Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ezúttal nem joghurtban fullad a demokrácia
„Csak a szájíz keserűbb. Mert az utasítás ezúttal magyarul hangzott el.” Mihájlovits Klára (Magločistač):
Ma nővérek, orvosok, tanárok, építőmunkások, melósok, szerelők, közmunkások suttogják félhangosan, hogy muszáj volt, „ki volt adva” a parancs, hogy menni kell. Mesélnek arról, hogyan vitték őket a szolgálati autóval, busszal, csoportosan…
Azt éppenséggel nem lehetne állítani, hogy katonás rendben, de szépen, sorjában, picit talán megilletődötten, netán zavartan szállnak le a buszról a melósok, munkásruha hirdeti egyenhovatartozásukat, majd az utasítást követve sorakoznak. Személyi a kézbe, a többségé már persze plasztikkártya, de akad még egy-két olyan régi fajta, barna füzetecske is, a lényeg a kép meg az érvényesség, amellyel minden kétséget kizáróan lehet tanúsítani, hogy az adatok hordozója bizony itt és most támogatni fog. Amit aztán aláírásával is hitelesít.
Lassú az ügyintézés, sok az adat, sok a melós. Aki végzett, félreáll, rágyújt, kisebb csoportokba tömörülve beszélget, múlatja az időt.
Egy idő után a félszáznyi ember felszáll a buszra. Mennek vissza. A vállalatba, hiszen hosszú még a munkanap. Éltek alkotmányos jogukkal, demokratikusan kifejezték támogatásukat, megtették az első lépést a demokrácia fényes ünnepe, a választás felé, vissza a dolgos hétköznapokhoz.
Nézek és nem hiszek a szememnek. Régi tévéfelvételek, ma már megfakult újságcikkek villannak fel. Egy másik városról, ahol a kora őszi ködben munkások szállnak le a buszról, azt éppenséggel nem lehetne állítani, hogy katonás rendben, de szépen, sorjában veszik át a megbízottaktól a transzparenseket, másoktól a kijelölt reggelit, a szendvicset meg a joghurtot, aztán sorakoznak, vonulnak a palota elé, skandálják a megadott jelszavakat, picit talán megilletődötten, netán zavartan, később már elkeseredett dühvel, egyre hangosabban, követelnek, talán maguk sem tudják, hogy pontosan mit. Bizonyos Mihalj Kertes áll az első sorban, s talán az ő kezéből, talán máséból, ezt ma már ki tudná megmondani, elrepül az első joghurt az ablakok felé. Az ötlet elnyeri a tömeg tetszését, a fehér nedű hamarosan patakokban folyik, a Párt vezetője szerint a nép „becsületes, demokratikus és várható” módon reagált, a joghurtforradalom bevégeztetett, a vezetőségváltás végrehajtatott, hogy a nyakukat önként igába hajtók rövidesen önként, hitből, számításból, meggyőződésből tegyenek meg mindent saját jól felfogott érdekük ellen.
Akkor, huszonnyolc évvel ezelőtt Belgrádból jött a parancsolat, melyben utóbb egy ország égett el.
„Megtörtént a nép”, a demokrácia fényes diadalt aratott az utcán, ahonnan családapák lehajtott fejjel mentek haza, hogy gyerekeiknek soha el ne mondják, merre jártak azon a bizonyos októberi délelőttön. Aki mégis beszélt róla, azt állította, utasították őket, azt mondták, aki nem megy, veheti a munkakönyvét.
Ma nővérek, orvosok, tanárok, építőmunkások, melósok, szerelők, közmunkások suttogják félhangosan, hogy muszáj volt, „ki volt adva” a parancs, hogy menni kell, alá kell írni a Pártnak, hiszen racionalizáció van, s aki ellenszegül, az a munkahelyével játszik. Mesélnek arról, hogyan vitték őket a szolgálati autóval, busszal, csoportosan az aláírásgyűjtő pontokra. A Tisza mentén, a határ menti városban, Bácska szívében. Mindenhonnan ugyanazt hallani: az utasítás magyarul hangzott el.
Pedig ez még csak nem is a voksolás. Nem a megmérettetés. Csak az arra való felkészülés. Sorakozás a rajtvonalon. Ahonnan minden eszközzel távol kell tartani minden potenciális ellenfelet. S ha a meggyőzés, az ígéretek, a szavak nem elegendőek, elő kell venni a fenyegetést, a megfélemlítést.
Ebből persze nem lesz forradalom, antibürokratikus népakarat-megnyilvánulás, ezúttal nem joghurtba fullad a demokrácia. Kisebb a pálya, gyengébbek a játékosok, alacsonyabb a tét.
Csak a szájíz keserűbb.
Mert az utasítás ezúttal magyarul hangzott el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >