2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fáklyás lejtmenet

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Mégis mit akartak ezek a horvát focihuligánok? Lejáratni az egész országot? És kik ezek?” – tettem fel a naiv kérdéshalmazt dalmát ismerősömnek.

Split, 2016. június

„Ezek a Hajduk (Split focicsapata, a zágrábi Dinamo örök riválisa) legvérmesebb szurkolói, a torcidák. Így akarják büntetni a Horvát Labdarúgó Szövetséget, amely a szlavóniai oligarchák kezében van.”

Ehhez tudni kell, hogy mindig is volt rivalizálás - és nem csak a labdarúgásban - tengerparti Dalmácia és a szárazföldi Szlavónia között. A napokban megbukott jobboldali kormány, úgy tűnik, inkább a szlavóniai klientúráját juttatta gyors meggazdagodási lehetőséghez.

A múlt pénteken a szó szoros értelmében a világ is láthatta, mire képesek az ultrák (ezúttal a horvátok, de a többiek is jeleskednek). A rendőrségi adatok alapján most már összeáll a kép, hogy mi is történt és főleg, hogy mi előzte meg azt az incidenst, ami a Horvátország-Csehország Eb mérkőzés 85. percétől játszódott le, 2:1-es horvát vezetésnél. Ezt megelőzően, a francia rohamrendőrök felsorakoztak a horvát szurkolók tribünrésze előtt. Ezúttal (is) eltekinthetünk a magyar kommentátor (M4) sületlen megjegyzésétől, miszerint a rendőrök ezzel csak provokálják a felhergelt nézőket.

Nem, a francia rendőrség horvát értesítés (rendőrség, titkosszolgálat, SOA) miatt sorakozott fel, mert két órával a meccs előtt egy facebook-bejegyzés alapján tudni lehetett, hogy mikor mi is fog történni. Lerajzolva.

Az incidens másnapján már nagyban forgott a közösségi oldalakon az a videó, amelyen egy elmaszkírozott „drukker” égő fáklyát dobott a pályára, majd még több fáklya és petárda következett. Elszabadult a pokol, a horvátok óriási szerencséjére a bíró nem vetett véget a meccsnek.

Utóbb nyilvánosságra került, hogy a botrány szervezői három forgatókönyvben is gondolkodtak: ha nem sikerült volna a fáklyákat bedobálni a pályára, akkor különböző színű pólók és más színes ruhakellékek segítségével egy nagy U betűt írtak volna ki a nézőtéren. Horvátországban mindenki tudja, hogy az U mit jelent: usztasát, a második világháború folyamán gyilkoló és rabló horvát szabadcsapatokat, akik az akkori független, fasiszta bábállam szolgálatában álltak. Ha ez sem jött volna össze, akkor a huligánok betódultak volna a pályára. Mert mindenféleképen meg akarták akadályozni a mérkőzés békés befejezését. Kerül, amibe kerül.

Nem tudni mennyibe került kiutaztatni Franciaországba és ott etetni, itatni az ultrákat, de a horvát hatóságok azt állítják, hogy ebben nagy segítségükre volt a Saint Etienne helyi focicsapata, amellyel szoros kapcsolata van a spliti Hajduknak. Állítólag ők és nem a horvátok csempészték be a pirotechnikai eszközöket a lelátókra és ott adták át a horvátoknak.

A Jutarnji list című horvát napilap szerint mintegy ötven huligánt azonosítottak, és többségük tényleg a spliti Torcida tagjai, de vannak köztük a Bad Blue Boys-ok közül is, akik viszont a Dinamó ultrái. Hiába, ha van egy közös és nemes cél, az összefogás sem maradhat el.

Az is kiderült, hogy több olyan huligánról van szó, akiket már kitiltottak a horvátországi lelátókról, sőt többen büntetett előéletűek, akiknek rendszeresen jelentkezniük kell a rendőrségen. A horvát források azt állítják, hogy így sikerült megakadályozni, hogy még többen utazzanak el közülük Franciaországba (benntartották őket a rendőrállomásokon).

Természetesen, mindenki, aki a politikusok közül még él és mozog, Horvátországban elítélte „az ország nemzetközi hírnevének meggyalázását” és azonnali fellépést sürgetett. Meg a felelősséget a másik, a harmadik vagy már ki tudja hányadik táborra hárította. Ebben a legaktívabb szerepet a jobboldali jelöltként megválasztott Kolinda Grabar Kitanović elnök játszotta, akinek amúgy is kulcsfontosságú szerepe van a 147 napot regnáló és a múlt héten önmegbuktatott kormány után előállt helyzet kezelésében.

De térjünk vissza a horvát-cseh mérkőzésre, amelynek idején nemcsak Saint Etienne-ben játszódtak le sorsfordító események. A helyszín a zágrábi Jarun negyed fociklubjának társalgója. Miután megünnepelték az eddigi nagyobb kormányzó párt (HDZ, Horvát Demokratikus Közösség) megalakulásának 27. évfordulóját és miután befejeződtek a sikertelen kormányalakítási konzultációk a köztársasági elnöknőnél, a HDZ néhány csúcsvezetője a meccset nézve sörözgetett és egyetlen dologban értett egyet: a párt elnökének, a megbukott eddigi első miniszterelnök-helyettesnek távoznia kell. Most már csak az volt a kérdés, hogy ki meri ezt közölni Tomislav Karamarkoval.

Az ismertebbek közül a korsóhoz nyúlt a többi között az eddigi külügyminiszter, Miro Kovač, a revizionista történészből kultuszminiszterré előlépett Zlatko Hasanbegović és több nagyöreg: Vladimir Šeks, Ivić Pašalić stb. A hét végén a HDZ 11 alapító tagja is lemondásra szólította fel Karamarkot, mert úgymond letért a pártalapító Franjo Tuđman útjáról. Ez az  indoklás nehezen értelmezhető, hiszen Karamarko a párt (szélső)jobbos szárnyát favorizálta, akárcsak a független Horvátország első elnöke. Tulajdonképpen visszatérítette a HDZ-t (a korrupciós ügyei miatt lemondatott) Ivo Sanader és Jadranka Kosor Sanader-utáni miniszterelnök által fémjelzett jobbközép irányvonaltól a háborús retorikára.

De a párt szempontjából nem ez volt a főbűne, hanem az, hogy nem tudta megnyerni a tavalyi választásokat azzal az addig kormányzó szociáldemokratákkal (Milanović) szemben, akiknek négy éves regnálása teljes csőd volt, még a baloldallal szimpatizálók számára is. Csak úgy tudott kormányt alakítani, hogy koalícióra lépett a főleg vidéki polgármesterekből összetákolt Most nevű tömörüléssel. A még sikeresebb hatalmi álcázás érdekében Karamarkóék „kitalálták“ Tihomir Orešković kanadai üzletembert és hazahívták miniszterelnöknek. Mint utóbb kiderült összesen 147 napra. Mert eddig tartott ez a hatalmi tákolmány.

Az összeomlásban nagy szerepet játszott, hogy mind az importált miniszterelnök, mind pedig a koalíciós partner nem volt hajlandó a HDZ zenéjére táncolni. Karamarkóék viszont nem szántak nekik semmilyen önálló pozíciót. Csak megígérték.

De: nem lehet figyelmen kívül hagyni a horvát társadalom ellenállását sem. A szélsőjobboldali fordulatra, amelynek fejleményei a már említett usztasa rajongó Hasanbegović nevéhez kötődik, tömegtüntetések volt a válasz. A HDZ-nek ugyan sikerült rohamlépésben elfoglalni a közszolgálatot, elsősorban a HRT-t (Horvát Rádió és Televízió), de maradt még független média. Közülük a Nacional nevű hetilap adta meg a kegyelemdöfést: nyilvánosságra hozta, hogy Karamarko ifjú és csinos feleségének a cége, a MOL horvát lobbistájától kap havi járandóságot. A horvát gazdaság egyik nemzeti gyöngyszeme, az INA miatt Zágráb „hadban áll” a MOL-lal, amelynek irányításában korábban, Ivo Sanader idejében többséget szerzett. A horvátok szerint korrupcióval (Hernádi Zsolt, MOL vezér állítólag egy zágrábi étteremben „kifizette” az akkori horvát miniszterelnököt). Szó, ami szó, a titkosszolgálati múlttal (és jelennel?) bíró Karamarko megindult a lejtőn lefelé.

Még néhány bohózatba illő fordulattal igyekezett szórakoztatni a nagyközönséget, de ezekkel még inkább a vesztes szerepébe tornázta bele magát. Még annyi ereje maradt, hogy a Száborban megvonassa a bizalmat az általa kijelölt miniszterelnöktől, de ez már egy igazi hattyúdal volt. Megbuktatta a saját kormányát, de újat már nem tud elővarázsolni: 76 szavazat kellene neki a 150 tagú parlamentben, közben korábban 82-en aláírták, hogy fel kell oszlatni a parlamentet.

Időközben fáklyás, petárdás „ünnepséget” tartottak a horvát huligánok Saint Etienne-ben. Karamarko politikai jövőjét ez már nem befolyásolja.

 A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

2016. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább