2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Európa felé félúton

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Belgrád nem alaptalanul ideges: attól tart, hogy az egész menekült probléma rászakad.

Szabadka

Észak-Bácskát is elérte a hétvégi esőzés, zivatar. A Tompa és Kelebia közötti senki földjének „magyar részén” a hevenyészett sátortábor még lesújtóbb képet mutat. Ketrecbe zárt valóság.

A városban jele sincs a menekültválságnak, épp a Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál megnyitójára készül a nagyérdemű, nem messze innen a bácskai puszta kellős közepén Kavilló szintén jelentős kulturális esemény helyszíne: a vándor Tanyaszínház tartja bemutatóját (Terék Anna: Hangos disznók harapnak című darabját adták elő). Hogy utána bejárja a magyarlakta vidék falvait.

Közben a városból kivezető út melletti, régi téglagyár romos épülete üresen tátong. Tavaly itt találtak illegális, majd később legalizált menedéket a Nyugat felé tartó menekültek. Most is erre járnak, egyre nagyobb számban, de már néhány száz méterrel odébb, ahol megépült a Befogadó Központ, amelyet a szerb állam működtet.

Már a bevezető úton családostul bolyongó migránsokkal találkozunk. A szokásos felállás: a családfő elől, az asszonyok és gyerekek mögötte. A központ előtt aztán többen vannak, ki-be járnak. Utóbb az egyik alkalmazott elmagyarázza, hogy nyitott típusú intézményről van szó és bárkit szívesen befogadnak, főleg a nőket, gyerekeket. A kötelező regisztráció a név, a származási hely, a családi állapot feljegyzéséből áll. Körülbelül száz személy befogadására tervezték a téglaépületből, konténerekből és sátorokból álló tábort. Jelenleg négyszázan vannak itt: Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból, Iránból, sőt még Marokkóból is.

Gyülekeznek a helyi újságírók is, mert délben sajtóértekezletet tart a szerb kormány illetékes államtitkára. Közben beszédbe elegyedek egy angolul is beszélő fiúval, aki Afganisztánból jött. Kérdem, járt-e már a magyar határnál. Még nem, válaszolja, de a táborban vannak sokan, akik többször is próbálkoztak. Hamarosan vissza is tér három társával. Salim közülük a legbeszédesebb, de nem szeretné, ha lefényképezném. Azt mondja, Horgosnál lépett be Magyarországra (a kerítésen keresztül), de a magyar rendőrség elkapta és erőszakkal (ütlegelés) visszatoloncolta. „Dühösek voltak és azt mondták, nem jöhetek be Magyarországra, és ezt soha többé meg ne kíséreljem.” Miközben mesél, a többiek mellette bólogatnak.

Egy kakastaréjos frizurájú (marokkói!) fiatalember, Adnan azért menekült el, mert hazájában többször fizikailag bántalmazták. Arra panaszkodott, hogy Magyarországon a rendőrök spray-t fújtak a szemébe. Visszakerült Szerbiába, ahol már két hete vár az újabb alkalomra. Meddig akarnak próbálkozni? - kérdeztem az angolul beszélő fiút. Azt mondta három, de akár hat hónapig is. Mert nincs más választásuk.

Megérkezik az illetékes szerb államtitkár, aki szabadkai helyi politikus volt. Nenad Ivaniševićet még akkor ismertem, amikor pályakezdő volt.

„Nem okoz feszültséget szerb kormánykörökben, hogy Magyarország beszigorított?”

„Feszültséget okoz, de mindent felülír a jószomszédi kapcsolatok fenntartása. Nem örülünk a magyar kormány intézkedéseinek, de nem tudunk mit tenni. Egyébként is a magyar hatóságok a senki földjére toloncolják vissza a menekülteket. Az más kérdés, hogy azok aztán persze Szerbiába jönnek vissza.”

A felhőtlen magyar-szerb kapcsolatokat idézik fel az idilli áprilisi képek, amikor a magyar kormány tagjai teljes mellbedobással kampányoltak az Aleksandar Vučić vezette Szerb Haladó Párt mellett. Mély benyomást tett Szijjártó külügyminiszter, amint ingujjra vetkőzve biztatta a vajdasági magyarokat, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségre szavazzanak. És az is maradandó élmény volt, amikor kijelentette: „ha szerb lennék, a voksomat a Szerb Haladó Pártnak (SNS) adnám”. Mindez a dél-bánáti Pancsován hangzott el, ahol már alig él magyar ajkú szerbiai választópolgár.

A szerb miniszterelnök, aki még mindig csak egy „technikai” kormány élén áll, hiszen hónapokkal a győzelmet hozó választások után, még mindig nem ismertette az új kabinet összetételét, éppen a legutóbbi szombaton jelentette be, szokásos drámai szünetekkel teletűzdelt tájékoztatóján: közös katonai-rendőri csapatokat kell létrehozni a szerb határok védelmére.

Szerbia területén jelenleg 2669 menekültet tartanak nyilván, főként Afganisztánból és Pakisztánból érkeztek.

„Nekik szinte semmi esélyük arra, hogy bármelyik uniós ország befogadja őket. Szerbia rákényszerül arra, hogy megvédje nemzeti és állami érdekeit.“

Az államtitkárt arról faggattam, hogy vajon ezek a közös katonai-rendőrségi alakulatok csak Macedónia és Bulgária felől védik majd Szerbiát. „A miniszterelnök világos volt: mindenütt, ahol illegális határátlépések lesznek.“- válaszolta. Utóbb kiderült, hogy azért mégiscsak elsősorban a bolgár és a macedón határszakasz lesz műveleti terület.

Bulgária viszonylag új leágazása a menekültek balkáni útjának. Viszont elég porózusnak tűnik a bolgár-szerb határvonal, hiszen naponta mintegy százan érkeznek rajta keresztül.

Belgrád nem alaptalanul ideges: attól tart, hogy az egész menekült probléma rászakad. Könnyű a számítás: ha az országba naponta százan vagy akár kétszázan is érkeznek és a magyarok naponta csak 30 kérelmet fogadnak be (tizenötöt Tompán, tizenötöt Röszkén), akkor az ittrekedt migránsok száma növekedni fog.

Ezért mondta Vučić, hogy mindenkit ellátnak, de egy meghatározott idő után (az idevonatkozó eljárások határideje a miniszterelnök szerint 30 nap) kitoloncolják a menekülteket. Hogy hová, ezt még pontosan nem lehet tudni.

A belgrádi kormány folyamatosan hiányolja az EU közös migráns politikáját, de ezt nagyon óvatosan teszi, hiszen éppen érzékeny pontjához érkeztek a Szerbia uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások. Már mindenki fejből tudja az országban, hogy a 23. és a 24. fejezet miatt akadtak el az egyeztetések. Horvátország vétózott egy ideig. Több okból, de kettő a leglényegesebb: komolyabb politikai (képviseleti) szerepet akar a szerbiai horvát kisebbségnek. Továbbá követeli: Szerbia hagyjon fel azzal a jogi gyakorlattal, hogy bíróságai regionális jogkörrel rendelkeznek, azaz háborús bűnökért nemcsak szerb állampolgárok felett ítélkezhetnek.

A napokban szintén Szabadkán egyeztetett a két „technikai” külügyminiszter. Ivica Dačić nem biztos, hogy az új Vučić kabinetben is ezen a poszton lesz és Miro Kovač is csak szeptember 11-ig lesz a horvát diplomácia vezetője, mert akkor előrehozott választásokat tartanak és az eddig kormányzó pártja, a Horvát Demokratikus Közösség aligha szerez ismét többséget. Nos, a két miniszter nem is jutott semmire sem. A menekültügyet nem is érintették.

Pedig ez is feszíti a két oldalt. Nemrégen a horvát hatóságok kerítést kezdtek építeni a szerb-horvát határon, majd még aznap hirtelen leálltak vele. Utóbb Zágráb azt állította, hogy csak szúrópróbáról volt szó.

Mégis, nem ezen a határszakaszon dől el a migráns kérdés Szerbiában. A legtöbben ugyanis még mindig Macedóniából érkeznek. A presevói menekülttáborban éppen csak annyi ideig tartózkodnak, hogy valamilyen használható okmányt szerezzenek. Innen Belgrádba vezet az útjuk: taxival, rendes autóbuszjárattal, vagy az embercsempészek segítségével. Bulgáriából szinte csak illegális úton érkezhetnek. A szerb rendőrség szinte naponta kapcsol le főleg afgánokat és pakisztániakat szállító, szerb rendszámú gépkocsikat.

Igor Mitrović, az ADRA nevű humanitárius szervezet képviselője a minap arról számolt be, hogy Bulgáriából és Macedóniából az emberek gumibotok okozta sérülésekkel érkeznek. A nők és a gyermekek sem kivételek. Ezenkívül rendszeresen kirabolják őket. És ez utóbbitól nem kíméli meg a sors őket Szerbiában sem – teszi hozzá a képviselő.

Szabadkára sokan már ilyen állapotban érkeznek. És csak ezután jön a kerítés.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

2016. július 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább