2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nincs semmi baj a Vajdasági Televízióval, csak oszlásnak indult

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A mindig készenlétben álló Európai Unió pedig most sem fog szűkölködni dicséretekben, ha az „európapárti” szerbiai vezetésről lesz szó.

A történelem csak ott ismétli önmagát, ahol menthetetlenül ostoba szavazók vannak. Tehát mindenütt.

Ez a „bölcsesség” azonban aligha segít a Vajdasági Rádió/Televízión, vagyis annak tévés részén (a rádióban tovább lehet bujkálni, mert a politikusokat ez a médium rég nem érdekli).

28 évvel ezelőtt szinte azonos forgatókönyv szerint zajlottak az események. Jöttek (másodszor) a koszovói szerbek és montenegróiak a jugoszláv adófizetők pénzén és a titkosszolgálat szervezésében. A „hazafias” érzelmű újvidékiek együtt táncoltak a kedves vendégekkel, a vajdasági bennszülöttek pedig megszeppenve lesték a joghurt borította utcákat.

Joghurt pecsétes bőrdzsekimben a PK (gyengébbek kedvéért: tartományi pártbizottság) alagsorában vártuk a fejleményeket. Az emeleten a pártelnökség ülésezett, utoljára. Akkoriban az ÚTV ideiglenes műsorigazgatója voltam és ebben a magasztos minőségemben hívtam fel (akkor még csak vezetékes telefonok léteztek) a tévé igazgatóját és szinte könyörgőre fogva kértem: kapcsoljuk be a kamerákat és közvetítsük a „događanje naroda“-t. Azt mondta, ezt meg kell gondolnia, halasszuk el a döntést másnap reggelre. Másnap reggel sem akartak kötélnek állni (Mito Boarov barátommal hiába igyekeztünk jobb belátásra és profibb hozzáállásra bírni őket). Az RTV akkori vezérkara még mindig a tartományi vezetőségben bízott. Utána persze mindannyian buktak/buktunk.

És megkezdődött a leszámolás: Belgrádban küldtek ránk valami három tagú pártizét, akik mindenkit külön-külön kihallgattak, és elérték, hogy a kollégák tömegesen mószerolták be egymást. Ebből kimaradtam, mert rögtön magamra vállaltam a magyar szerkesztőség összes „bűnét”, így a továbbiakban békén hagytak, csak simán leváltottak.

A „differenciálódási” folyamat végén (egy-két éves átmeneti vajúdás után) már csakis Milošević/Šešelj párti bürokraták/szerkesztők tolták az akkor még Újvidéki RTV szekerét. Egészen a nyílt háborús uszításig, amelynek semmilyen következménye nem lett, az uszító szerkesztők köszönik, ma is jól vannak. És eljött ismét az ő idejük. Meg a fiatalabb uszítóké.

Senkinek semmi kétsége ne legyen afelől, hogy az RTV műsorpolitikája ezentúl egyetlen egy szerkesztőhöz fog alkalmazkodni. Őt pedig Aleksandar Vučićnak hívják. Lesz még ellenállás, főleg a független újságíró szervezetek részéről, és ebben a harcban sok sikert kívánok nekik. De ez még csak elodázni sem fogja az RTV kivégzését. Mert erről van szó. Milyen Vajdaság, milyen önálló televízió? A mindig készenlétben álló Európai Unió pedig most sem fog szűkölködni dicséretekben, ha az „európapárti” szerbiai vezetésről lesz szó. Mint ahogy máshol sem avatkozik be saját belügyeibe, pláne amikor a nyugati demokrácia egyik alappilléréről, a sajtószabadságról van szó. (Mani me, čoveče!)

A kisebbségi szerkesztőségek sorsa még nem dőlt el, vagy a nyilvánosság még nem értesült erről. Van néhány gondolatom, hogy mi fog történni, de azért ötleteket nem szeretnék adni a csöppet sem finnyás kisebbségi törzsfőnököknek.

 

2016. május 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább