Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fekete-fehér
Csorba Zoltán
„A napi eredményt egy füzetbe jegyezték, egyszer belenéztem: 3008:2997 volt az éppen aktuális állás.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Szombat délelőtt 10 órai kezdettel sakktornát hirdetett meg a Pethe Ferenc téren lévő 3K Kulturális Központ. A Központ alkalmazottai (évente több százan diplomáznak kulturális tevékenység szervezői szakon, van választék) változatos programokkal igyekeznek felrázni, kimozdítani a környék lakosságát. A Központ nagytermében, ahol azelőtt, amikor még az egykori hatalmon lévő párt, az MDF székháza volt T-butik („second hand” konfekció, magyarán turkáló) működött, mostanság nosztalgia táncmulatságokra kerül sor, ahol a „70 és a halál közötti korosztály” bemutatja milyen jól tud még mindig „rokizni”, időnként kisebb színházi előadást mutatnak be, vagy előadóművészek jönnek el haknizni. A kisteremben tánciskolát, illem-, karate- és fotó tanfolyamot meg ilyesmit szerveznek. És rengeteg változatos programot a gyerekeknek.
Sakkversenyre eddig nem került sor. Miután megláttam a felhívást, valami azt súgta belülről, hogy ezen részt kell vennem! Ez kimaradt a hat évtized során életemből, bepótlom. Az interneten keresztül szinte naponta játszok random ellenfelekkel egy két partit, miért ne próbálnám meg élő műkedvelővel is? Nincs mit veszíteni, az ember csak tapasztalatot szerezhet. Hiszen ez a játék sokkal több mint játék a fekete-fehér négyzeteken, amelyek a nappal-éjszaka, világosság-sötétség, siker-sikertelenség, élet-halál kettősséget és ennek a dualitásnak az örökös harcát is szimbolizálják, ahol egy adott helyzetben meg kell találni, záros, optimális idő alatt a legjobbnak tűnő megoldást és mint az életben is csak később jön rá az ember, amikor már nincs lehetőség a korrekcióra, hogy melyik volt a téves lépés. Ha jól megy, nem szabad elkönnyelműsködni, ha rosszul alakul, nem szabad feladni...
Elhatározásom, hogy részt vegyek a tornán egyúttal azt is jelentette, hogy felborul az éveken, évtizedeken keresztül bejáródott szombati rutin: reggel megyek a piacra, bevásárolok majd főzök valami finomat. Egyébként is Laura lányom és Lóci fiam is jelezte, hogy nem tudnak jönni ebédre (ettől még azért főztem volna, birkapaprikásra gondoltam előzetesen, mielőtt megláttam a 3K felhívását).
Elküldtem a benevezésemet a megadott e mailen. Igaz választ nem kaptam, de szombat reggel harcra felkészülve – ami lehet, hogy csak egy, de megtörtént, hogy több csatából áll majd – elindultam. A taktikát meghatároztam: mint általában, itt is agresszíven fogok játszani, erőszakos támadással mattra. Három-négy jól elhelyezett tiszt elegendő, ha a többi el is hullik a csatamezőn, azzal a tudattal kerülnek a tábla mellé a leütöttek sorába, hogy hősi haláluk elősegítette a végső győzelmet. Mint a Neretvai csatában...
Azon is gondolkodtam, lehet, hogy kellett volna szendvicseket is csomagolni, mert mi lesz ha eljutok a döntőig? Éhesen semmilyen aktivitást nem kedvelek, még a sakkozást sem, ilyenkor nyűgös vagyok és türelmetlen. Egy döntőt pedig a versenyzőnek nyugodtan, koncentráltan kell lejátszani! Nincs tapasztalatom hogyan szervezik meg ezeket a tornákat (lehet, hogy osztanak szendvicset, üdítőt, esetleg egy pohárka Unicumot...), eddig még sohasem vettem részt ilyesmin.
Voltam sakkversenyeken, nem is akármilyen szintű versenyeken, de játékosként még nem. Lényegében, fiatalabb koromban soha sem foglalkoztam komolyabban ezzel a játékkal (ami, mint tudjuk, nem csak játék). Pedig munkahelyemen, a Magyar Szó szerkesztőségében nagy hagyománya volt a sakknak. Az idősebbek mesélték, hogy a Lap egyik alapítója, Gál Laci bácsi naphosszat tologatta a figurákat a szerkesztőség klubjában és az akkori újságírók, szerkesztők írók, irodalmárok és egyéb értelmiségiek többnyire tudtak is sakkozni. A Szerkesztőség életéhez tartozott az is, hogy a sportrovaton lapzárta után Varga Tibi és Ifjú Gabi ádáz küzdelmeket vívott éveken, évtizedeken keresztül. A napi eredményt egy füzetbe jegyezték, egyszer belenéztem: 3008:2997 volt az éppen aktuális állás. Az akkor még Ausztráliában élő Árok Feri bácsi is, amikor hazajött és bejött a szerkesztőségbe, elmaradhatatlan része volt a rituálénak a sakkozás Vatival. Volt amikor Vati, vagy Gabi játszott egy két partit a minden este, a korrektúrán dolgozó feleségéért menetrend szerint 21.30-kor érkező Milenkovics Szvetivel. Más rovatokon is játszottak, többnyire a szerkesztők ha éppen üresjárat mutatkozott, írásra, anyagra, vagy tördelésre várva: Gyarmati Józsi, Vadócz Karcsi, Sebestyén Imi, Fehér Pista, Kalapis Rókus... A Magyar Szóban mindig is magas szakmai szinten gondozták a sakk rovatot, olyan szakírók mint Piszár, Kubát, Simonyi, Kókai (a névsort nézve feltűnik, hogy valamennyien zentaiak). Ők egyébként a szerkesztőségben a többi műkedvelővel nem ültek le játszani. Mert nem volt értelme, hiszen ők profi szinten űzték ezt a játékot (ami, mint tudjuk...).
A helyszínre, úgy ahogy illik, időben, a kezdés előtt negyed órával megérkeztem. Mint említettem, a benevezési e mailre ugyan nem kaptam választ, de bíztam abban, hogy asztalhoz ülhetek. A 3K előcsarnokában vagy két osztályra való kisiskolás zsibongott. A felnőttek között csak gyereket kísérő szülők, anyukák.
- Hol játszanak a felnőttek – kérdeztem az egyik, szervezőnek tűnő hölgytől.
- Felnőttek nem játszanak – válaszolta udvariasan, holott azt is mondhatta volna, hogy a Nyugati aluljárójában vagy a Duna-parkban, majd hozzátette: - Sajnos történt egy kis szervezési hiba: lemaradt a plakátról, hogy gyermek sakktorna...!
A nevezési e mailemre nem válaszoltak, mert a nevemből nem derült ki a korom, gondolhatták, hogy elfelejtettem feltüntetni, hogy Csorba Zoltán, Polgár Judit Általános Iskola, 4.c.
Most délidőben itt ülök a számítógép előtt. Sem ebéd, sem sakkélmény.
Csak egy írás a blogomba.
Következő cikk: Én, a Soros, meg a Tóth Ottó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >