2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szamarak a ködben

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A szerb-horvát kapcsolatokat meg majd néhány év múlva, új szereplők ismét újrakezdik. Mint teszik ezt negyed százada. Minden különösebb eredmény nélkül.

Végre Szabadka is egy komoly nemzetközi találkozó színhelye lehetett: itt (is) adott egymásnak találkát a hét első napján a horvát elnöknő (úgyis mint köztársasági elnök) és a kijelölt szerb miniszterelnök (közismertebb nevén mandatar).

Úgy hírlik, és most elsősorban horvát hírforrásokra hivatkozhatom, hogy a két fél már hónapok óta készítette elő ezt a légyottot és természetesen igyekeztek azt, főleg Kolinda (Grabar Kitanović) azonnal történelminek minősíteni. Egyben talán igaza van, mert úgy történelmi ez a pillanat, hogy a két fél (Vučić és Grabar Kitarović) felemás felhatalmazással érkezett Szabadkára (előtte Dalj, Tavankút). A szerb fél amúgy még szilárdabb lábakon áll, hiszen igaz, hogy ez a kormány csak ügyvezető, de azért mindenki tudja, hogy egy bizonyos személy biztosan az élén lesz. Csak egészen bogaras és álmatlanságban szenvedő jogászok kifogásolhatnák, hogy átmeneti kormányok nem szoktak nemzetközi szerződéseket kötni, különösen történelmiket nem.

A horvát államfőnek, akit ugyan közvetlen választásokon méretettnek meg, akárcsak a szerbiait, mégis inkább protokolláris szerepe van és néha ellép a díszzászlóalj előtt. Viszont a helyzet úgy hozta, hogy az eddigi horvát kormány  (a mind jobboldalibb HDZ meg a vegyes felvágott Most)147 nap alatt összeomlott és a parlamentet is magával rántotta. Szeptemberben jöhet az újrakezdés.

Kolinda asszony, aki a HDZ jelöltjeként verte meg az előző, ismétlésre igyekvő baloldali államfőt, ebben a zűrzavaros helyzetben nyeregben kezdi érezni magát. Hónapok óta nincs horváthonban működő végrehajtó hatalom, a biztos pont a köztársasági elnöknő. Amíg pártjának a nagyágyúi (Karamarko és a többiek) még vígan igazgattak és vitték a kormányrudat a szélsőjobb felé, addig az államfő nem nagyon merészelt beleszólni a politikába. Bezzeg most.

Nos, Vučić a szabadkai cécóra legalább elcipelte megtűrt mitfárerét, a hátramaradt külügyminisztert (Dačić), de Grabar Kitarović ilyen apróságra nem adott. Pedig az alkotmány szerint csak a kormánnyal egyeztetve folytathatna külpolitikát. Mentségére szolgáljon, hogy a megbukott kormány távozó miniszterének Miro Kovačnak a legkisebb dolga is nagyobb volt, minthogy Szabadkán pátyolgassa a horvát kisebbséget vagy Tavankút aszfaltozására biztassa az amúgy is építő szándékú szerb miniszterelnököt. Kovač ugyanis Zágrábban azzal foglalatoskodott, hogy pártvezető társaival együtt próbálja rábeszélni a lemondásra a terhessé vált HDZ vezért, Tomislav Karamarkot.

De hát miért is igérgettek a koronás fejek Észak-Bácska gyöngyszemében? Saját pecsenyéjüket sütögették. Kolinda minél nagyobb beleszólást szeretne a soron következő horvátországi választások irányításába és pozícionálni magát egy esetleges nem meggyőző baloldali győzelem kezelésénél. Vučić pedig folytatja a sokat szenvedő, de mindenkivel tárgyaló, kibékülő, megbocsátó szerb Superman szerepét. Néhány talicska tavankúti beton ennyit aztán tényleg megér.

A szerb-horvát kapcsolatokat meg majd néhány év múlva, új szereplők ismét újrakezdik. Mint teszik ezt negyed százada. Minden különösebb eredmény nélkül.

2016. június 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább