Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Végel László köszöntése
„Ő meg Pesten a magyar politikát, Belgrádban a szerb politikát szokta kritizálni, szemtől szembe.“ Károlyi Csaba (Litera):
Az apák azt szokták mondani a fiúknak, meg az anyák is: ne félj, míg engem látsz. Hát, akkor most nem félek. Hanem inkább örülök annak, hogy itt vagyok. Mindig jó, ha látom Végel Lászlót, mert a szeme csillogása erőt ad nekem. De már az is jó, ha csak arra gondolok, hogy ül otthon, Újvidéken, és ír (már ha a sok előadás és a sok szereplés, Zágrábtól Szarajevóig megengedi ezt neki). Sokakra gondolok így. Például a 76 éves Tolnai Ottóra, aki Palicson mondja kitartóan a magáét. A 73 éves Nádas Péterre, aki Gombosszegen írja a memoárját. A 66 éves Esterházy Péterre, aki a Római- parton dolgozik élete eddigi legkeményebb témáján. A 72 éves Oravecz Imrére, aki arra gondol, mit fognak csinálni a szajlai házával, ha már ő nem lesz. A 65 éves Rakovszky Zsuzsára, aki Sopronban épp szerepek mögé bújik. A 67 éves Grendel Lajosra, aki Pozsony mellől próbál figyelni minket. A 64 éves Markó Bélára, aki Marosvásárhely mellett talán épp egy szonettet ír,mondjuk egy olasz reneszánsz festményről.
Végel László számomra tán azért a legkülönlegesebb köztük, mert úgymond első látásra szinte semmi nem szokványos, semmi nem normális benne, vele kapcsolatban.
Parasztgyerekként megírta az első magyar beatregényt vagy hippiregényt.
Ja, kezdődött azzal, hogy kamaszként nem Szabadkára ment (Kosztolányi, Csáth és legújabban Tolnai világába), hanem Újvidékre (ahol különben Gion Nándor is élt, majd aminek a közegéből később például Sziveri János és Balázs Attila is táplálkozott). Lehet, hogy ennek az volt az oka mindössze, hogy fele annyi volt az út a biciklivel Szenttamástól Újvidékig, mint Szabadkáig.
Viszont megtelepedve itt, nem a falujáról írt, mint Gion, hanem jövevényként egyből a városról, és föltette a magyar irodalom térképére Újvidéket (miként egyébként Gion Szenttamást).
Gyökértelenségéből erényt kovácsolt: kozmopolita lett. Hontalanként pedig, mikor országa, Jugoszlávia szétesett–lokálpatrióta.
Egy-két évvel már 68 előtt megírta a magyar irodalom 68-as regényét.
Regényei pedig úgy szólnak a kisebbségi létről, hogy közben még véletlenül sem illeszkednek a megszokott sémák közé.
Volt, hogy a könyvei előbb jelentek meg szerbül, mint magyarul, miközben a szerb nacionalisták már rég azt szeretnék, szerették volna, hogy húzzon el onnan, de hamar.
Aztán csak sikerült egy olyan könyvet is írnia, amelyet nem fogadott be a szerb kultúra, az Exterritóriumot,azt egyszerűen elhallgatták, pedig a délszláv háború és a NATO-bombázások kapcsán nemigen képzelhető el ennél egyenesebb mű.
Liberális kozmopolitaként otthon maradt, még a bombázások alatt is, miközben a szülőföld szeretetét bőszen hirdetők, magyarok és szerbek egyaránt, sokan átjöttek akkor Szegedre, Budapestre, túlélni és sírva vigadni.
Ő meg Pesten a magyar politikát, Belgrádban a szerb politikát szokta kritizálni, szemtől szembe.
Csibésznek mondható mosolya mögött a józan kedély megtestesítője lett, félénk jövevényként, tétova gondolatokból kiindulva – nagy formátumú dilemmákat fogalmazott meg, esszében és regényben egyaránt.
A Neoplanta színházi előadása után együtt tapsolnak a magyar és a szerb fiatalok. Ez is milyen jó már!
Ötven éve írt első regénye, a Makró után mostanában két remek új regényben, a Neoplantában és a Balkáni szépségben állított méltó emléket mindannak, aminek életútja alapján érdemes volt emléket állítania.
A napokban Szenttamáson, a szülőfalujában, ahol tíz éve minden évben Gion-ünnepségeket tartanak, őt is megünnepelték (egyszerre születtek ott egy napon, Gion Nándor és Végel László, 1941 február elsején!), most összeért két szellemi út, és ráadásként Urbán András Neoplantáját is előadták – ott, Szenttamáson. Kell-e ennél több?
És hogy végül is mennyire normális az ő életműve? Csak annyit mondok: a plebejus ember egyszerűségével mutatja meg a legbonyolultabb dolgokat is.
Isten éltesse Végel Lászlót, számomra az egyik legnormálisabb embert, akit ismerek. A kevés egyenes emberek egyikét. Aki valahogy mindig ösztönösen, minden vacakolás nélkül, evidenciaként mondja ki azt, amin mi oly sokszor,olyan hosszan rágódunk.
(Elhangzott február 10-én a PIM-ben Végel László születésnapi köszöntésén.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >