Ma Erik, Alexandra, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
TGM: minimálisak a béke, szabadság és jólét esélyei
„Új politikai struktúrákat kell megalkotnunk, ha egyáltalán van még rá időnk. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy van.” Transindex/Civilhetes:
A társadalmi egyenlőtlenségek etnicizálása a burzsoázia legrégibb taktikája, amelyet ma is sikerrel alkalmaz - fejti ki a baloldali gondolkodó, aki egy román és egy cseh lapnak adott interjút - írja a Transindex.
Két interjúban is erőteljes bírálatot és meglehetősen sötét jövőképet vázolt a dolgok kelet-közép-európai állásáról Tamás Gáspár Miklós a napokban.
A filozófus a Critic Atac baloldali román folyóirat online felületén a bevándorlásellenes magyarországi referendumról, a magyar baloldal válságáról, a romániai „technokrata” kormány neoliberális lépéseiről beszélgetett Vlad Viskivel, illetveJaroslav Fialával a cseh progresszív portálon, az A2larm-on az európai liberális demokráciák sorsáról, a kapitalizmus brutalitásáról, a szolidaritáshiányról és az új politikai struktúrák kiépítésének szükségességéről.
Magyarországon féldiktatúra épül, és meglepő módon az eredmény nem egy fegyelmezett állam, ehelyett a politikavezérelt kormányzással és személyi uralommal behelyettesített országos és regionális közigazgatás leépítésével a totális káosz, a diszfunkcionális állam köszöntött be – szól Tamás Gáspár Miklós diagnózisa. A filozófus úgy látja, egyre inkább befolyásolja a politika az igazságszolgáltatást, az intézményeket át- meg átszervezik, féllegális párhuzamos intézményeket ruháznak föl hatalommal, szélsőjobbos oligarchák vásárolják föl a médiát állami segédlettel, kritikai szemléletű kulturális folyóiratok szűnnek meg, a kiadókat különadókkal sújtják és ellehetetlenítik működésüket, folyamatban van egy párhuzamos kutatási intézmény- és „egyetem”-hálózat kialakítása az állam és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával, a szélsőjobb „pszichotikus sámánjai” vezetésével; Orbán Viktor a budai várba költözik, ahonnan a Magyar Nemzeti Galériát a Városliget letarolásával kialakítandó múzeumi negyedbe költöztetik; a fizetések nem nőnek, lassan leépül az állami szociális szolgáltatások rendszere, elvándorolnak az orvosok és nővérek, egyes térségekben már gyakorlatilag megszűnt az egészségügyi ellátás, csillagászati méreteket öltött a kórházi korrupció, válság van az oktatásban, a pedagógusok az anyagi körülmények, a központosítás és a sovén ideológiai kontroll ellen tüntetnek. A „hivatalos” baloldalt képviselő hat magyarországi párt pedig haldoklik.
Kicsik között legnagyobbként a Magyar Szocialista Párt sem akar már semmit, maximum kihúzni a következő választásokat néhány képviselői hely megtartásával 2018-ban. Hogy még sötétebb legyen a kép, még egy adalék, hogy ha most lennének a parlamenti választások, a két "radikális jobboldali" politikai alakulat, a Fidesz-KDNP és a Jobbik megszerezné a szavazatok nyolcvan százalékát, sőt akár annál is többet – véli Tamás Gáspár Miklós. A kormány a kvótanépszavazás plakátkampányával uszít a közleményeikben csak „illegális gazdasági bevándorlóknak” nevezett menekültek ellen, szítja az etnicista gyűlöletet a „sötét, obskurus Kelettel” és az „illuminista Nyugattal” szemben egyaránt, utóbbi ugyanis e retorika szerint „tönkre akar tenni” bennünket, hiszen arra kényszerít, hogy „nemzeti szellemünket” beszennyezzük az arab idegenek befogadásával.
Romániában a technokrata kormány neoliberálisabbnak bizonyult, mint ahogyan vártuk volna: luxusnak nevezik a vonatközlekedést, a kommunizmus maradványának az ingyenes állami oktatást, nevetségesnek a magasabb bért követelők óhaját, sőt az igazságügyminiszter egyenesen kijelentette, az emberi jogok „semmiségek” – vázolta Viski a jelenlegi állapotokat, arról érdeklődve, Budapestről mennyire figyelnek a romániai folyamatokra.
A magyarországi közvélemény számára Románia közel láthatatlan, csupán azok a hírek érik el ingerküszöbét, amelyek a magyar kisebbség panaszairól, a korrupcióról és Ceauşescuról szólnak – válaszolta Tamás Gáspár Miklós. A jobboldal roppant elfoglalt az iszlamofóbia, antiszemitizmus, homofóbia és Európa-ellenesség gerjesztésével, a nyugatbarát liberális média ugyanakkor szuverén lenézéssel viszonyul az ortodox nemzetekhez (románokhoz, szerbekhez, görögökhöz, oroszokhoz), állandóan a „Balkán”, „Bizánc”, „fanarióta”, „pravoszláv” megbélyegző kategóriáit alkalmazza rájuk, a posztkolonialista orientalizmus sajátos változataként. Vannak ugyan véleményvezérek, akik csodálják a DNA és a DIICOT teljesítményét, de visszhangtalanul;valójában Magyarországon összehasonlíthatóan nagyobb volumenű a korrupció, csak az állam által a jobboldali oligarcháknak juttatott „királyi adományainak” formáját öltve nagyrészt legalizált. Egyetlen éjszaka alatt válnak a csókosok milliárdosokká, majd ezeket a vagyonokat újságok, televízióadók, portálok megvásárlására fordítják, teljesen legálisan.
Románia bizonyos értelemben Magyarországéval ellentétes utat jár be: a közigazgatás, ügyészség, titkosszolgálatok, hadsereg, a bírói hatalmi ág egy része és az őket képviselő technokrata kormány próbálja csökkenteni a korrupció mértékét a politikai osztályon belül, még ha kevés sikerrel is, és, ami fontosabb, korlátozni próbálja a politikai-parlamentarista kormányzást. A filozófus szerint a romániai bürokrata-jogász dominancia „kemalista” kísérlete vagy kudarcba fullad, vagy kompromisszumban oldódik fel, ha kiegyeznek a politikai osztállyal, amely elfogadja, hol a helye. (…)
Magyarország helyzetére rátérve, a filozófus rámutatott, valójában Nyugat-Európa, elsősorban Németország és az ottani tőke tartja fenn az országot: az alacsony adók vonzóak a befektetők számára, a Mercedes és az Audi például remek egyezségeket kötött az állammal. A költségvetés kiegyenlített, az államadósság csökkent; az Orbán-rezsim azonban neoliberális kudarc, az emberek negyven százaléka éhezik, és a problémákat a kritikus hangok elhallgattatásával „kezelik”. A lakosság többsége apatikus, közömbös és reményvesztett, senki nem hiszi, hogy változtatni tudna. Valójában ez a titka Orbán Viktor hatalmának – mutatott rá.
A kelet-európai szolidaritáshiányról a közel-keleti és észak-afrikai menekültekkel szemben úgy gondolja, valójában ugyanaz okozza, mint a nyugat-európai rasszimust. „Először is, a kelet-közép-európai multinacionális államok, mint Masaryk és Havel Csehszlovákiája ésTito Jugoszláviája, eltűntek. Megcsináltuk a kis, etnikus, monokulturális, egynyelvű nem-köztársaságainkat, amelyekben élnünk kell. 1989 után úgy tűnik számunkra, a világnak ezen a részén az állam normális állapota az, ha egyetlen etnikai csoport lakja. Mégis, Prága és Budapest is tele van gazdag, nem fehér emberekkel. Turisták és üzletemberek telepednek itt le, és senki nem tiltakozik. Nem verik meg őket, amiért „fajilag alsóbbrendűek”. Nincs rasszista antipátia. A gazdagok nem számítanak idegennek, muzulmánnak, feketének vagy migránsnak.”
Mi a magyarázat? „Az európai szegények számára a menekültek versenytársak a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a jólétért folyó harcban is riválisaknak tekintik őket, ami társadalmi és morális pánikhoz vezet. Ám a menekültellenes hisztéria nem teljesen őrültség. A menekültek tömeges beáramlása nagy teher lenne a szociális rendszeren, főleg Kelet-Közép-Európában. Ezek szegény országok. Természetesen a problémát meg lehetne oldani. Ha azonban azt látjuk, hogy saját szociális rendszerünk jelenlegi állapotában a saját lakosságunkat sem képes ellátni, el tudja képzelni, mi történne? A jelenlegi magyar kormány nem képes fenntartani a vasutat, a postát, a kétszáz éve működő elemi iskolákat. Az emberek nagyon jól tudják, hogy országaik nem funkcionálnak. A pánikot a konzervatív értelmiség kulturalista vagy nyíltan rasszista terminusokban magyarázza, ám a valódi probléma a jóléti állam és a társadalmi szolidaritás felbomlása, és egy merev, népellenes osztálypolitika. A társadalmi egyenlőtlenségek fajivá tétele és etnicizálása a burzsoázia legrégibb taktikája. Amerikában a munkanélküli feketét jelent, Kelet-Európában romát vagy cigányt. A segélyben vagy bármilyen szociális segítségben részesülők bűnöző elemek, egyedülálló anyák (lásd inkább erkölcstelen nők), és, ismét, a színes bőrű emberek. Még a rászorulók, az underclass tagjai is tolerálják a segélyrendszer lerombolását, mert az előnyökkel jár számukra, hiszen a fajidegen ellenfeleken csattan.”
Ha egy elkötelezett és egyenlőségelvű jóléti rendszerünk lenne, kiszélesíthetnénk és befogadhatnánk a menekülteket. Dehát nincs. Ám ha valaki azzal érvel, ne nyissuk meg a határt, mert szétbomlasztjuk a társadalom szövetét, válaszolhatjuk, hogy az már régóta megbomlott, és ez a fennálló uralkodói osztály hibája – szögezte le Tamás Gáspár Miklós. A rendszer sem szolidáris egyáltalán, hiszen az önzésre épül, miért is várnánk el tehát, hogy az emberek szolidaritást mutassanak? A mai Európában, különösen a szélsőjobb részéről érkeznek olyan ígéretek, hogy a keményen dolgozó, tiszteletreméltó (fehér) emberek számára ki kell találni valamiféle segélyezési rendszert, de ezek puszta ígéretek maradnak, hiszen a szélsőjobb esetében olyan középosztálybeliekből álló mozgalmakról van szó, amelyek rettegnek és megvetik az alsóbb osztályokat. Nem mondanak újat, csak védik az elnyomást, kizsákmányolást és igazságtalanságot. „Nézze a lengyelországi vagy magyarországi helyzetet. Nagylelkűbbek, befogadóbbak, kollektivistábbak lettek ezek a társadalmak legalább a fehér középosztályon belül? Természetesen nem. Mindez csak retorika.”
A régi munkásosztály egy része mégis a szélsőjobbra szavaz, például Ausztriában: egy relatív privilegizált csoportról van ugyanis szó, amely saját osztálypozícióját védi a munkaerőpiacon megjelenő versenytársaktól, a menekültektől, a munkanélküliektől, migránsoktól, a kevesebb fizetésért dolgozó nőktől. „A szavazók a nőket, az etnikai kisebbségeket és migránsokat hibáztatják, ahelyett, hogy kikövetelnék a magasabb fizetést, nyugdíjat biztosító rendszerbe való belépésüket. De ahhoz, hogy egy magasabb fizetésrendszerbe kerüljenek, erős baloldali szociáldemokráciára lenne szükség, ami nem létezik.”
És azt nem valószínű, hogy ki lehet ezek után alakítani. Ha egy új baloldali erő színre lép, nemcsak a régi ipari dolgozók osztályát kell mobilizálnia, hanem sokkal nagyobb tömegeket, a teljes proletariátust és prekariátust, akiknek nincs tőketulajdonuk. Ha nem sikerül ez, ezek a rétegek olyanná válnak, mint az ókori római proletariátus, amelyet ajándékokkal, állami adományokkal és látványsporttal tartottak életben, és amely könnyedén eszközéül vált a zsarnokok érdekeinek. „Egy olyan társadalomban ébredhetünk, amelyet az egymással versengő osztályönzés tép darabokra, amely még annál is csúnyább lesz, mint amiben most van részünk.” Lehet, mindez csupán tíz év múlva következik be, és ma a felszínen nem látszanak a nyilvánvaló jelei, de az kijelenthető, hogy a rendszer nagyon instabil, vonta le a következtetést Tamás Gáspár Miklós.
Európa legnagyobb ellenségei a jelenlegi kormányok, kivétel nélkül: „az Apokalipszis lovasai”, fogalmuk sincs arról, mit tesznek és miért, és ellentétben a régi konzervatívokkal, akik tudták, vannak dolgok, amelyekkel nem jó játszadozni, a mai vezetők, mint David Cameron, François Hollande, Miloš Zeman csak hebehurgyáskodnak össze-vissza.
„Ez nagyon komoly. És akkor nézzünk körül, lássuk meg a mindenhol jelenlévő dekadenciát – a legtöbb intézménynél a zuhanó intellektuális színvonalat, az általános kulturális válságot, a középosztály írástudatlanságát, beleértve az úgynevezett szakértőkét és értelmiségiekét. A jelenkori kapitalizmussal szemben egy kiegyensúlyozó erőre van szükség, egyszerűen azért, hogy túlélhessen az emberiség. A magára hagyott kapitalizmus erre nyilvánvalóan nem képes, és nem is akar tenni érte. Ez nem az a régi és rossz burzsoá rendszer már. Ez sokkal rosszabb. Új politikai struktúrákat kell megalkotnunk, ha egyáltalán van még rá
időnk. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy van.”
Következő cikk: Az etnikai határokat nem ismerő elvándorlás
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >