2019. november 22. péntek
Ma Cecília, Filemon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Nyomnak bennünket

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A nagy csinnadrattával megnyitott kiállítás pedig nem szolgál más célt, mint hogy nyomást gyakoroljanak azokra az amúgy is háttérbe szorított újságírókra, akik meg merik mondani a véleményüket az agyondicsért politikusokról.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

ÖRÖMÜNNEP. Már megint alaposan ránk ijesztett Aleksandar Vučić: megtörténhet, hogy nem ő, az áprilisi választásokon fényes győzelmet arató haladó párt vezetője és az államfő által kijelölt kormányalakító alakít kormányt, hanem valaki más! A vér fagyott meg a tévénézők ereiben, amikor meghallották imádott vezetőjük baljós bejelentését. Szó szerint ezt mondta szombaton: a lehető legrövidebb időn belül megalakítja az új kormányt, ám ha ez nem sikerülne, akkor megtörténhet, hogy valaki más fogja ezt megtenni.

Nem elég ez a szörnyű kánikula, hanem még a rettegés is amiatt, hogy nem az ország legnagyobb szimpátiának örvendő politikusa áll majd az új kormány élén! Belegondolni is rossz.

Egyébként nem tudom, hogy milyen nehézségek merültek fel, mi állhat a kormányalakítás útjában, hogy az ügyvezető kormányelnök ennyire pesszimistán ítéli meg az esélyeket. Nem talál rátermett minisztereket? Vagy azok vonakodnak a felelős megbízatástól? Netán utálják a koránkelést, amit a buzgalmáról és a koránkeléséről ismert A. Vučić megkövetel munkatársaitól? A magamfajta laikus polgár úgy képzeli, hogy a kormányalakítással megbízott pártvezető egyenként leül tárgyalni a számba jöhető politikusokkal, egyezteti az elképzeléseket, kijelöli a tárcavezetőket és kész! Máris felállt az új kormány.

Lehet, hogy máshol így történik, de nem nálunk! Nálunk a kormányalakító sokkal alaposabban lát hozzá e felelős feladathoz, hosszasan, heteken, sőt hónapokon át mérlegeli döntéseit, és még a történelmi évfordulókat is figyelembe vesz, mint alább kiderül.

Az elmúlt három és fél hónapban politikai elemzők az egész palettát számba vették, a VMSZ-től (mint kivételesen megbízható, első számú partnertől) a szocialistákig, a liberálisoktól a radikálisokig, és legalább fél tucat koalíciós kombinációt vázoltak fel, de eddig egyik sem jött be. A dátumokra vonatkozó jóslatok pedig még kevésbé. Legutóbb augusztus ötödikére tippelt a média, A. Vučić azonban e legutóbbi nyilatkozatában ezt is megkérdőjelezte és lehűtötte a kedélyeket: ez a nap azért nem jön számításba, mert ez a horvátországi szerbek szülőföldjükről való elűzésének napja. Gyásznapon márpedig nem lesz kormányalakítás!

„Azt szeretném, ha a kormány megalakítása örömünnep lenne, mert polgáraink olyan kormányt kapnak, amely a lehető leggyorsabb fejlődést hozza majd számukra”, hangoztatta. Hadd tegyek ezzel kapcsolatban egy szerény javaslatot: ha már örömünnep a kormány megalakulása, ne kössük össze a szilveszterrel? Itt van az is alig öt hónap múlva.

Komolyra fordítva a szót, nemcsak politikusunk elkötelezett hívei kapták fel fejüket a bejelentésre, hogy más valaki alakíthat kormányt, hanem az elemzők is. Rögtön megindultak a találgatások, hogy mi is húzódhat meg e rejtélyes fejlemény mögött? Különösen a kijelentésnek az a része volt talányos, hogy „nem szeretne olyan kormányt alakítani, amelyet maga is ellenezne”, és hogy „vannak dolgok, amelyekről nem beszélhet”. Ebből egyesek rögtön azt a következtetést vonták le, hogy csakis a külföld keze lehet a dologban, vagyis hogy a gonosz külföldiek szörnyű nyomást gyakorolnak Vučićra, hogy mondjon le egyes kiszemelt káderekről, és helyettük nekik jobban megfelelő embereket válasszon. Az egyik esti lapban megszólaltatott Vojislav Šešelj is úgy magyarázza a késlekedést, hogy Vučić nem képes eldönteni, hogy az oroszok óhaját teljesítse, akik az oroszbarát patrióták angazsálását sürgetik, vagy a nyugatiak követelését, akik viszont a maguk híveit látnák szívesen az új kormányban. Azért, hogy jóváhagyják az Oroszország elleni szankciókat.

Hiába, nyomnak bennünket, mint a krahácsiakat…, mondhatnák az ismert kabarétréfa hőse után szabadon. Akkor ne is csodálkozzunk, hogy késik az örömünnep, a jólét meg a példátlan ütemű fejlődés.

SAJTÓSZABADSÁG. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nálunk szabad a média, mint az, hogy azt írnak a kormányfőről és a hatalmi pártról, amit akarnak! Ezt hivatott tanúsítani az a kormány propagandafelelősei által rendezett belgrádi kiállítás, amelyen az A. Vučićet és a kormányt bíráló cikkeket, kommentárokat és karikatúrákat tették közszemlére. A Cenzurázatlan hazugságok címet viselő tárlaton 2523 újságcímoldalt, kommentárt, cikket és blogbejegyzés szövegét mutatják be, amelyekben az a közös, hogy kíméletlenül támadják az ország legbefolyásosabb politikusát. Hadd lássa ország-világ, hogy nálunk ez is megengedett, és főleg azt, hogy emiatt a haja szála se görbült az illetőknek!

A nagy port felkavart kiállítás szervezői azt állítják, hogy az elmúlt két év alatt megjelent 6523 negatív előjelű médiatartalom közül választották ki a legjellemzőbb 2523-at, hogy bemutassák, mennyire visszaélnek egyesek a nálunk honos demokratikus szabadságjogokkal. Ám ebből rögtön az jut az ember eszébe, hogy ugyan mi szüksége van ennek a példásan toleráns kormánynak arra, hogy figyelemmel kísérje a munkájára vonatkozó sajtóbírálatokat és jegyzékbe vegye őket? És hogy külön kiállítást rendezzen a kifogásolt anyagokból. Továbbá az is érdekelne, hogy ki dönti el, mi számít kioktatást érdemlő rágalomnak és mi indokolt bírálatnak? Csak nem valamilyen sajtószabadság-felelős pártkáder? Aki, mondjuk, a korábban cenzori munkát végző tisztviselő irodájában kapott helyet.

Igazuk van a független újságíró egyesületeknek, hogy az ilyen kiállítást rendező kormánypropagandisták nincsenek tisztában a média szerepével, azzal például, hogy eredendően a hatalom ellenőrzése is a feladataik közé tartozik. És nem az a dolguk, hogy tömjénezzék a vezetőket. A nagy csinnadrattával megnyitott kiállítás pedig nem szolgál más célt, mint hogy nyomást gyakoroljanak azokra az amúgy is háttérbe szorított újságírókra, akik meg merik mondani a véleményüket az agyondicsért politikusokról.

Mert ha már statisztika készül a kifogásolt médiatartalmakról, akkor nyilván a bakafántos szerzőket is valahol lajstromba veszik. (…)

2016. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A saját lakodalmából vitték el a vőlegényt katonának

A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. >

Tovább

„Egyfajta autonómia az autonómiában”

Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa >

Tovább

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább