Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Egyéni halmaz
Fontos Erzsébet
A tél fagyos kedvén elmerengve, kiteljesedéstől övezve érzékelem, hogy minden olyan sekélyes és múlandó. Mikor e minutumban leírom cserfes mondatokkal eltéblábolt kerek fordulatomat, közben vészjóslón ketyeg az óra. Megijedt arcom barázdáin a felszínes ráncok hegei kalimpálnak. Magam előtt látom a végkifejletet.
Illúzióból építjük fel hamiskás, stressztől ziláló világképünket. Olykor megtorpanok, vajon a fantázia szülötte ez az egész kóceráj? Talán álom, egy designosabb megrendelőtől kivitelezett díszlettel. A darabos észlelés tükörképében megmutatkozó szégyent mindenki egyenként korrigálja és az élmények hömpölygését valaki áradásnak valaki slampos aszálynak konstatálja. Ismeretlen kémiából összetákolt agyunk záródó kilincsét tisztára mosott portörlővel csuszoráljuk. Lesöpörjük a lassú mérget kínáló makacs szennyeződést. Bűntudatot, fájdalmat, hazugságot, önzést, megválaszolatlan kérdéseket. A másik lényének kacsintásában rejlő izzasztó kapaszkodást. Személyiségünket felemésztő függést, ami tönkreteszi a birtokunkban rejlő homokvárból épített jót. Fantáziadús elemekkel átitatott érzékelésünk – belénk sül a csalódásig. Ekkor a zabolátlan akarat csillogó sugara összebicsaklik a lékből és meggörnyedt hadonászásunk meddővé válik. Jövőnk reménységének édes ízét megsavanyítja, és mi végérvényesen bezárjuk a kiművelt, toleranciára kiélezett bejárati kapunkat. Elidegenedés. Lelki szabadság ívesen szárnyaló libbenése vegyül a szégyenlősen kezdeményező keresésben. Gyerekes imákat szegez tarkójához, hogy még hihessük társaink óvó jó szándékát. Szánalmas badarság. Csupán a tipró törtetés szégyenkeltő iparkodása buzdítja fel az áporodott levegőt. Füstösen állott szag terjeng a személyes erőkben. Felszakajtón marcangoló önimádat teret nyer a mindennapi terelésben. Hiszem, hogy egyke értelmezéseink szabnak határt boldogulásunk történéseinek. Inspiráló különállás. Szorgosan körmölök, míg a szavak csüggedőn pocakos hasán, csitrin bolondozva suhanok végig. Suta gondolataim önző párbeszédem foganása, melyet a tiszta papírlap szüzességén szülök meg. Testem izzásában radikálisan elolvadnak az átélt élmények, így kiírom magamból az olykor kínzó, máskor pillekönnyű kenetet. Zsíros állagú nyomatot csakis a körülmények hatásfokának izgalmában lelek. Barokkos motívumokban csepeg képzeletem, melynek alárendelem a has bélflóráját felkavaró, nehézkesen olvasható anyanyelvem. Megízlelem a pillanat fondorlatának varázsát, megsimogatom a kiálló éktelen karimákat. Írásjeleket, melyek összességéből épül fel kifejezőeszközöm értelme. Törhetetlenül megcsiklandozom meztelen talpuk viaszságát és mimóza lelkük üdvösségét. Szájon csókolom éltető hangok gyöngykoszorújának szerelmeskedését. Kivitelezem saját leképezésem megfoganását és a betűhalmazból törhetetlen védőbástyát építek magam köré. Mikrovilágom középpontjában elhelyezem a piperkőc, szubjektív univerzumot. Lakóhelyemen, ahol világraszóló kalandokkal teli életemet élem kacifántosan izgat az igazság felötlésének elérhetetlenül szende varázsa. Szűrőként összeáll a széles koordinátarendszer, ahol bejelölöm a támaszomat nyújtó pontrendszert. Készséges viszonyítást. Célt adó, kémlelődő szimpátiát, ami lelkesít a végtelenben. Kiolthatatlan szellemi szárnyalásom pillanatnyi végtermékeit emlékezetemben teszem, és motiváltan dédelgetett válaszaimat vicsorító foggal-körömmel védelmezem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >