2021. október 21. csütörtök
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egyéni halmaz

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Egyéni halmaz
Javs fotója

A tél fagyos kedvén elmerengve, kiteljesedéstől övezve érzékelem, hogy minden olyan sekélyes és múlandó. Mikor e minutumban leírom cserfes mondatokkal eltéblábolt kerek fordulatomat, közben vészjóslón ketyeg az óra. Megijedt arcom barázdáin a felszínes ráncok hegei kalimpálnak. Magam előtt látom a végkifejletet.

Illúzióból építjük fel hamiskás, stressztől ziláló világképünket. Olykor megtorpanok, vajon a fantázia szülötte ez az egész kóceráj? Talán álom, egy designosabb megrendelőtől kivitelezett díszlettel. A darabos észlelés tükörképében megmutatkozó szégyent mindenki egyenként korrigálja és az élmények hömpölygését valaki áradásnak valaki slampos aszálynak konstatálja. Ismeretlen kémiából összetákolt agyunk záródó kilincsét tisztára mosott portörlővel csuszoráljuk. Lesöpörjük a lassú mérget kínáló makacs szennyeződést. Bűntudatot, fájdalmat, hazugságot, önzést, megválaszolatlan kérdéseket. A másik lényének kacsintásában rejlő izzasztó kapaszkodást. Személyiségünket felemésztő függést, ami tönkreteszi a birtokunkban rejlő homokvárból épített jót. Fantáziadús elemekkel átitatott érzékelésünk – belénk sül a csalódásig. Ekkor a zabolátlan akarat csillogó sugara összebicsaklik a lékből és meggörnyedt hadonászásunk meddővé válik. Jövőnk reménységének édes ízét megsavanyítja, és mi végérvényesen bezárjuk a kiművelt, toleranciára kiélezett bejárati kapunkat. Elidegenedés. Lelki szabadság ívesen szárnyaló libbenése vegyül a szégyenlősen kezdeményező keresésben. Gyerekes imákat szegez tarkójához, hogy még hihessük társaink óvó jó szándékát. Szánalmas badarság. Csupán a tipró törtetés szégyenkeltő iparkodása buzdítja fel az áporodott levegőt. Füstösen állott szag terjeng a személyes erőkben. Felszakajtón marcangoló önimádat teret nyer a mindennapi terelésben. Hiszem, hogy egyke értelmezéseink szabnak határt boldogulásunk történéseinek. Inspiráló különállás. Szorgosan körmölök, míg a szavak csüggedőn pocakos hasán, csitrin bolondozva suhanok végig. Suta gondolataim önző párbeszédem foganása, melyet a tiszta papírlap szüzességén szülök meg.  Testem izzásában radikálisan elolvadnak az átélt élmények, így kiírom magamból az olykor kínzó, máskor pillekönnyű kenetet. Zsíros állagú nyomatot csakis a körülmények hatásfokának izgalmában lelek. Barokkos motívumokban csepeg képzeletem, melynek alárendelem a has bélflóráját felkavaró, nehézkesen olvasható anyanyelvem. Megízlelem a pillanat fondorlatának varázsát, megsimogatom a kiálló éktelen karimákat. Írásjeleket, melyek összességéből épül fel kifejezőeszközöm értelme. Törhetetlenül megcsiklandozom meztelen talpuk viaszságát és mimóza lelkük üdvösségét. Szájon csókolom éltető hangok gyöngykoszorújának szerelmeskedését. Kivitelezem saját leképezésem megfoganását és a betűhalmazból törhetetlen védőbástyát építek magam köré. Mikrovilágom középpontjában elhelyezem a piperkőc, szubjektív univerzumot. Lakóhelyemen, ahol világraszóló kalandokkal teli életemet élem kacifántosan izgat az igazság felötlésének elérhetetlenül szende varázsa. Szűrőként összeáll a széles koordinátarendszer, ahol bejelölöm a támaszomat nyújtó pontrendszert. Készséges viszonyítást. Célt adó, kémlelődő szimpátiát, ami lelkesít a végtelenben. Kiolthatatlan szellemi szárnyalásom pillanatnyi végtermékeit emlékezetemben teszem, és motiváltan dédelgetett válaszaimat vicsorító foggal-körömmel védelmezem.

2009. november 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább