésről kemény vitát folytatott a pulpitusról. (…)

 

2016. augusztus 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mi lett volna Petőfivel...

Ez jutott ezembe a magányos tóparti padon, amikor elővettem Vajda János verseit. Egészen megdöbbentő Svájcban olvasni >

Tovább

(Utolsó) esély a váltásra?

A magyar közösség számára és a választások demokratikussága szempontjából rendkívül fontos lenne a tárgyilagos tájékoztatás biztosítása. >

Tovább

Az erőszak fúgái a senkiföldjén

Végel László áprilisi Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia-i székfoglalóján ismét Sinkó Ervint idézte fel, a jugoszláv, >

Tovább

Értelmiségi „lakoma” Óbecsén

Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >

Tovább

Az elfüggönyözött valóság

Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >

Tovább

A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése

A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)

Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >

Tovább

„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”

Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >

Tovább

Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!

Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”!

„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >

Tovább

A magyarok pisszenni sem mernek

Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >

Tovább

A magyar közösség lemarad az oktatásban!

A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >

Tovább