2020. július 7. kedd
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Fogadónap

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Legyen egy vezetőnk, és kész. Úgy hallom, Szudánban is így van, és semmi bajuk. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd miniszterelnökünk ehhez a javaslatomhoz.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Nagyon ideges vagyok mostanában, mert nem tudom, mikor kerülök sorra a miniszterelnöknél. Amint jelentették, hogy havonta egyszer fogadónapot tart a polgárok számára, rögtön felhívtam a kormányirodát, de sajnos, semmi jóval nem biztattak. Rengeteg a panaszos, mondták, legyek türelmes, várjam ki a soromat. (…)

Annál inkább rászolgál megbecsülésünkre a kormányfő, mert amúgy rengeteg dolga van. Az áprilisi választások óta éjt nappallá téve fáradozik az új kabinet felállításán, de három hónap alatt sem sikerült megtalálnia azokat a minisztereket, akik képesek akkora önfeláldozásra, mint ő maga. És mindeközben az a rengeteg üzemavatás, a mindennapi tévényilatkozatok! Amikor is az elképesztő sikerekről számol be az ámuldozó nagyközönségnek. Más vezetők már régen az idegszanatóriumban kötöttek volna ki, ha csak fele ennyi feladatott vállaltak volna magukra. Ő pedig állja a sarat, bár néha mintha kicsit ingerült lenne. De csak olyankor, amikor neveletlen zsurnaliszták okvetetlenkedő kérdésekkel ostromolják.

De hát ez nem is csoda.

Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen olyan nagyon nincs is szükség kormányra. Kinek hiányzik? Nekem biztos nem. Április óta majdnem négy hónap telt el, és mégis minden működik, hála miniszterelnökünknek. De csak azért, mert nemcsak a panaszosok sérelmeit képes egymaga elintézni, hanem az összes minisztériumi feladatokat is! Nem sokat értek ugyan az ilyen dolgokhoz, de talán jobb is lenne, ha nem alakulna kormány, nem kellene folyton egyezkedni a kukacos koalíciós partnerekkel. Hol a szocik állnak elő valamilyen lehetetlen követeléssel (ez a Dačić Ivica például tényleg telhetetlen: már megint külügyminiszter akar lenni, pedig még mindig nem tanult meg angolul!), hol meg a nyugdíjas pártiak fenyegetőznek, hogy utcára küldik a rokkantnyugdíjasaikat. Akik majd addig vonulgatnak a Nemanja utcában, amíg pártvezetőik meg nem kapják a kívánt tárcát. Vagy amíg bírja a lábuk.

Biztosan a magyar partnernek, a Pásztoréknak is vannak elfogadhatatlan követeléseik annak fejében, hogy Szabadkán támogatták a díszpolgári cím odaítélésre vonatkozó haladó párti javaslatot. Ami akkora háborgást váltott ki még a saját szimpatizánsaik körében is, mintha a haladók egy másodosztályú futballistát javasoltak volna erre a címre. Vagy mondjuk régi vezérüket, a Šešelj vajdát. Azt kifogásolták egyesek, hogy az illető jelölt irodalmi munkássága nincs összhangban a város kulturális örökségével és szellemiségével. Meg hogy egy kicsit nacionalistább az átlagosnál. Na és, miért baj ez? Majd ő is fejlődik, mint a haladók.

De meglehet, hogy nem is támogatták, mármint a magyarok a haladók díszpolgársági jelöltjét, csak rosszhiszemű híresztelés volt az egész, ki tudja. Annyi mindent beszélnek az emberek. Ha meg így van, akkor ugrik a nekik ígért államtitkári fotel.

Az említetteken kívül az igazságszolgáltatás munkáját is nagymértékben megkönnyíti miniszterelnökünk azzal, hogy a fogadónapokon rövid úton elintézi az évek óta húzódó peres ügyeket. Amin a bíróság évtizedekig rágódik, azt ő öt perc alatt elintézi. Micsoda megtakarítás lenne csak az ügyvédi költségeken! Ha minden bíró így dolgozna, már régen befejezhettük volna az uniós csatlakozási tárgyalások igazságügyi fejezetét.

De akár azt is el tudom képzelni, hogy ő veszi kézbe a bíráskodást. Fogadni mernék, hogy a bűnözési statisztika is egy csapásra megjavulna. Sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne minden. Mondjuk, bevezethetnénk a botütéses büntetést, ez valahogy illene is miniszterelnökünk határozott jelleméhez. Így lehetne büntetni az ittas vezetőket, mint például Szudánban. Ott állítólag annyira hatásos ez a módszer, hogy a rendőrségnek külön le kell itatnia néhány delikvenst, hogy legyen munkája az ítéletvégrehajtónak. Nálunk a visszaesőknek maga a miniszterelnök mérne huszonötöt a fenekére. Amekkora keze van, megnézném a krónikus pityizálókat, mernének-e újra vétkezni?

Hallgatom az örökké méltatlankodó ellenzéket, hogy ez az egész fogadónap-história nem más, mint populista szemfényvesztés és magamutogatás, ami meghaladja a jó ízlés határait. És hogy tulajdonképpen a teljhatalmú és mindenható uralkodó szerepében tetszeleg, megjátssza a jótevő Tell Vilmost és az igazságos Mátyás királyt egy személyben, ha ugyan hallott az utóbbiról. És ezzel szegénységi bizonyítványt állít ki a szerb államról, ahol nem működnek az intézmények, és ahol a kormányelnöknek kell személyesen intéznie a polgárok ügyes-bajos ügyeit.

De mondjanak, amit akarnak, én akkor is bizakodva várom az idézést a kormányhivatalba! Lehet, hogy azt is felvetem panaszként a miniszterelnöknek, hogy engem nagyon idegesítenek az akadékoskodó ellenzékiek, akik mindenbe belekötnek, amit ő csinál. És közben soha semmit nem fognak megoldani. Fogadónapot meg végkép nem fognak bevezetni, ha valamikor netán hatalomra jutnak. Nem lehetne őket is kiküszöbölni? Legyen egy vezetőnk, és kész. Úgy hallom, Szudánban is így van, és semmi bajuk.

Kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd miniszterelnökünk ehhez a javaslatomhoz.

2016. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump mérge hatni kezdett

Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >

Tovább

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább

A NER esztétái

Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >

Tovább

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább