2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Đokovic könnyei

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A könnyek mögött, amire semmilyen szerződés nem kötelezte világosan kirajzolódott, hogy kiért könnyezik.

Azokért, akik most felhányják neki, ekkora ásznak, hogy elpityeredett.

A 24óra portálon szerb nyelven megjelent egy szöveg Nina Gavrilovic újságírónő tollából, saját fordításomban itt közzéteszek:

A kis zöld labda még le sem csillapodott, máris beindultak a hazai közönség fonákjai. Képzeld: Novak veszített!

A zászlók, mintha fél árbolcra süllyedtek volna. A legyőzhetetlen Novak veszített!

Az irigykedők és fikázók egész hordája könyörtelenül öntötte a butaságokat a világhálón. A képernyők elsötétültek kommentjeiktől: “Elárulta Szerbiát!” “Látszik, hogy nem is érdekelte!”, “Micsoda szégyen!”….

A karosszék-szakemberek osztották az észt és még Novak szemei könnyben úsztak elmosolyogtam magam.

Azzal a szándékkal ültem le a TV elé, hogy tenisz mérkőzést nézzek. Közben egy emberre leltem.

Egy embert láttam, aki annyit adott nekünk, most szenved amiatt, hogy nem adhatott többet.

Egy embert láttam lecsupaszítva minden marketingtől, támogatói szerződéstől és egyéb anyagi butaságoktól.

Megjelent a szíve a teniszütő mögött.

Ennek az embernek annyi milliója van, hogy élete végéig gondtalanul nevetgélhetne. Ehelyett most milliók előtt sír.

Egyébként is: semmivel sem köteleztük le, semmi oka, hogy bocsánatot kérjen tőlünk. Mégis megtette.

Nem segítettük, amikor gyermek volt, ő most segíti a gyermekeket.

Amikor vesztesként és emberként megjelent előttünk, rögtön elkezdték köpdösni. Közben ő az országunkat lépten nyomon mindenütt magasztalja.

Đokovic sokat adott a sportnak. Csúcsteljesítményt, történelmi sikert, hihetetlen eredményeket, de ezen felül még valamit ami nem fér rá egy teniszpályára és a szerződésekben sem említik, még apró betűkkel sem.

A lelkét adta a sportnak. Megmutatta, hogy szívvel játszik.

A könnyek mögött, amire semmilyen szerződés nem kötelezte világosan kirajzolódott, hogy kiért könnyezik.

Azokért, akik most felhányják neki, ekkora ásznak, hogy elpityeredett.

Ezekbe a könnyekbe több bátorság szorult, mint amennyi nekik soha sem lesz.

Köszönjük, Novak! Hogy megtanítottál bennünket arra is hogyan kell győzni és hogyan kell veszíteni.

Bajnokhoz méltó módon.

Őszintén.

Emberien.

2016. augusztus 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább