2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egyéni halmaz

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Egyéni halmaz
Javs fotója

A tél fagyos kedvén elmerengve, kiteljesedéstől övezve érzékelem, hogy minden olyan sekélyes és múlandó. Mikor e minutumban leírom cserfes mondatokkal eltéblábolt kerek fordulatomat, közben vészjóslón ketyeg az óra. Megijedt arcom barázdáin a felszínes ráncok hegei kalimpálnak. Magam előtt látom a végkifejletet.

Illúzióból építjük fel hamiskás, stressztől ziláló világképünket. Olykor megtorpanok, vajon a fantázia szülötte ez az egész kóceráj? Talán álom, egy designosabb megrendelőtől kivitelezett díszlettel. A darabos észlelés tükörképében megmutatkozó szégyent mindenki egyenként korrigálja és az élmények hömpölygését valaki áradásnak valaki slampos aszálynak konstatálja. Ismeretlen kémiából összetákolt agyunk záródó kilincsét tisztára mosott portörlővel csuszoráljuk. Lesöpörjük a lassú mérget kínáló makacs szennyeződést. Bűntudatot, fájdalmat, hazugságot, önzést, megválaszolatlan kérdéseket. A másik lényének kacsintásában rejlő izzasztó kapaszkodást. Személyiségünket felemésztő függést, ami tönkreteszi a birtokunkban rejlő homokvárból épített jót. Fantáziadús elemekkel átitatott érzékelésünk – belénk sül a csalódásig. Ekkor a zabolátlan akarat csillogó sugara összebicsaklik a lékből és meggörnyedt hadonászásunk meddővé válik. Jövőnk reménységének édes ízét megsavanyítja, és mi végérvényesen bezárjuk a kiművelt, toleranciára kiélezett bejárati kapunkat. Elidegenedés. Lelki szabadság ívesen szárnyaló libbenése vegyül a szégyenlősen kezdeményező keresésben. Gyerekes imákat szegez tarkójához, hogy még hihessük társaink óvó jó szándékát. Szánalmas badarság. Csupán a tipró törtetés szégyenkeltő iparkodása buzdítja fel az áporodott levegőt. Füstösen állott szag terjeng a személyes erőkben. Felszakajtón marcangoló önimádat teret nyer a mindennapi terelésben. Hiszem, hogy egyke értelmezéseink szabnak határt boldogulásunk történéseinek. Inspiráló különállás. Szorgosan körmölök, míg a szavak csüggedőn pocakos hasán, csitrin bolondozva suhanok végig. Suta gondolataim önző párbeszédem foganása, melyet a tiszta papírlap szüzességén szülök meg.  Testem izzásában radikálisan elolvadnak az átélt élmények, így kiírom magamból az olykor kínzó, máskor pillekönnyű kenetet. Zsíros állagú nyomatot csakis a körülmények hatásfokának izgalmában lelek. Barokkos motívumokban csepeg képzeletem, melynek alárendelem a has bélflóráját felkavaró, nehézkesen olvasható anyanyelvem. Megízlelem a pillanat fondorlatának varázsát, megsimogatom a kiálló éktelen karimákat. Írásjeleket, melyek összességéből épül fel kifejezőeszközöm értelme. Törhetetlenül megcsiklandozom meztelen talpuk viaszságát és mimóza lelkük üdvösségét. Szájon csókolom éltető hangok gyöngykoszorújának szerelmeskedését. Kivitelezem saját leképezésem megfoganását és a betűhalmazból törhetetlen védőbástyát építek magam köré. Mikrovilágom középpontjában elhelyezem a piperkőc, szubjektív univerzumot. Lakóhelyemen, ahol világraszóló kalandokkal teli életemet élem kacifántosan izgat az igazság felötlésének elérhetetlenül szende varázsa. Szűrőként összeáll a széles koordinátarendszer, ahol bejelölöm a támaszomat nyújtó pontrendszert. Készséges viszonyítást. Célt adó, kémlelődő szimpátiát, ami lelkesít a végtelenben. Kiolthatatlan szellemi szárnyalásom pillanatnyi végtermékeit emlékezetemben teszem, és motiváltan dédelgetett válaszaimat vicsorító foggal-körömmel védelmezem.

2009. november 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább