2023. szeptember 26. kedd
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Menekülni: jó

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„A szerb vámosnő gratulál a díjadhoz. A magyar rendőr viszont hozza a formáját, az iránt érdeklődik, van-e menettérti jegyem.” Szerbhorváth György (Litera):

A megőrjített közvéleménynek pedig igaza van – a menekülést direkt megszervezik. Nekem két nappal Szerbia bombázása előtt telefonáltak a belgrádi magyar nagykövetségről, hogy ők evakuálják magukat, én is szedelődzködjek, lehetőleg máma még. Mondom, nem lehet, másnap megyek vonattal, így terveztem, átvenni a Sziveri-díjat. Aki szintén elmenekült Pestre, igaz, más okból, és mint kiderült, meghalni.

Menekülni egyszerűbb, mint utazni. Kevés cucc is elég, ez nem nyaralás, nem kell strandpapucs. Hogy ne tűnj fel, a kistáskádba csak váltásnyi gatyát, zoknit pakolsz, fogkrémet. S mert még hideg van márciusban, két pólót, inget, vastag pulcsit és a kabátod húzod fel. Mindenből a legjobbat, egy ilyen útnak meg kell adni a módját. Csak mobilom nem volt még,  1999-ben térerő sem létezett a szülőfalumban. Pedig volt mobilzseb a kabátomban, amit itt, a Rákóczi úton vettem pár hónappal korábban – a fiatal elárusítólány figyelmembe is ajánlotta ezt a praktikus kis okosságot. Mondtam, nincs mobilom, mert térerő sincs a faluban. Rám csodálkozva megkérdezte: te is etyeki vagy? Nem, mondtam. Bár Bián sokat jártam egy menekült barátomnál, egy korábbi háború alatt, gondoltam.

Ha menekülsz, csupa érdekes emberrel ismerkedsz meg. Először is a határon: a szerb vámosnő gratulál a díjadhoz. A magyar rendőr viszont hozza a formáját, az iránt érdeklődik, van-e menettérti jegyem. Van hát – a szerbek miatt vettem, nehogy gyanús legyek. A szerb talán örül, hogy elhúzol az országából, a magyar meg retteg, hogy elveszed az ilyes munkáját, amikor másokat basztathat és hatalmat érez a kezében. Egyszer még a szalonnás pogácsámba is belekötöttek, mert az húsos, tehát tiltott. A szerbeket visszafelé se érdekli semmi, várom a vámosokat Bajmoknál, sehol a vámos, a rendőr mondja, menjek már. Oldalra nézve látom, a két vámos ugrálgat a bokrok közt, faágakat huzigálnak le – meggyszezon van. Pedig a csomagtartómban ott volt vagy ötven könyv – valójában a könyveim migrálnak oda-vissza, nem én.

Majd járod a menekültügyi meg bevándorlási hivatalokat, órákig ácsorogsz földijeiddel, amíg a hírhedt Füredi úr ad egy tartózkodási engedélyt – a fiúknak egy évre, a széplányoknak kettőre. Kínaiak meg afrikaiak közt ücsörögsz – nem kell nekem világot látni menni, ott láthattam a fél világot –, érzed, ők otthon vannak, megérkeztek valahová, míg te nem tudod, mit akarsz. Aztán megtudod. Jönnek az idegenrendészeti meg a titkosszolgálati meghallgatások: igazi önismereti teszt ez, jobb, mint a pszichiáternél. Nem apádról kell beszélni, hogy terrorizált-e gyerekkorodban, hanem azt vizsgálják, te magad terrorista vagy-e, ismered-e Bin Ládent, ha már jártál Boszniában meg a Szandzsákban a Nacionál Geográffal – ahogy ott mondják, ahol bizony, ötszáz éve élnek a muzulmánok. Ha nem vagy gyanús, felkínálják a ragyogó ajánlatot, hogy jelents nekik. Ugye, akkor papírt is előbb kapsz. Addig nyúznak, hogy megtudod, kik a jó s kevésbé jó barátaid, miért, mivel foglalkozol, mik a terveid – csupa olyan kérdés, amin gondolkodni kell, s idő is akad végre, amíg szemedbe világítanak a lámpával. Amikor sokadszorra vagy ott, már jobban ismernek, mint te önmagad, tiszta terápia, ráadásul ingyér.

Ha már az állampolgársági vizsgára készülsz, leteremtenek, tessék szépen felöltözve jönni. Megveszed életed második öltönyét, azóta se hordtad. Megtanulod a himnusz első nyolc sorát, negyven körül a memorizálás már nem oly egyszerű, aztán tátogsz, amíg szintetizátoron nyomja az isten áldja a magyart egy kerületi zenetanárnő. Majd jő a szózat, erre nem is készültél, de ekkora váltásokra úgyis csak az országok, nem a hangterjedelemben vagy képes. S jöhet az ünneplés, már nem vagy menekült, se migráns, már itthon vagy. Az otthon pedig az, amikor több útlevél van a zsebedben, forint, euró meg dinár, nekem ezek a hazám, a szülőföldem.

Huszonév alatt elunja az ember ezt a szülőhazás-vándorlós diskurzust, nem mintha én nem írnék meg mindent, ami a határon, a vonaton, külföldön történik. A pesti írónak az is élmény, ha felül a négyes-hatos villamosra, én inkább ki se mozdulok a nyóckerből. Ráadásul ha migráns és menekült is voltál, valahonnan jöttél, azt hiszik, szakértő vagy. Múltkor felhív a Friderikusz, hogy lesz-e horvát-szerb háború a menekültek miatt. Hát, mondom, szerintem nem lesz. A hangjából némi sajnálatot éreztem ki, mert ha nincs háború, nincs téma se a jövő heti műsorba – pedig milyen nagyszerű lenne, hogy én épp akkor szerepelek, bréking nyúz, kitört a háború. Így maradtam le a magyaros világhírről. Talán majd legközelebb nagyobb szerencsém lesz, és kitör a háború.

Mostanra az maradt, hogy határmenti magyar és szerbiai magyar falvakba járok, melyeken rengeteg menekült vonult át. Amolyan faluszociográfusként beszélgetek a helyiekkel, egy Féja Gézába oldott Erdei Ferencként, megspékelve Szabó Dezsővel, mert e munka lényege az aggodalom, a nemzetféltés. Mikor melyiké. A szerb oldali magyar faluban, a kerítéstől semennyire a fiatal boltoslány azt mondja: „Mi szeretjük a menekülteket!” Talán a forgalomra célzott. Középkorú kolléganője, egy másik dróton túli magyar már differenciáltabb: az albánok civilizálatlanok, agresszívek, viszont a szírek, afgánok nagyon illedelmesek, látszik rajtuk a kultúra.

Sőt, az elárusító szerint sose a menekültekkel volt itt a probléma, hanem a részeg orosz kamionsofőrökkel, akik napokig várják, amíg bepakolják az almát. Addig meg vedelnek, reggelre meg elfelejtik, hogy nem fizették ki az utolsó üveg vodkát. Az iskola takarítónője pedig egyenesen a vándor kifejezést használja, semmi illegális gazdasági bevándorlózás. A baj inkább az, értékel háztáji termelőként, hogy miattuk idén nem jöttek a szomszéd faluból a cigányok almát szedni, mert az embercsempészet jobban fizet. S kiderül, a magyar embercsempész megértendő alany, rendes ember, a határ mentén hagyomány, túlélési stratégia, az életmód bevett része a csempészés, legyen szó alkoholról, benzinről vagy emberről – hát nem mindegy? Valamiből élni kell. A magyar embercsempész tehát jó, a cigány viszont törvényt szeg és nem kapál, nem szed szőlőt éhbérért.

A magyar oldalon meg már inkább a rendőröket szidják, nincs már egy szál illegál migráncs se, de ötvenesével vonulnak a terepjáróikkal, tönkrefurikázzák a legelőket, a részeg helyi biciklistákat ellenőrzik. Engem is: talált tárgy vagyok, az ifjú kolléga tanítja be a még fiatalabb készenlétist: látod, ez a személyi igazolvány, na most megfordítjuk, ott az anyja neve, Erdélyi Erzsébet. Most erdélyi? Nem. Születési helye – Jugoszlávia. Volt olyan is, mondja a rendőrnő. Éjjel már velük bratyizok, kérdezem, mit csinálnak itt a Dél-Alföldön a Nyírségből? Hát, azt már ők sem tudják. A falusi fiatalok a pizzériában ücsörögnek, egyikük keresztrejtvényt fejt, elmondja, hat nap múlva indul London mellé dolgozni, ott vannak a helyi haverok, itt már nincs senki sem. Igaz, egyikük arról beszél, ő bizony marad, de most az a baj, hogy három hete komoly kapcsolata van egy tanyasi lánnyal, csak a szülők szégyelik, hogy rájuk dől a szálás. Ajánlom, vigye el Szegedre szórakozni. Szögedreee? – hát az mössze van, vagy harminc kilómétör. Az már nöki olyan, mint a kivándorlás. Nem mögy ő sehova. Azért jó a drótkerítés is, onnan se gyün mán át - senki.

2016. január 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése

A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)

Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >

Tovább

„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”

Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >

Tovább

Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!

Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”!

„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >

Tovább

A magyarok pisszenni sem mernek

Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >

Tovább

A magyar közösség lemarad az oktatásban!

A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >

Tovább

BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS

Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >

Tovább

Közép-Európa újra időszerű

Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >

Tovább

Oroszország és a Balkán

Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >

Tovább

TÁBLARONGÁLÁS – VAGY VALAMI MÁS?

Nyilvánvaló, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi/közösségi jogok gyakorlati alkalmazása akadályokban ütközik, s ez rontja a nemzeti >

Tovább

A hontalan jugoszláv író

Mindenhol otthon volt és – sehol. Miljenko Jergović pontosan fogalmazott, amikor száműzött írónak nevezte. A magyar >

Tovább