2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szertefoszlott illúziók

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Csak azok lepődhettek meg a vajdasági közszolgálati tévében lezajlott, nagy port felkavart események miatt, akik a választási kampány hangzatos jelszavainak bedőlve abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a Szerb Haladó Párt az európai értékekért küzd, és vezetői választási győzelmük után minden eszközzel arra fognak törekedni, hogy Szerbiában is bevezessék az unióban honos demokratikus játékszabályokat. Nem pedig arra, hogy a legbefolyásosabb médiumok kisajátításával igyekezzenek megszilárdítani teljhatalmukat.

A történet ismert, bár nem biztos, hogy a mi közösségünk is behatóbban tájékozódhatott róla, lévén hogy a mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. Vannak ugyanis fontosabb események számunkra, gondolhatják, mint például a nemzeti vágta és az anyaországi népszavazás a migráns kvóta ellen, hogy csak a médiánkat uraló legfrissebb slágertémákat említsem. Az, hogy a szóban forgó közszolgálati tévéházat is mindannyiunk adódinárjaiból finanszírozzák, s ebből adódóan minket is kell, hogy érintsen mindaz, ami ott történik, valahogy elkerüli a figyelmet.

De hát mi is történt a VRTV-ben, ami ennyire felborzolta a kedélyeket?

Még ki sem pihenték rendesen a választási diadal megünneplésének fáradalmait, az ex-radikális (bocsánat!, haladópárti) káderek máris megindították a rohamot a legbefolyásosabb tartományi médiaház bekebelezésére. Először Slobodan Arežinát, a tévé programigazgatóját váltották le, majd következett Srđan Mihajlović vezérigazgató (nyilvánvaló politikai nyomásra történt) lemondása, ezt követte a szerb nyelvű tájékoztatási műsor hét szerkesztőjének azonnali menesztése (ők szerkesztették az országosan sugárzott 17 órai híradót, tehát veszélyesek lehetnek a kormánypropaganda szempontjából), majd elfogadták Marjana Jovićnak, a tv egyes csatornája fő- és felelős szerkesztőjének lemondását. Vagyis a SNS teljes szerkesztőcserét hajtott végre a szerb szerkesztőségben minden gátlás nélkül, és a maga embereit ültette a vezetői helyekre. Eközben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a leváltott vezetők pályázat útján nyerték el posztjukat, és hogy irányításukkal a tévéház kivívta a nézőközönség elismerését. Összesen tizenöt szerkesztőnek kellett felállnia. Annyira sietős volt az eltávolításuk, hogy néhányuknak a folyósón adták kezükbe a leváltásukról hozott döntést.

Ilyen fejlemények után elképzelhető, hogy mennyire várhatunk pártatlan és elfogulatlan tájékoztatást ettől a szerkesztőségtől. Mennyire foglalkozik majd a tartomány autonómiáját érintő kérdésekkel, a kisebbségek helyzetével vagy a Vajdaságnak járó pénzek visszaszármaztatásával. Megmutatkozott, hogy a haladó párt ugyanazt a nyers erőszakot alkalmazza a legbefolyásosabb médiaházban, mint annak idején a Milošević-rezsim, amikor a tartományi hatalomátvétel után – mint emlékezhetünk rá, legalább is mi, az idősebb nemzedék tagjai – rátenyerelt a szerkesztőségekre, és az úgynevezett differenciálódás folyamatában félreállította mindazokat, akik szembe merészeltek szállni nacionalista háborús politikájukkal.

Az érintett tévés szerkesztőség negyven tagja tiltakozást írt alá, amelyben a leváltott szerkesztők visszahelyezését követelik, a szerbiai újságíró egyesületek pedig nemzetközi szervezetekhez fordultak, hogy ítéljék el a nyilvánvaló politikai erőszakot. Slobodan Beljanski tekintélyes újvidéki ügyvéd és médiaszakértő (aki annak idején a Magyar Szó ügyében is hallatta a szavát, amikor a „tartományi főszerkesztőnek” csúfolt Radoman Božović kormányfő megkísérelt egy rezsimhű magyar pártkádert ültetni a főszerkesztői székbe, ezt azonban a lap újságírói kemény küzdelemben meghiúsították) a tévés ügy kapcsán kijelentette: „Alapos a gyanú, hogy az emberi méltóság és tekintély, a szakmai integritás megsértéséről és félelemkeltésről van szó”, ezért a sértettek bírósághoz fognak fordulni. Nagy reményeket azonban ő sem táplál ügyükben, mivel, mint nyilatkozta, a miniszterelnök máris kijelentette, hogy a VRTV-ben „minden a törvényekkel összhangban történt”, és ezzel nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra. (…)

Valaki talán szememre vetheti, hogy pusztán szakmai elfogultságból tartom ennyire felháborítónak a legfrissebb médiaeseményeket, vagy esetleg csak azért, mert pályám egy szakaszában magam is ennek az egykor szebb napokat látott tévéháznak (vagy ahogyan akkor nevezték: Újvidéki Televízió) szerény munkatársa voltam. Ám olvasom, hogy az Európai Unió és az EBESZ belgrádi missziója is aggodalmának adott hangot a VRTV-ben lezajlott szerkesztőcserék miatt, és arra figyelmeztetik a médiaház új vezetőit, hogy „közszolgálati médiumként a közérdek legmagasabb szintű megőrzéséért is felelnek”, valamint hogy „hatalmas a felelősségük a nemzeti kisebbségek iránt is azzal, hogy kötelesek biztosítani a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsort”.

Szóval mégiscsak érintettek vagyunk, vagy legalábbis fennáll a veszély, hogy azokká válhatunk az új tévés vezetés tevékenysége által. Eddig ugyan hallgattak pártjaink, ki tudja, talán a választások utáni rengeteg teendő miatt nem jutott idejük a reagálásra. Pedig jó lenne hallani elsősorban a VMSZ véleményét, mondjuk azt, hogy elítélik ezt a nyilvánvaló politikai erőszakot, és – az EU- és az EBESZ-misszió példájára - aggodalmuknak adnak hangot a tartományi közszolgálati médiaház pártcélokra történt kisajátítása, a mindannyiunkat ért sérelem miatt. Hadd lássa az újdonsült ideológiai szövetséges, hogy azért nem minden lépésükhöz kaptak biankó bizalmat a magyaroktól. Még akkor sem, ha abban a kiváltságban részesítik legnagyobb pártunkat, hogy első számú partnerként emlegetik, és már előre Pásztor Istvánnak ígérik a tartományi házelnöki posztot, mielőtt még összeült volna az új összetételű tartományi képviselőház.

Különben még, istenments!, azt találná valaki gondolni, hogy helyeslik az ilyen módszereket.

2016. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább