Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyomnak bennünket
J. Garai Béla
„A nagy csinnadrattával megnyitott kiállítás pedig nem szolgál más célt, mint hogy nyomást gyakoroljanak azokra az amúgy is háttérbe szorított újságírókra, akik meg merik mondani a véleményüket az agyondicsért politikusokról.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
ÖRÖMÜNNEP. Már megint alaposan ránk ijesztett Aleksandar Vučić: megtörténhet, hogy nem ő, az áprilisi választásokon fényes győzelmet arató haladó párt vezetője és az államfő által kijelölt kormányalakító alakít kormányt, hanem valaki más! A vér fagyott meg a tévénézők ereiben, amikor meghallották imádott vezetőjük baljós bejelentését. Szó szerint ezt mondta szombaton: a lehető legrövidebb időn belül megalakítja az új kormányt, ám ha ez nem sikerülne, akkor megtörténhet, hogy valaki más fogja ezt megtenni.
Nem elég ez a szörnyű kánikula, hanem még a rettegés is amiatt, hogy nem az ország legnagyobb szimpátiának örvendő politikusa áll majd az új kormány élén! Belegondolni is rossz.
Egyébként nem tudom, hogy milyen nehézségek merültek fel, mi állhat a kormányalakítás útjában, hogy az ügyvezető kormányelnök ennyire pesszimistán ítéli meg az esélyeket. Nem talál rátermett minisztereket? Vagy azok vonakodnak a felelős megbízatástól? Netán utálják a koránkelést, amit a buzgalmáról és a koránkeléséről ismert A. Vučić megkövetel munkatársaitól? A magamfajta laikus polgár úgy képzeli, hogy a kormányalakítással megbízott pártvezető egyenként leül tárgyalni a számba jöhető politikusokkal, egyezteti az elképzeléseket, kijelöli a tárcavezetőket és kész! Máris felállt az új kormány.
Lehet, hogy máshol így történik, de nem nálunk! Nálunk a kormányalakító sokkal alaposabban lát hozzá e felelős feladathoz, hosszasan, heteken, sőt hónapokon át mérlegeli döntéseit, és még a történelmi évfordulókat is figyelembe vesz, mint alább kiderül.
Az elmúlt három és fél hónapban politikai elemzők az egész palettát számba vették, a VMSZ-től (mint kivételesen megbízható, első számú partnertől) a szocialistákig, a liberálisoktól a radikálisokig, és legalább fél tucat koalíciós kombinációt vázoltak fel, de eddig egyik sem jött be. A dátumokra vonatkozó jóslatok pedig még kevésbé. Legutóbb augusztus ötödikére tippelt a média, A. Vučić azonban e legutóbbi nyilatkozatában ezt is megkérdőjelezte és lehűtötte a kedélyeket: ez a nap azért nem jön számításba, mert ez a horvátországi szerbek szülőföldjükről való elűzésének napja. Gyásznapon márpedig nem lesz kormányalakítás!
„Azt szeretném, ha a kormány megalakítása örömünnep lenne, mert polgáraink olyan kormányt kapnak, amely a lehető leggyorsabb fejlődést hozza majd számukra”, hangoztatta. Hadd tegyek ezzel kapcsolatban egy szerény javaslatot: ha már örömünnep a kormány megalakulása, ne kössük össze a szilveszterrel? Itt van az is alig öt hónap múlva.
Komolyra fordítva a szót, nemcsak politikusunk elkötelezett hívei kapták fel fejüket a bejelentésre, hogy más valaki alakíthat kormányt, hanem az elemzők is. Rögtön megindultak a találgatások, hogy mi is húzódhat meg e rejtélyes fejlemény mögött? Különösen a kijelentésnek az a része volt talányos, hogy „nem szeretne olyan kormányt alakítani, amelyet maga is ellenezne”, és hogy „vannak dolgok, amelyekről nem beszélhet”. Ebből egyesek rögtön azt a következtetést vonták le, hogy csakis a külföld keze lehet a dologban, vagyis hogy a gonosz külföldiek szörnyű nyomást gyakorolnak Vučićra, hogy mondjon le egyes kiszemelt káderekről, és helyettük nekik jobban megfelelő embereket válasszon. Az egyik esti lapban megszólaltatott Vojislav Šešelj is úgy magyarázza a késlekedést, hogy Vučić nem képes eldönteni, hogy az oroszok óhaját teljesítse, akik az oroszbarát patrióták angazsálását sürgetik, vagy a nyugatiak követelését, akik viszont a maguk híveit látnák szívesen az új kormányban. Azért, hogy jóváhagyják az Oroszország elleni szankciókat.
Hiába, nyomnak bennünket, mint a krahácsiakat…, mondhatnák az ismert kabarétréfa hőse után szabadon. Akkor ne is csodálkozzunk, hogy késik az örömünnep, a jólét meg a példátlan ütemű fejlődés.
SAJTÓSZABADSÁG. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nálunk szabad a média, mint az, hogy azt írnak a kormányfőről és a hatalmi pártról, amit akarnak! Ezt hivatott tanúsítani az a kormány propagandafelelősei által rendezett belgrádi kiállítás, amelyen az A. Vučićet és a kormányt bíráló cikkeket, kommentárokat és karikatúrákat tették közszemlére. A Cenzurázatlan hazugságok címet viselő tárlaton 2523 újságcímoldalt, kommentárt, cikket és blogbejegyzés szövegét mutatják be, amelyekben az a közös, hogy kíméletlenül támadják az ország legbefolyásosabb politikusát. Hadd lássa ország-világ, hogy nálunk ez is megengedett, és főleg azt, hogy emiatt a haja szála se görbült az illetőknek!
A nagy port felkavart kiállítás szervezői azt állítják, hogy az elmúlt két év alatt megjelent 6523 negatív előjelű médiatartalom közül választották ki a legjellemzőbb 2523-at, hogy bemutassák, mennyire visszaélnek egyesek a nálunk honos demokratikus szabadságjogokkal. Ám ebből rögtön az jut az ember eszébe, hogy ugyan mi szüksége van ennek a példásan toleráns kormánynak arra, hogy figyelemmel kísérje a munkájára vonatkozó sajtóbírálatokat és jegyzékbe vegye őket? És hogy külön kiállítást rendezzen a kifogásolt anyagokból. Továbbá az is érdekelne, hogy ki dönti el, mi számít kioktatást érdemlő rágalomnak és mi indokolt bírálatnak? Csak nem valamilyen sajtószabadság-felelős pártkáder? Aki, mondjuk, a korábban cenzori munkát végző tisztviselő irodájában kapott helyet.
Igazuk van a független újságíró egyesületeknek, hogy az ilyen kiállítást rendező kormánypropagandisták nincsenek tisztában a média szerepével, azzal például, hogy eredendően a hatalom ellenőrzése is a feladataik közé tartozik. És nem az a dolguk, hogy tömjénezzék a vezetőket. A nagy csinnadrattával megnyitott kiállítás pedig nem szolgál más célt, mint hogy nyomást gyakoroljanak azokra az amúgy is háttérbe szorított újságírókra, akik meg merik mondani a véleményüket az agyondicsért politikusokról.
Mert ha már statisztika készül a kifogásolt médiatartalmakról, akkor nyilván a bakafántos szerzőket is valahol lajstromba veszik. (…)
Következő cikk: Az értékrendek találkoznak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >