Ma Arnold, Levente, Doloróza névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyomnak bennünket
„A nagy csinnadrattával megnyitott kiállítás pedig nem szolgál más célt, mint hogy nyomást gyakoroljanak azokra az amúgy is háttérbe szorított újságírókra, akik meg merik mondani a véleményüket az agyondicsért politikusokról.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
ÖRÖMÜNNEP. Már megint alaposan ránk ijesztett Aleksandar Vučić: megtörténhet, hogy nem ő, az áprilisi választásokon fényes győzelmet arató haladó párt vezetője és az államfő által kijelölt kormányalakító alakít kormányt, hanem valaki más! A vér fagyott meg a tévénézők ereiben, amikor meghallották imádott vezetőjük baljós bejelentését. Szó szerint ezt mondta szombaton: a lehető legrövidebb időn belül megalakítja az új kormányt, ám ha ez nem sikerülne, akkor megtörténhet, hogy valaki más fogja ezt megtenni.
Nem elég ez a szörnyű kánikula, hanem még a rettegés is amiatt, hogy nem az ország legnagyobb szimpátiának örvendő politikusa áll majd az új kormány élén! Belegondolni is rossz.
Egyébként nem tudom, hogy milyen nehézségek merültek fel, mi állhat a kormányalakítás útjában, hogy az ügyvezető kormányelnök ennyire pesszimistán ítéli meg az esélyeket. Nem talál rátermett minisztereket? Vagy azok vonakodnak a felelős megbízatástól? Netán utálják a koránkelést, amit a buzgalmáról és a koránkeléséről ismert A. Vučić megkövetel munkatársaitól? A magamfajta laikus polgár úgy képzeli, hogy a kormányalakítással megbízott pártvezető egyenként leül tárgyalni a számba jöhető politikusokkal, egyezteti az elképzeléseket, kijelöli a tárcavezetőket és kész! Máris felállt az új kormány.
Lehet, hogy máshol így történik, de nem nálunk! Nálunk a kormányalakító sokkal alaposabban lát hozzá e felelős feladathoz, hosszasan, heteken, sőt hónapokon át mérlegeli döntéseit, és még a történelmi évfordulókat is figyelembe vesz, mint alább kiderül.
Az elmúlt három és fél hónapban politikai elemzők az egész palettát számba vették, a VMSZ-től (mint kivételesen megbízható, első számú partnertől) a szocialistákig, a liberálisoktól a radikálisokig, és legalább fél tucat koalíciós kombinációt vázoltak fel, de eddig egyik sem jött be. A dátumokra vonatkozó jóslatok pedig még kevésbé. Legutóbb augusztus ötödikére tippelt a média, A. Vučić azonban e legutóbbi nyilatkozatában ezt is megkérdőjelezte és lehűtötte a kedélyeket: ez a nap azért nem jön számításba, mert ez a horvátországi szerbek szülőföldjükről való elűzésének napja. Gyásznapon márpedig nem lesz kormányalakítás!
„Azt szeretném, ha a kormány megalakítása örömünnep lenne, mert polgáraink olyan kormányt kapnak, amely a lehető leggyorsabb fejlődést hozza majd számukra”, hangoztatta. Hadd tegyek ezzel kapcsolatban egy szerény javaslatot: ha már örömünnep a kormány megalakulása, ne kössük össze a szilveszterrel? Itt van az is alig öt hónap múlva.
Komolyra fordítva a szót, nemcsak politikusunk elkötelezett hívei kapták fel fejüket a bejelentésre, hogy más valaki alakíthat kormányt, hanem az elemzők is. Rögtön megindultak a találgatások, hogy mi is húzódhat meg e rejtélyes fejlemény mögött? Különösen a kijelentésnek az a része volt talányos, hogy „nem szeretne olyan kormányt alakítani, amelyet maga is ellenezne”, és hogy „vannak dolgok, amelyekről nem beszélhet”. Ebből egyesek rögtön azt a következtetést vonták le, hogy csakis a külföld keze lehet a dologban, vagyis hogy a gonosz külföldiek szörnyű nyomást gyakorolnak Vučićra, hogy mondjon le egyes kiszemelt káderekről, és helyettük nekik jobban megfelelő embereket válasszon. Az egyik esti lapban megszólaltatott Vojislav Šešelj is úgy magyarázza a késlekedést, hogy Vučić nem képes eldönteni, hogy az oroszok óhaját teljesítse, akik az oroszbarát patrióták angazsálását sürgetik, vagy a nyugatiak követelését, akik viszont a maguk híveit látnák szívesen az új kormányban. Azért, hogy jóváhagyják az Oroszország elleni szankciókat.
Hiába, nyomnak bennünket, mint a krahácsiakat…, mondhatnák az ismert kabarétréfa hőse után szabadon. Akkor ne is csodálkozzunk, hogy késik az örömünnep, a jólét meg a példátlan ütemű fejlődés.
SAJTÓSZABADSÁG. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nálunk szabad a média, mint az, hogy azt írnak a kormányfőről és a hatalmi pártról, amit akarnak! Ezt hivatott tanúsítani az a kormány propagandafelelősei által rendezett belgrádi kiállítás, amelyen az A. Vučićet és a kormányt bíráló cikkeket, kommentárokat és karikatúrákat tették közszemlére. A Cenzurázatlan hazugságok címet viselő tárlaton 2523 újságcímoldalt, kommentárt, cikket és blogbejegyzés szövegét mutatják be, amelyekben az a közös, hogy kíméletlenül támadják az ország legbefolyásosabb politikusát. Hadd lássa ország-világ, hogy nálunk ez is megengedett, és főleg azt, hogy emiatt a haja szála se görbült az illetőknek!
A nagy port felkavart kiállítás szervezői azt állítják, hogy az elmúlt két év alatt megjelent 6523 negatív előjelű médiatartalom közül választották ki a legjellemzőbb 2523-at, hogy bemutassák, mennyire visszaélnek egyesek a nálunk honos demokratikus szabadságjogokkal. Ám ebből rögtön az jut az ember eszébe, hogy ugyan mi szüksége van ennek a példásan toleráns kormánynak arra, hogy figyelemmel kísérje a munkájára vonatkozó sajtóbírálatokat és jegyzékbe vegye őket? És hogy külön kiállítást rendezzen a kifogásolt anyagokból. Továbbá az is érdekelne, hogy ki dönti el, mi számít kioktatást érdemlő rágalomnak és mi indokolt bírálatnak? Csak nem valamilyen sajtószabadság-felelős pártkáder? Aki, mondjuk, a korábban cenzori munkát végző tisztviselő irodájában kapott helyet.
Igazuk van a független újságíró egyesületeknek, hogy az ilyen kiállítást rendező kormánypropagandisták nincsenek tisztában a média szerepével, azzal például, hogy eredendően a hatalom ellenőrzése is a feladataik közé tartozik. És nem az a dolguk, hogy tömjénezzék a vezetőket. A nagy csinnadrattával megnyitott kiállítás pedig nem szolgál más célt, mint hogy nyomást gyakoroljanak azokra az amúgy is háttérbe szorított újságírókra, akik meg merik mondani a véleményüket az agyondicsért politikusokról.
Mert ha már statisztika készül a kifogásolt médiatartalmakról, akkor nyilván a bakafántos szerzőket is valahol lajstromba veszik. (…)
Következő cikk: Az értékrendek találkoznak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >