2019. november 22. péntek
Ma Cecília, Filemon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Fekete-fehér

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

„A napi eredményt egy füzetbe jegyezték, egyszer belenéztem: 3008:2997 volt az éppen aktuális állás.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Szombat délelőtt 10 órai kezdettel sakktornát hirdetett meg a Pethe Ferenc téren lévő 3K Kulturális Központ. A Központ alkalmazottai (évente több százan diplomáznak kulturális tevékenység szervezői szakon, van választék) változatos programokkal igyekeznek felrázni, kimozdítani a környék lakosságát. A Központ nagytermében, ahol azelőtt, amikor még az egykori hatalmon lévő párt, az MDF székháza volt T-butik („second hand” konfekció, magyarán turkáló) működött, mostanság nosztalgia táncmulatságokra kerül sor, ahol a „70 és a halál közötti korosztály” bemutatja milyen jól tud még mindig „rokizni”, időnként kisebb színházi előadást mutatnak be, vagy előadóművészek jönnek el haknizni. A kisteremben tánciskolát, illem-, karate- és fotó tanfolyamot meg ilyesmit szerveznek. És rengeteg változatos programot a gyerekeknek.

Sakkversenyre eddig nem került sor. Miután megláttam a felhívást, valami azt súgta belülről, hogy ezen részt kell vennem! Ez kimaradt a hat évtized során életemből, bepótlom. Az interneten keresztül szinte naponta játszok random ellenfelekkel egy két partit, miért ne próbálnám meg élő műkedvelővel is? Nincs mit veszíteni, az ember csak tapasztalatot szerezhet. Hiszen ez a játék sokkal több mint játék a fekete-fehér négyzeteken, amelyek a nappal-éjszaka, világosság-sötétség, siker-sikertelenség, élet-halál kettősséget és ennek a dualitásnak az örökös harcát is szimbolizálják, ahol egy adott helyzetben meg kell találni, záros, optimális idő alatt a legjobbnak tűnő megoldást és mint az életben is csak később jön rá az ember, amikor már nincs lehetőség a korrekcióra, hogy melyik volt a téves lépés. Ha jól megy, nem szabad elkönnyelműsködni, ha rosszul alakul, nem szabad feladni...

Elhatározásom, hogy részt vegyek a tornán egyúttal azt is jelentette, hogy felborul az éveken, évtizedeken keresztül bejáródott szombati rutin: reggel megyek a piacra, bevásárolok majd főzök valami finomat. Egyébként is Laura lányom és Lóci fiam is jelezte, hogy nem tudnak jönni ebédre (ettől még azért főztem volna, birkapaprikásra gondoltam előzetesen, mielőtt megláttam a 3K felhívását).   

Elküldtem a benevezésemet a megadott e mailen. Igaz választ nem kaptam, de szombat reggel harcra felkészülve – ami lehet, hogy csak egy, de megtörtént, hogy több csatából áll majd – elindultam. A taktikát meghatároztam: mint általában, itt is agresszíven fogok játszani, erőszakos támadással mattra. Három-négy jól elhelyezett tiszt elegendő, ha a többi el is hullik a csatamezőn, azzal a tudattal kerülnek a tábla mellé a leütöttek sorába, hogy hősi haláluk elősegítette a végső győzelmet. Mint a Neretvai csatában...

Azon is gondolkodtam, lehet, hogy kellett volna szendvicseket is csomagolni, mert mi lesz ha eljutok a döntőig? Éhesen semmilyen aktivitást nem kedvelek, még a sakkozást sem, ilyenkor nyűgös vagyok és türelmetlen. Egy döntőt pedig a versenyzőnek nyugodtan, koncentráltan kell lejátszani! Nincs tapasztalatom hogyan szervezik meg ezeket a tornákat (lehet, hogy osztanak szendvicset, üdítőt, esetleg egy pohárka Unicumot...), eddig még sohasem vettem részt ilyesmin.

Voltam sakkversenyeken, nem is akármilyen szintű versenyeken, de játékosként még nem. Lényegében, fiatalabb koromban soha sem foglalkoztam komolyabban ezzel a játékkal (ami, mint tudjuk, nem csak játék). Pedig munkahelyemen, a Magyar Szó szerkesztőségében nagy hagyománya volt a sakknak. Az idősebbek mesélték, hogy a Lap egyik alapítója, Gál Laci bácsi naphosszat tologatta a figurákat a szerkesztőség klubjában és az akkori újságírók, szerkesztők írók, irodalmárok és egyéb értelmiségiek többnyire tudtak is sakkozni. A Szerkesztőség életéhez tartozott az is, hogy a sportrovaton lapzárta után Varga Tibi és Ifjú Gabi ádáz küzdelmeket vívott éveken, évtizedeken keresztül. A napi eredményt egy füzetbe jegyezték, egyszer belenéztem: 3008:2997 volt az éppen aktuális állás. Az akkor még Ausztráliában élő Árok Feri bácsi is, amikor hazajött és bejött a szerkesztőségbe, elmaradhatatlan része volt a rituálénak a sakkozás Vatival. Volt amikor Vati, vagy Gabi játszott egy két partit a minden este, a korrektúrán dolgozó feleségéért menetrend szerint 21.30-kor érkező Milenkovics Szvetivel. Más rovatokon is játszottak, többnyire a szerkesztők ha éppen üresjárat mutatkozott, írásra, anyagra, vagy tördelésre várva: Gyarmati Józsi, Vadócz Karcsi, Sebestyén Imi, Fehér Pista, Kalapis Rókus... A Magyar Szóban mindig is magas szakmai szinten gondozták a sakk rovatot, olyan szakírók mint Piszár, Kubát, Simonyi, Kókai (a névsort nézve feltűnik, hogy valamennyien zentaiak). Ők egyébként a szerkesztőségben a többi műkedvelővel nem ültek le játszani. Mert nem volt értelme, hiszen ők profi szinten űzték ezt a játékot (ami, mint tudjuk...).

A helyszínre, úgy ahogy illik, időben, a kezdés előtt negyed órával megérkeztem. Mint említettem, a benevezési e mailre ugyan nem kaptam választ, de bíztam abban, hogy asztalhoz ülhetek. A 3K előcsarnokában vagy két osztályra való kisiskolás zsibongott. A felnőttek között csak gyereket kísérő szülők, anyukák.

- Hol játszanak a felnőttek – kérdeztem az egyik, szervezőnek tűnő hölgytől.

- Felnőttek nem játszanak – válaszolta udvariasan, holott azt is mondhatta volna, hogy a Nyugati aluljárójában vagy a Duna-parkban, majd hozzátette: -  Sajnos történt egy kis szervezési hiba: lemaradt a plakátról, hogy gyermek sakktorna...!

A nevezési e mailemre nem válaszoltak, mert a nevemből nem derült ki a korom, gondolhatták, hogy elfelejtettem feltüntetni, hogy Csorba Zoltán, Polgár Judit Általános Iskola, 4.c.

Most délidőben itt ülök a számítógép előtt. Sem ebéd, sem sakkélmény.

Csak egy írás a blogomba.

2016. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A saját lakodalmából vitték el a vőlegényt katonának

A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. >

Tovább

„Egyfajta autonómia az autonómiában”

Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa >

Tovább

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább