2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szamarak a ködben

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A szerb-horvát kapcsolatokat meg majd néhány év múlva, új szereplők ismét újrakezdik. Mint teszik ezt negyed százada. Minden különösebb eredmény nélkül.

Végre Szabadka is egy komoly nemzetközi találkozó színhelye lehetett: itt (is) adott egymásnak találkát a hét első napján a horvát elnöknő (úgyis mint köztársasági elnök) és a kijelölt szerb miniszterelnök (közismertebb nevén mandatar).

Úgy hírlik, és most elsősorban horvát hírforrásokra hivatkozhatom, hogy a két fél már hónapok óta készítette elő ezt a légyottot és természetesen igyekeztek azt, főleg Kolinda (Grabar Kitanović) azonnal történelminek minősíteni. Egyben talán igaza van, mert úgy történelmi ez a pillanat, hogy a két fél (Vučić és Grabar Kitarović) felemás felhatalmazással érkezett Szabadkára (előtte Dalj, Tavankút). A szerb fél amúgy még szilárdabb lábakon áll, hiszen igaz, hogy ez a kormány csak ügyvezető, de azért mindenki tudja, hogy egy bizonyos személy biztosan az élén lesz. Csak egészen bogaras és álmatlanságban szenvedő jogászok kifogásolhatnák, hogy átmeneti kormányok nem szoktak nemzetközi szerződéseket kötni, különösen történelmiket nem.

A horvát államfőnek, akit ugyan közvetlen választásokon méretettnek meg, akárcsak a szerbiait, mégis inkább protokolláris szerepe van és néha ellép a díszzászlóalj előtt. Viszont a helyzet úgy hozta, hogy az eddigi horvát kormány  (a mind jobboldalibb HDZ meg a vegyes felvágott Most)147 nap alatt összeomlott és a parlamentet is magával rántotta. Szeptemberben jöhet az újrakezdés.

Kolinda asszony, aki a HDZ jelöltjeként verte meg az előző, ismétlésre igyekvő baloldali államfőt, ebben a zűrzavaros helyzetben nyeregben kezdi érezni magát. Hónapok óta nincs horváthonban működő végrehajtó hatalom, a biztos pont a köztársasági elnöknő. Amíg pártjának a nagyágyúi (Karamarko és a többiek) még vígan igazgattak és vitték a kormányrudat a szélsőjobb felé, addig az államfő nem nagyon merészelt beleszólni a politikába. Bezzeg most.

Nos, Vučić a szabadkai cécóra legalább elcipelte megtűrt mitfárerét, a hátramaradt külügyminisztert (Dačić), de Grabar Kitarović ilyen apróságra nem adott. Pedig az alkotmány szerint csak a kormánnyal egyeztetve folytathatna külpolitikát. Mentségére szolgáljon, hogy a megbukott kormány távozó miniszterének Miro Kovačnak a legkisebb dolga is nagyobb volt, minthogy Szabadkán pátyolgassa a horvát kisebbséget vagy Tavankút aszfaltozására biztassa az amúgy is építő szándékú szerb miniszterelnököt. Kovač ugyanis Zágrábban azzal foglalatoskodott, hogy pártvezető társaival együtt próbálja rábeszélni a lemondásra a terhessé vált HDZ vezért, Tomislav Karamarkot.

De hát miért is igérgettek a koronás fejek Észak-Bácska gyöngyszemében? Saját pecsenyéjüket sütögették. Kolinda minél nagyobb beleszólást szeretne a soron következő horvátországi választások irányításába és pozícionálni magát egy esetleges nem meggyőző baloldali győzelem kezelésénél. Vučić pedig folytatja a sokat szenvedő, de mindenkivel tárgyaló, kibékülő, megbocsátó szerb Superman szerepét. Néhány talicska tavankúti beton ennyit aztán tényleg megér.

A szerb-horvát kapcsolatokat meg majd néhány év múlva, új szereplők ismét újrakezdik. Mint teszik ezt negyed százada. Minden különösebb eredmény nélkül.

2016. június 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább

Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >

Tovább