Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Egyéni halmaz
Fontos Erzsébet
A tél fagyos kedvén elmerengve, kiteljesedéstől övezve érzékelem, hogy minden olyan sekélyes és múlandó. Mikor e minutumban leírom cserfes mondatokkal eltéblábolt kerek fordulatomat, közben vészjóslón ketyeg az óra. Megijedt arcom barázdáin a felszínes ráncok hegei kalimpálnak. Magam előtt látom a végkifejletet.
Illúzióból építjük fel hamiskás, stressztől ziláló világképünket. Olykor megtorpanok, vajon a fantázia szülötte ez az egész kóceráj? Talán álom, egy designosabb megrendelőtől kivitelezett díszlettel. A darabos észlelés tükörképében megmutatkozó szégyent mindenki egyenként korrigálja és az élmények hömpölygését valaki áradásnak valaki slampos aszálynak konstatálja. Ismeretlen kémiából összetákolt agyunk záródó kilincsét tisztára mosott portörlővel csuszoráljuk. Lesöpörjük a lassú mérget kínáló makacs szennyeződést. Bűntudatot, fájdalmat, hazugságot, önzést, megválaszolatlan kérdéseket. A másik lényének kacsintásában rejlő izzasztó kapaszkodást. Személyiségünket felemésztő függést, ami tönkreteszi a birtokunkban rejlő homokvárból épített jót. Fantáziadús elemekkel átitatott érzékelésünk – belénk sül a csalódásig. Ekkor a zabolátlan akarat csillogó sugara összebicsaklik a lékből és meggörnyedt hadonászásunk meddővé válik. Jövőnk reménységének édes ízét megsavanyítja, és mi végérvényesen bezárjuk a kiművelt, toleranciára kiélezett bejárati kapunkat. Elidegenedés. Lelki szabadság ívesen szárnyaló libbenése vegyül a szégyenlősen kezdeményező keresésben. Gyerekes imákat szegez tarkójához, hogy még hihessük társaink óvó jó szándékát. Szánalmas badarság. Csupán a tipró törtetés szégyenkeltő iparkodása buzdítja fel az áporodott levegőt. Füstösen állott szag terjeng a személyes erőkben. Felszakajtón marcangoló önimádat teret nyer a mindennapi terelésben. Hiszem, hogy egyke értelmezéseink szabnak határt boldogulásunk történéseinek. Inspiráló különállás. Szorgosan körmölök, míg a szavak csüggedőn pocakos hasán, csitrin bolondozva suhanok végig. Suta gondolataim önző párbeszédem foganása, melyet a tiszta papírlap szüzességén szülök meg. Testem izzásában radikálisan elolvadnak az átélt élmények, így kiírom magamból az olykor kínzó, máskor pillekönnyű kenetet. Zsíros állagú nyomatot csakis a körülmények hatásfokának izgalmában lelek. Barokkos motívumokban csepeg képzeletem, melynek alárendelem a has bélflóráját felkavaró, nehézkesen olvasható anyanyelvem. Megízlelem a pillanat fondorlatának varázsát, megsimogatom a kiálló éktelen karimákat. Írásjeleket, melyek összességéből épül fel kifejezőeszközöm értelme. Törhetetlenül megcsiklandozom meztelen talpuk viaszságát és mimóza lelkük üdvösségét. Szájon csókolom éltető hangok gyöngykoszorújának szerelmeskedését. Kivitelezem saját leképezésem megfoganását és a betűhalmazból törhetetlen védőbástyát építek magam köré. Mikrovilágom középpontjában elhelyezem a piperkőc, szubjektív univerzumot. Lakóhelyemen, ahol világraszóló kalandokkal teli életemet élem kacifántosan izgat az igazság felötlésének elérhetetlenül szende varázsa. Szűrőként összeáll a széles koordinátarendszer, ahol bejelölöm a támaszomat nyújtó pontrendszert. Készséges viszonyítást. Célt adó, kémlelődő szimpátiát, ami lelkesít a végtelenben. Kiolthatatlan szellemi szárnyalásom pillanatnyi végtermékeit emlékezetemben teszem, és motiváltan dédelgetett válaszaimat vicsorító foggal-körömmel védelmezem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Rudiban volt minden reménysége…”
„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >
A Senkiföldjén
Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >
A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”
Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >
A nemzetállam a kisebbségek csapdája
Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >
Beszélni kellene a franciával...
Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >
A mai Sorelnek nincs bűntudata
„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >
Egyeztetni, egyeztetni!
A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >
A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?
Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >
Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni
Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >
Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom
Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >
Távol Európától
A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak
A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >