2020. december 3. csütörtök
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szamarak a ködben

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A szerb-horvát kapcsolatokat meg majd néhány év múlva, új szereplők ismét újrakezdik. Mint teszik ezt negyed százada. Minden különösebb eredmény nélkül.

Végre Szabadka is egy komoly nemzetközi találkozó színhelye lehetett: itt (is) adott egymásnak találkát a hét első napján a horvát elnöknő (úgyis mint köztársasági elnök) és a kijelölt szerb miniszterelnök (közismertebb nevén mandatar).

Úgy hírlik, és most elsősorban horvát hírforrásokra hivatkozhatom, hogy a két fél már hónapok óta készítette elő ezt a légyottot és természetesen igyekeztek azt, főleg Kolinda (Grabar Kitanović) azonnal történelminek minősíteni. Egyben talán igaza van, mert úgy történelmi ez a pillanat, hogy a két fél (Vučić és Grabar Kitarović) felemás felhatalmazással érkezett Szabadkára (előtte Dalj, Tavankút). A szerb fél amúgy még szilárdabb lábakon áll, hiszen igaz, hogy ez a kormány csak ügyvezető, de azért mindenki tudja, hogy egy bizonyos személy biztosan az élén lesz. Csak egészen bogaras és álmatlanságban szenvedő jogászok kifogásolhatnák, hogy átmeneti kormányok nem szoktak nemzetközi szerződéseket kötni, különösen történelmiket nem.

A horvát államfőnek, akit ugyan közvetlen választásokon méretettnek meg, akárcsak a szerbiait, mégis inkább protokolláris szerepe van és néha ellép a díszzászlóalj előtt. Viszont a helyzet úgy hozta, hogy az eddigi horvát kormány  (a mind jobboldalibb HDZ meg a vegyes felvágott Most)147 nap alatt összeomlott és a parlamentet is magával rántotta. Szeptemberben jöhet az újrakezdés.

Kolinda asszony, aki a HDZ jelöltjeként verte meg az előző, ismétlésre igyekvő baloldali államfőt, ebben a zűrzavaros helyzetben nyeregben kezdi érezni magát. Hónapok óta nincs horváthonban működő végrehajtó hatalom, a biztos pont a köztársasági elnöknő. Amíg pártjának a nagyágyúi (Karamarko és a többiek) még vígan igazgattak és vitték a kormányrudat a szélsőjobb felé, addig az államfő nem nagyon merészelt beleszólni a politikába. Bezzeg most.

Nos, Vučić a szabadkai cécóra legalább elcipelte megtűrt mitfárerét, a hátramaradt külügyminisztert (Dačić), de Grabar Kitarović ilyen apróságra nem adott. Pedig az alkotmány szerint csak a kormánnyal egyeztetve folytathatna külpolitikát. Mentségére szolgáljon, hogy a megbukott kormány távozó miniszterének Miro Kovačnak a legkisebb dolga is nagyobb volt, minthogy Szabadkán pátyolgassa a horvát kisebbséget vagy Tavankút aszfaltozására biztassa az amúgy is építő szándékú szerb miniszterelnököt. Kovač ugyanis Zágrábban azzal foglalatoskodott, hogy pártvezető társaival együtt próbálja rábeszélni a lemondásra a terhessé vált HDZ vezért, Tomislav Karamarkot.

De hát miért is igérgettek a koronás fejek Észak-Bácska gyöngyszemében? Saját pecsenyéjüket sütögették. Kolinda minél nagyobb beleszólást szeretne a soron következő horvátországi választások irányításába és pozícionálni magát egy esetleges nem meggyőző baloldali győzelem kezelésénél. Vučić pedig folytatja a sokat szenvedő, de mindenkivel tárgyaló, kibékülő, megbocsátó szerb Superman szerepét. Néhány talicska tavankúti beton ennyit aztán tényleg megér.

A szerb-horvát kapcsolatokat meg majd néhány év múlva, új szereplők ismét újrakezdik. Mint teszik ezt negyed százada. Minden különösebb eredmény nélkül.

2016. június 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább