2020. szeptember 30. Szerda
Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A mamuzsitsológia megalapozása

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Arra jó lesz, hogy prófétaként előre jelezzük, nem lesz másképpen a vajdmagy kisbirodalommal sem.” Szerbhorváth György (Beszélő):

A szabadkai Magyar Ház a város központjában, az Ago Mamužić utcában áll. 2005-ben adta át Gyurcsány Ferenc kormányfő és Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Itt kapott helyet a pártközpont (csak e magyar párté) és az általa uralt Nemzeti Tanács. Egyes civil szervezetek is, hogy a párt orra előtt legyenek (úgyis nagy a személyes átfedés), no meg a Pannon RTV. Így legfeljebb egy-két emeletet kellett ugrani ahhoz, kabát nélkül, hogy a mikrofonállvány megtalálja pártalanyát.

Ago Mamužić (magyaros átiratban Mamuzsits Ágoston)19. századi szabadkai horvát értelmiségi, politikus, író, újságíró volt, a magyarosítás ellen harcolt. Még saját rokonát, a polgármestert is megpróbálta egyszer megpuccsolni. Neve itt akár az utóbbi esemény okán is érdekes lehet, de azt leginkább csak azért használjuk fel, ahogyan a Kremllel tették, amikor kitalálták a kremlinológiát (a magyarháziológia elég sután hangzana). Ami, ugye, a szovjet kommunista párt viszonyait próbálta letérképezni, kikémlelni. Többnyire eléggé eredménytelenül, a Szovjetunió felbomlása szinte mindenkit váratlanul ért, lett-légyen az egyszerű szovjet polgár vagy pártaparatcsik, maga Gorbacsov vagy Jelcin, az USA elnöke és szakértői. Gondolta a fene, gondolták. Persze akadtak, akik megjövendölték a birodalom bukását, de próféciájuk inkább a ruletthez hasonlatos: vagy eltalálod a színt, vagy nem.

A mamuzsitsológia azonban ennél egyszerűbb tudománynak tűnik; kevesebb a szereplő és az ügy. De még az amúgy a határon túli témák iránt eléggé érdektelen „pesti” sajtó is foglalkozott azzal, hogy a VMSZ 50 milliárdnyi forintot oszthat szét három év alatt, hála a magyar kormány nagyvonalúságának. A kezdeti átláthatatlanság miatt botrány tört ki a VMSZ-n belül, és ugyan a véleményszabadság követelése és más ideológiai jellegű okok miatt, vagy ezekre hivatkozva, de a párton belüli elégedetlenkedők, szövetkezve a párthoz kötődő korábbi funkcionáriusokkal, kiverték a balhét. Civil szervezetként (?!) alakult meg hát a Magyar Mozgalom, afféle belső ellenzékként, tele olyan káderrel, akik korábban épp a VMSZ és a Nemzeti Tanács szekerét tolták, sőt, vezették. A párt meg lassan feleszmélt, és már vagy száz olyan VMSZ-tagot rúgtak ki, akik az MM mellett kötelezték el magukat.

Pimf vidéki ügy, mondhatnánk. Minek ide mamuzsitsológia? Ide elég lenne egy új Mikszáth. Kizárták a szabadkai polgármestert, meg az MNT korábbi elnökét stb. A gyakorlatilag eljárás nélküli kiebrudalást éppen az a személy intézte, aki korábban Kasza József korábbi VMSZ-elnök (és örökös tiszteletbeli elnök) kizárását is intézte. E komisszárról legfeljebb annyit érdemes tudni – még a nevét sem –, hogy 1990 előtt a Jugó Kom. Szöv. jeles aktivistája volt (pletykák szerint vasárnaponként a templom környékén ólálkodott, és összeírta azon párttagok, tanárok stb. nevét, akik elmerészkedtek a misére). Majd ilyen-olyan ellenzéki pártokhoz igazolt, végül Kasza jobbkezévé vált (nélküle falusi politikus maradt volna, vagy az sem). Ám hűséges pártkatonaként minden skrupulus nélkül hajította ki a Mamužić utcából egykori elnökét. Most meg vagy száz embert. De nem ám a Magyar Házban, a pártközpontban volt a tárgyalás, hanem saját falujában, a kultúrotthonban, amire a pénzt szintén Kasza József révén lapátolta össze, főleg magyarországi forrásokból.

Eddig sem lehettek nagy reményeink, hogy a vajdasági magyar közösség sokáig húzza – az utolsó, negyedik felvonás ez (asszimiláció, népességfogyás, emigrálás stb.), legfeljebb lesz egy epilógus, ami ahhoz lesz hasonlatos, ahogyan a kisebb vajdasági vagy akár magyarországi nemzetiségek élnek. Kis falvakba behúzódva, aztán nyelvüket elfeledve, valaminő pidguin hungszerbet beszélve, legfeljebb a „hagyományos“ népi táncikálás, a bográcsfőző- és szamárverseny, a kiürült templomokban való imádkozás marad.

Végül mindenki mindenkit átvág?

Önmagában ezért a VMSZ-t, az MNT-t, a régi és új vezetőket, csakis őket kárhoztatni már felesleges. Nemrég elhunyt Kasza József, és rögtön a Szovjetunió jutott az eszembe. Öröksége ugyan nem maradt nagy, maximum szimbolikus, hisz funkciója már nem volt, de lám, lehet azon még marakodni. A MM felfedezte, hogy Kasza alatt csak jobb volt, és mint valami falusi temetésen, itt is azt nézegették az emberek, hogy ki ment el a temetésre, vagy ki nem ment el a városházi megemlékezésre. Valahogy úgy, ahogyan a Győzelem napi felvonuláson sasolták, a Vörös téren ki milyen távolságnyira van a főtitkártól. Vagy ahogyan Sztálinról gondolkodtak: egyesek szerint Kasza alapozta meg a mai zsarnokságot, mások szerint pont nem, akkor legalább rend és béke volt, megvédte az országot (avagy a magyarokat a szerb szabadcsapatoktól). A Magyar Szó, a vajdmagy Pravda akkor azért közölt más véleményeket is, így egyesek. Vagy legalább a sorok között ki lehet olvasni, mi van. Most viszont nem.

A Szovjetunió felbomlásának természetesen ezernyi oka volt, ahogyan a vajdmagy közösség sorsa sem két-három pártember vagy a magyar kormány támogatásán múlik önmagában. Pumpálhatnak oda akármennyi pénzt, lehetnek ott demokratikus vagy épp diktatórikus viszonyok, ha a rendszer (idézőjelben) már odáig szétrohadt, hogy egyszerű és kevésbé egyszerű emberek rettegnek. Elsősorban a munkahelyükért vagy alkalmi munkájukért, egy-egy pozícióért. A mamuzsitsológia pedig éppen arra lenne jó, hogy amikor az ember hazautazik, tudja, ki kicsoda, hol áll, kivel van jóban-rosszban. De a legtöbbször kiderül, hogy senki sem az, aki. Mimikristratégiákat választanak, nehogy „ott fönn”, vagy munkahelyükön megtudják, valójában mit gondolnak. Évtizedes barátságok mennek tönkre. Van, aki azért fél, mert noha az MM-esekkel szimpatizál, őket posztolta a Face-n, most leállt, mert ugrana városi funkciója. A másik azért, mert egyfelől maga sem tudja, kivel szimpatizál (nem érdekli a politika), s már egy-egy könyv szerkesztése, vagy hogy kinek, hová adja be megjelentetésre, politikai állásfoglalásnak számíthat, és mindkét oldalról szankcionálhatják. Akik „fenn” vannak, akár az MM-ben is, meg önéletrajzuk kozmetikázásával foglalkoznak – ők aztán ott sem voltak se Kasza idejében, se az MNT-ben, se 2007 óta, mióta Pásztor István vezeti, egyre inkább vaskézzel a pártot. Nincs mamuzsitsológus, aki akár szociometriát készítve fel tudná vázolni, ki kivel volt, van (és lesz!) jóban az olyan értelmiségi „csúcsintézményekben”, mint az újvidéki Magyar Tanszék, mi van Zentán a Művelődési Intézetben stb. Pedig már alig vannak, mármint az értelmiségiek, egyetemi tanárok is. Ilyenkor szokás bevetni a hülyén hangzó szekértábor kifejezést, de most ez valahol tényleg ideillik: a vajdmagy értelmiség ugyanúgy elfér lassan egy szekéren, ahogy a 19. században a szlovák (hogy Demmel József könyvének címére utaljunk, egy idézetre a 19. századból: „Egész Szlovákia elfért egy tutajon.”)

Vagyis hát mi van? Félelem és reszketés. Ki tudja, reggelre kit visznek el? Vagy elég önbírálatot tartani? Ha feljelentem a szomszédot, a kollégát, talán megmenthetem magam? Ha szorgalmasan terjesztgetem, ki kinek a (vélt) szeretője, jóbarátja, puszipajtása, pluszpontokat kapok, vagy épp elásom magam? Esküszöm, ha nem állnék távol már mindettől, magam is megrettennék. Már csak a konyhákban lehet őszintén beszélni, politizálni, akár anno a szovjeteknél – ahogyan arról oly plasztikusan ír az új irodalmi Nobel-díjas, Szvetlana Akszentijevics Elhordott múltjaink című könyvében. És természetszerűleg akkor ott és most a Vajdaságban is azok a legnagyobb ellenzékiek, akik részt vettek a rendszer kiépítésében és működtetésében. Aztán amikor nekrológot kell írni, megemlékezni az egykori párttársról, egyik végletből a másikba esnek. Egyet sajnálok: amíg a szovjet időkről rengeteg anekdota, vicc született – nincs szellemesebb krónikása ama időknek, mint Szergej Dovlatov –, addig vajdmagy anekdotákat, vicceket nem hallunk.

A VMSZ körüli egyik első botrány a Szabadkai Népszínház élére önhatalmúlag kinevezett művészeti vezető személye miatt robbant ki. Az ellenállás hatására az illető távozott a színházból. De most már mi van? Fáradtság, apátia. A színház igazgatóbizottsága elnöki posztjára egy olyan VMSZ-es fiatalembert neveztek ki, akinek ugyan a színházhoz, mint művészethez semmi köze, viszont ragyogóan elücsörgött eddig a városi parkolási cég élén, vagy hol a pitlibe.

Szintén Akszentijevicsnél olvastam a sztorit egy egykori magas rangú, honvédő katonatisztről, aki 1945 után a legkülönbözőbb funkciókban volt, pébés, bürokrata, gyárigazgató, mikor mi. Olyannyira belevetette magát az új, szebb világ építésébe, hogy végül harmadszorra is infarktust kapott. Akkor került a helyi színház élére – fő a megbízhatóság, elvtársak.

Aztán pedig azon csodálkozott, fölbomlott a birodalom. A mamuzsitsológia viszont arra jó lesz, hogy prófétaként előre jelezzük, nem lesz másképpen a vajdmagy kisbirodalommal sem.

 

 

2016. február 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább