2019. október 18. péntek
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szertefoszlott illúziók

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Csak azok lepődhettek meg a vajdasági közszolgálati tévében lezajlott, nagy port felkavart események miatt, akik a választási kampány hangzatos jelszavainak bedőlve abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a Szerb Haladó Párt az európai értékekért küzd, és vezetői választási győzelmük után minden eszközzel arra fognak törekedni, hogy Szerbiában is bevezessék az unióban honos demokratikus játékszabályokat. Nem pedig arra, hogy a legbefolyásosabb médiumok kisajátításával igyekezzenek megszilárdítani teljhatalmukat.

A történet ismert, bár nem biztos, hogy a mi közösségünk is behatóbban tájékozódhatott róla, lévén hogy a mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. Vannak ugyanis fontosabb események számunkra, gondolhatják, mint például a nemzeti vágta és az anyaországi népszavazás a migráns kvóta ellen, hogy csak a médiánkat uraló legfrissebb slágertémákat említsem. Az, hogy a szóban forgó közszolgálati tévéházat is mindannyiunk adódinárjaiból finanszírozzák, s ebből adódóan minket is kell, hogy érintsen mindaz, ami ott történik, valahogy elkerüli a figyelmet.

De hát mi is történt a VRTV-ben, ami ennyire felborzolta a kedélyeket?

Még ki sem pihenték rendesen a választási diadal megünneplésének fáradalmait, az ex-radikális (bocsánat!, haladópárti) káderek máris megindították a rohamot a legbefolyásosabb tartományi médiaház bekebelezésére. Először Slobodan Arežinát, a tévé programigazgatóját váltották le, majd következett Srđan Mihajlović vezérigazgató (nyilvánvaló politikai nyomásra történt) lemondása, ezt követte a szerb nyelvű tájékoztatási műsor hét szerkesztőjének azonnali menesztése (ők szerkesztették az országosan sugárzott 17 órai híradót, tehát veszélyesek lehetnek a kormánypropaganda szempontjából), majd elfogadták Marjana Jovićnak, a tv egyes csatornája fő- és felelős szerkesztőjének lemondását. Vagyis a SNS teljes szerkesztőcserét hajtott végre a szerb szerkesztőségben minden gátlás nélkül, és a maga embereit ültette a vezetői helyekre. Eközben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a leváltott vezetők pályázat útján nyerték el posztjukat, és hogy irányításukkal a tévéház kivívta a nézőközönség elismerését. Összesen tizenöt szerkesztőnek kellett felállnia. Annyira sietős volt az eltávolításuk, hogy néhányuknak a folyósón adták kezükbe a leváltásukról hozott döntést.

Ilyen fejlemények után elképzelhető, hogy mennyire várhatunk pártatlan és elfogulatlan tájékoztatást ettől a szerkesztőségtől. Mennyire foglalkozik majd a tartomány autonómiáját érintő kérdésekkel, a kisebbségek helyzetével vagy a Vajdaságnak járó pénzek visszaszármaztatásával. Megmutatkozott, hogy a haladó párt ugyanazt a nyers erőszakot alkalmazza a legbefolyásosabb médiaházban, mint annak idején a Milošević-rezsim, amikor a tartományi hatalomátvétel után – mint emlékezhetünk rá, legalább is mi, az idősebb nemzedék tagjai – rátenyerelt a szerkesztőségekre, és az úgynevezett differenciálódás folyamatában félreállította mindazokat, akik szembe merészeltek szállni nacionalista háborús politikájukkal.

Az érintett tévés szerkesztőség negyven tagja tiltakozást írt alá, amelyben a leváltott szerkesztők visszahelyezését követelik, a szerbiai újságíró egyesületek pedig nemzetközi szervezetekhez fordultak, hogy ítéljék el a nyilvánvaló politikai erőszakot. Slobodan Beljanski tekintélyes újvidéki ügyvéd és médiaszakértő (aki annak idején a Magyar Szó ügyében is hallatta a szavát, amikor a „tartományi főszerkesztőnek” csúfolt Radoman Božović kormányfő megkísérelt egy rezsimhű magyar pártkádert ültetni a főszerkesztői székbe, ezt azonban a lap újságírói kemény küzdelemben meghiúsították) a tévés ügy kapcsán kijelentette: „Alapos a gyanú, hogy az emberi méltóság és tekintély, a szakmai integritás megsértéséről és félelemkeltésről van szó”, ezért a sértettek bírósághoz fognak fordulni. Nagy reményeket azonban ő sem táplál ügyükben, mivel, mint nyilatkozta, a miniszterelnök máris kijelentette, hogy a VRTV-ben „minden a törvényekkel összhangban történt”, és ezzel nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra. (…)

Valaki talán szememre vetheti, hogy pusztán szakmai elfogultságból tartom ennyire felháborítónak a legfrissebb médiaeseményeket, vagy esetleg csak azért, mert pályám egy szakaszában magam is ennek az egykor szebb napokat látott tévéháznak (vagy ahogyan akkor nevezték: Újvidéki Televízió) szerény munkatársa voltam. Ám olvasom, hogy az Európai Unió és az EBESZ belgrádi missziója is aggodalmának adott hangot a VRTV-ben lezajlott szerkesztőcserék miatt, és arra figyelmeztetik a médiaház új vezetőit, hogy „közszolgálati médiumként a közérdek legmagasabb szintű megőrzéséért is felelnek”, valamint hogy „hatalmas a felelősségük a nemzeti kisebbségek iránt is azzal, hogy kötelesek biztosítani a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsort”.

Szóval mégiscsak érintettek vagyunk, vagy legalábbis fennáll a veszély, hogy azokká válhatunk az új tévés vezetés tevékenysége által. Eddig ugyan hallgattak pártjaink, ki tudja, talán a választások utáni rengeteg teendő miatt nem jutott idejük a reagálásra. Pedig jó lenne hallani elsősorban a VMSZ véleményét, mondjuk azt, hogy elítélik ezt a nyilvánvaló politikai erőszakot, és – az EU- és az EBESZ-misszió példájára - aggodalmuknak adnak hangot a tartományi közszolgálati médiaház pártcélokra történt kisajátítása, a mindannyiunkat ért sérelem miatt. Hadd lássa az újdonsült ideológiai szövetséges, hogy azért nem minden lépésükhöz kaptak biankó bizalmat a magyaroktól. Még akkor sem, ha abban a kiváltságban részesítik legnagyobb pártunkat, hogy első számú partnerként emlegetik, és már előre Pásztor Istvánnak ígérik a tartományi házelnöki posztot, mielőtt még összeült volna az új összetételű tartományi képviselőház.

Különben még, istenments!, azt találná valaki gondolni, hogy helyeslik az ilyen módszereket.

2016. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább