Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Menekülnek a fiatalok a Vajdaságból
„Semmilyen statisztika nem fogja kimutatni, de ebben nagy szerepe van annak, hogy a határon túli magyarok magyar útlevelet kaptak.“ Majláth Ronald, R. Kiss Kornélia (MNO):
Ugrásszerűen felgyorsult az elvándorlás – olvassuk, halljuk szinte minden héten a délvidéki magyarság jajkiáltását. A politikusokat láthatóan nem viselik meg különösebben ezek a hangok, azonban a vajdasági magyarok egy része továbbra sem adja fel a célját: otthon boldogulni. Lapunk nemrég útra kelt, hogy a vajdasági magyarság fővárosában, Szabadkán nézze meg, hol tart most a küzdelem.
Már nemcsak a magyarok, hanem a szerbek is kivándorolnak innen, ha úgy látják, van esélyük külföldön – mondja Natalija Jakovljevics újságírónő. A szabadkai Szabadság téren, a zöld szökőkútnál beszéltük meg a találkozót. Amíg Jakovljevicsre várunk, rácsodálkozunk, milyen kihalt pénteken késő délután a vajdasági magyarság fővárosa. Néhány éve mintha sokkal nagyobb lett volna itt a nyüzsgés. A zöld szökőkutat Zsolnay kerámiával borították, de nem ez az egyetlen hely, amely a magyarságra emlékeztet Szabadkán. A patinás belvárosi épületek a Monarchia éveit idézik, a valaha volt várost, ahol Kosztolányi Dezső felnőtt. Egy idős nő biciklizik el mellettünk, a csomagtartón madzaggal megerősített nejlonszatyrok. A decemberi hideg ellenére sok embert látunk ilyen leharcolt, öreg kerékpáron Szabadka-szerte. Ők sajnos nem a környezettudatos városi biciklisták, hanem a szegénység két keréken guruló követei. Kivörösödött kézzel és arccal tekernek végig a málló vakolatú házak között, a repedezett betonon. Szabadka bizony kelet-európaias képet mutat néha, a kietlenség érzetét csak fokozza a tél ridegsége. (...)
A Magyar Mozgalom szabadkai klubestjén nem sokan gyűlnek össze. A Magyar Szó néhány fiatal újságírója, egy civil aktivista, egy népdalénekes és egy-két érdeklődő kíváncsi a beszélgetésre. Pedig érdekes emberek ülnek az asztal körül. Például Németh János nyugalmazott újságíró. Kiderül, hogy számunkra valóságos kincs ez a kicsit zömök, sötét zakós, szemüveges idős úr, aki egyik cigarettáról a másikra gyújt. Hatvanhét éves. Szinte nincs az elmúlt évtizedek vajdasági politikájában és újságírásában olyasmi, amire ne emlékezne. Szabadkán él horvát feleségével és kutyájával, amelyet a magyar nemzetiséghez sorol – így névlegesen megvan otthon a magyar többség.
Összeszedetten, a higgadt elemző hangján beszél a politikáról és a közelmúlt történelméről, időről időre megcsillan az abszurd történetekben a humor. Amikor az elvándorlás kerül szóba, azért kissé rezignálttá válik.
– A városrészünkben lassan azt vesszük észre, hogy kiürül az utcánk. Már szinte csak mi élünk ott az eredeti lakosok közül és három-négy özvegyasszony – meséli Németh. – Semmilyen statisztika nem fogja kimutatni, de ebben nagy szerepe van annak, hogy a határon túli magyarok magyar útlevelet kaptak. Újvidéki rokonaim, akik már alig tudnak magyarul, most azzal jönnek hozzám, hogy hogyan lehet megkapni a magyar állampolgárságot. Mennének minél előbb, mert nincs munka, semmilyen távlat. Akad olyan család, ahol két nyugdíjas tartja el a két gyereket. Ismerek olyan rádióst, aki Németországba megy ötvenévesen. Megszűnt a rádió, két gyerek van. Mosni fog, takarítani. A hatvanas-hetvenes években sokan mentek ki vendégmunkásnak, most viszik a rokonaikat. Nem lesz itt százezer magyar sem hamarosan – jósolja sötéten.
(...)
Már annyira ráhangolódtunk az egypárti politikára, hogy meg sem lep minket a vajdasági magyar civil csoport névválasztása: Második Nyilvánosság. Szabadkán nehéz nem összetalálkozni az egyik alapítóval, Bózsó Istvánnal. A csoport a szabadkai „kultúrbotrány” miatt jött létre egy éve, mikor a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának élére Andrási Attilát nevezték ki. A döntést az MNT hozta meg, amelyet az anyaországi és vajdasági magyar színházi szakma és a társulat tiltakozása ellenére is erőből érvényre juttattak. Az új évad kezdetén a színház Andrási rendezésében bemutatta Az ügynök halálát, ekkor Bózsó szerint a darab „botrányos silánysága” a közönséget is szembesítette azzal a ténnyel, hogy nem szakmai, hanem politikai döntést hozott az MNT, amelynek tanácsnokai döntő többségét a VMSZ delegálta. Szerinte az MNT a meghatározó médiumok felett formális és informális hatalommal bír, ezek a sajtóorgánumok pedig cinikus módon sikerről cikkeztek. Ezért ötödmagával Facebook-oldalt hozott létre, felerősítve a háborgó közönség hangját, ami után nem sokkal leváltották Andrásit.
– Azt a csatát megnyertük – summázza a végeredményt Bózsó. De ennél is tovább megy: elmondása szerint a bebetonozott, megkövesedett vajdasági közéleti viszonyok megreformálása lett a céljuk.
A diktatúra bukását követő évek szerinte nem hozták meg a várt eredményt, és úgy véli: az általános rossz hangulat is okolható a kivándorlásért. – Milyen is lenne egy poszttraumás stresszben szenvedő ország hangulata? Különösen az egyik, amúgy is frusztrált kisebbségé? – kérdi Bózsó, aki szerint az élet átpolitizáltsága azokat is elűzi innen, akik képesek lennének feltalálni magukat. – Ahogy Magyarországot, úgy Szerbiát is elsősorban az értelmiség és a szakképzettek kivándorlása sújtja – mondja.
Ám szerinte még egy politikai fordulat sem tudná azt az alapproblémát kezelni, hogy a vajdasági magyarság végérvényesen elöregedett. – Két-három évtizeden belül a vajdasági magyarság lélekszáma a mostani felére vagy az alá fog csökkenni. Az oktatás gőzerővel történő, világszínvonalat megcélzó fejlesztése, szellemi értékeink következetes megerősítése, a valódi tehetségek támogatása talán képezhetné egy majdani gazdasági erőtér magját, amely felé aztán gravitálna a pénz is, megteremtve egy élhetőbb élet feltételeit – mondja. Amikor Pásztor Istvánt kérdezzük az elvándorlásról, azt mondja: most a magyarországi gazdaságfejlesztési forrásokhoz fűznek komoly reményeket.
„Nem fogsz állást kapni, ha valaki nem protezsál be”
– Hiába van diplomád, nem fogsz állást kapni, ha csak nem vagy valamilyen párt tagja, vagy valaki nem protezsál be. Akkor kapsz pénzt, akkor mennek át a pályázataid, ha valaki támogat. Ez a szerbeknél is így működik, sőt náluk ez talán még meghatározóbb – mondja Vígi Zsoldos Zsaklina, aki a Magyar Szó online szerkesztője volt, de egy betegszabadság után már a gyerekrovatban találta magát.
Kollégáját, Bajtai Kornélt három pozícióról váltották le rövid időn belül. Idén januárban a főszerkesztő-helyettesi tisztségről, majd július végén a nyomtatott lap szabadkai városi rovatának éléről és az online kiadás éléről. Az újságírók szerint a lefokozásoknak az volt az okuk, hogy csatlakoztak a Magyar Mozgalomhoz. Bajtai Kornél, a Magyar Szó munkatársa úgy látja: mindenáron megpróbálják kicsinálni azokat, akik kapcsolatba kerülnek a mozgalommal.
Épp akkor zártak ki a pártból kilenc városi képviselőt, amikor Szabadkán jártunk. Ők Magyar Mozgalom-platformot akartak alapítani a VMSZ-frakción belül. Pásztor szerint ez megengedhetetlen, mert nem lehet belülről bomlasztani egy pártot. A Magyar Szó munkatársaival a napilap szabadkai irodájában találkozunk. A Corvin Mátyásról elnevezett belvárosi sétányon egy század eleji polgári villa a szerkesztőség központja. A zöld tapéta, a nagy belmagasságú, egymásba nyíló szobák és a tágas, kövezett terasz megőrzött valamit a polgári villa régi méltóságából. Egész Szabadka ilyen: kopott, ám még így is csodálatos szecessziós város. A szerkesztőségnek csak egy része működik itt, a lapvezetés Újvidéken van. Ma itt csoportosulnak azok az újságírók, akik a Magyar Szónál dolgoznak, de csatlakoztak a Magyar Mozgalomhoz. Az újvidéki szerkesztőségben Bajtai Kornél szavaival élve inkább „szófogadó” kollégák tevékenykednek.
A vajdasági közéletnek ezeket a törésvonalait nem könnyű átlátni Magyarországról. Az időnként eldurvuló hangnem és a nagyobb visszhanggal járó esetek – mint a népszínház ügye – azt jelzik, hogy a szerbiai magyarság közélete nem a normális mederben zajlik. Láthatóan a VMSZ sem mindig tudja, hogy reagáljon a heves kritikákra. – A VMSZ megpróbálta átültetni a magyarországi politikai beszédből a balliberális jelzőt az itteni közéletbe mint szitokszót, amellyel a kritikusaikat illetik. De hát a vajdasági környezetben ez teljesen nevetséges. Harmincöt éve élek itt magyarként kisebbségben. Mitől lennék balliberális? – fakad ki Vígi Zoltán, a Magyar Szó szerkesztője.
Hogy mi a probléma, mitől gyülemlett fel ennyi indulat a vajdasági közéletben, arra a kérdésre kitérő választ ad Pásztor István. Szerinte a közelgő választás fogja eldönteni, hogy a Magyar Mozgalom alapítása és a vajdasági sajtón belüli villongások mit is jelentenek. Úgy véli, a történet föl van fújva, és nem is meglepő számára, hogy az idei tartományi és önkormányzati választások előtt valaki „ráindul” a VMSZ-re. Igaz, a Magyar Mozgalom nem párt, és egyáltalán nem biztos, hogy indul a választásokon. (Cikkünk a szombati Magyar Nemzet Magazinban jelent meg, azóta a Magyar Mozgalom bejelentette: indulnak a választásokon, a VMSZ-en belül pedig tovább gyűrűzött a Magyar Mozgalom-botrány. Pásztor István fegyelmi eljárást kezdeményezett a párt minden tagja ellen, akik tagjai a mozgalomnak)
A Magyar Szó négy fiatal újságírója szerint nagyon is van oka a Magyar Mozgalom létrejöttének: nem jó a légkör otthon. – Lehet, hogy akik elmentek, elsősorban anyagi okból mentek el, de másodsorban biztosan azért, mert itthon senki nem kíváncsi a véleményükre – véli Tómó Margaréta.
Akárcsak Bózsó István, az újságírók is gyakran emlegetik a vajdasági élet átpolitizálását és a kontraszelekciót. Ugyanakkor úgy vélik, a szerbiai gazdasági helyzeten és így az elvándorlás problémáján nem tudna sokat változtatni a Magyar Mozgalom sem, hiába válna párttá. A Magyar Mozgalom számukra azt jelenti, hogy van egy kör, ahol lehet bizonyos dolgokról beszélgetni, esetleg szakmai alapon megvitatni olyan kérdéseket, amelyek szerintük most inkább politikai és személyes konfliktusok mentén dőlnek el.
Bár nekik is rengeteg ismerősük él külföldön, ők végül itt maradtak, itt alapítottak családot, és ha már itt vannak, szeretnének valamit tenni is. Vígi Zoltán azt mondja: mióta összejönnek néha a Magyar Mozgalom rendezvényein, legalább történik valami; nem érzi úgy a gondolkodó ember, hogy megfullad.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >