2020. szeptember 18. péntek
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vihar után

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Baromi nagy hazugság, hogy a történelem az élet tanítómestere. Egy frászt.

Augusztus 5. úgy tűnik neuralgikus dátuma a szerb-horvát kapcsolatoknak és ezzel együtt az egész Nyugat-Balkán térségének.

1995-ben ugyanis Horvátország felszabadította az addig a fellázadt szerbek által ellenőrzött területeit. Egy nemzetközileg, sőt etikailag is igazolható hadművelet. Így fogalmazott Kninben a jelenlegi horvát államfő, Kolinda Grabar-Kitarović is. Csakhogy semmilyen etikához  köze sincs, hogy a horvát hősként tisztelt Gotovina tábornok katonái szerb házakat perzseltek fel, asszonyok és gyermekek estek áldozatul a tisztogatásnak. Emiatt majd 200 ezer szerb menekült el szülőföldjéről, a Jugoszláviából kivált Horvátországból. Ezzel nem ért véget a kálváriájuk, hiszen Szerbiában (akkor még Kis Jugoszlávia) sem várták őket tárt karokkal.

Hiába kért bocsánatot most a szerb miniszterelnök az ide menekülő horvátországi szerbektől, a legalapvetőbb jogaikkal sem élhettek. Sőt.

Valószínűleg nem attól a több ezer menekült férfitől kért elnézést, akiket a szerbiai rendőrség azonnal letartóztatott és a horvátországi szerb bábkormánynak illetve Arkan „tigriseinek” szolgáltatott ki, hogy az első harcvonalban védjék a védhetetlent. Akár az életük árán is.

Tény, hogy a mai Horvátország a szélsőjobbra fordulás lázában él. Sorra születnek felmentő ítéletek enyhén szólva is gyanús szerepet betöltött személyek ügyében (Alojzije Stepinac), vagy szobrot emelnek egy nettó terroristának, Miro Barešićnek (Rolović, jugoszláv nagykövetet gyilkolta meg egy társával Stockholmban még a hetvenes évek elején). Zágráb utcáin rendre megverik és gyalázzák az antifasiszta tüntetőket, a még mindig tisztségét betöltő kultuszminiszter (Hasanbegović) pedig usztasa megmozdulásokon vesz részt. A közbeszédben még arra is van kísérlet, hogy az usztasákat kiegyenlítsék a kommunista partizánokkal. Merthogy antifasiszták voltak mindannyian. Ez természetesen égbekiáltó marhaság. És ezek miatt joggal lehet felháborodva a szerbiai közvélemény. Sőt még akár a kormány is.

Csakhogy: Szerbiában a csetnikeket és a partizánokat már régen kiegyenlítették jogi értelemben is. Boris Tadić államfő örök szégyenére. Továbbá: Belgrád hallani sem akar semmilyen népirtásról sem Koszovóban, sem Boszniában. A holttesteket szállító hűtőkocsikat sem látta senki sem.

Általában véve a Balkánon (és ide tartozik Észak-Balkán, azaz Magyarország is) senki sem hajlandó elismerni semmilyen történelmi bűntettet. A horvátok szeretnék azt hinni, hogy Jasenovac egy kicsit szigorúbb szabályok szerint működtettet üdülőtelep volt. A szerbek szerint martalócaik soha nem gyilkoltak bosnyákokat, horvátokat és albánokat, Szarajevót hősies önvédelemből lőtték évekig a környező hegyekről, Srebrenica férfijai pedig kollektív öngyilkosságot követtek el. A magyarok Horthyt élesztgetik, mintha uralkodása alatt nem küldtek volna biztos halálba 450 ezer honfitársukat.

Így tehát a vihar után ismét leszögezhetjük: baromi nagy hazugság, hogy a történelem az élet tanítómestere.

Egy frászt.

 

2016. augusztus 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább

Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, >

Tovább