Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A joghurt forradalom nem ért véget
„A vajdaságiak nyakalják a joghurtot, ha megkapják a nekik járó hét százalékot, ha nem.” Toma Viktória (Autonómia):
Vajdaságban mostanság nem divat az autonómia – nincsenek jogi viták, csak „szeparatista törekvések”
Miért szorult háttérbe a tartomány autonómiájának kérdése? Miért nincs meg évek óta a „politikai akarat” a finanszírozásról szóló törvény meghozatalára? – tettem fel magamban – belátom, végtelenül naivan – a kérdést, nem gondolva arra, milyen közel vannak már a tartományi választások.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga felébredt Csipkerózsika-álmából, és hosszú idő után Fehértemplomon vajdasági zászlók sokasága lengett, Nenad Čanak pedig túlnyomórészt arról szónokolt, hogy
nem adjuk el a vajdasági földeket.
Meg beszélt a többnyelvű helységnévtáblákról is. Az autonómia azonban már ezen a megmozduláson sem volt téma. Valószínűleg sokkal nagyobb tétnek látszik földjeink, mint önrendelkezésünk elvesztése. Több szavazót lehet megnyerni, ha azzal riogatjuk őket, hogy a betevő falat van veszélyben, mintha „csupán” a tartomány autonómiájáról beszélünk. Az autonómia nálunk úgy tűnik teljesen „kimegy a divatból”. (…)
Szomorúan kísértem figyelemmel a joghurtforradalom évfordulója alkalmából szervezett újvidéki felvonulást a közelmúltban. Százötven autonómia-párti vett részt a tiltakozó sétán, de rohamrendőröktől nyüzsgött a központ. Szélsőséges aktivistákként emlegetett egyének még a rendezvényt megelőzően azzal fenyegettek, hogy meghiúsítják azt, s bizony meg is jelentek, úgymond elvegyültek a tömeg(nek nem nevezhető gyülekezet)ben, és „rendet bontottak”.
Már önmagában az sem szívderítő dolog, hogy azok a kisebb megmozdulások, amelyek nem a centralista, konzervatív, uralkodó nézeteknek hódolnak, minden alkalommal rendkívüli biztonsági intézkedéseket követelnek (lásd: Pride). Így volt ez az autonomisták felvonulásával is. Számomra mégsem ez a legszembetűnőbb ezen esemény kapcsán. Inkább az tűnik hihetetlennek számomra, hogy mindössze százötven ember gondolná úgy a tartományi székvárosban, hogy Vajdaság autonómiát érdemel?! Ilyen kevesen tartják a tartomány autonómiáját olyan súlyos kérdésnek (hiszen itt élnek!), hogy a valós területi autonómiáért tegyenek is valamit, és ne csak választások előtt beszéljenek róla, mint valami rémisztő szörnyetegről, amely majd az egységes szerb állam széteséséhez vezet? Ha ez tényleg így van, akkor úgy tűnik, nincs mire emlékezni, mert a joghurtforradalom mind a mai napig tart.
A vajdaságiak nyakalják a joghurtot, ha megkapják a nekik járó hét százalékot, ha nem. (…)
Szerbiában elkerülhetetlen párhuzam – ha történelmi, gazdasági, etnikai szempontból mégoly ésszerűtlen is – a Koszovó és Vajdaság közötti. Ez a két tartomány kapott széleskörű autonómiát az 1974-es alkotmánnyal. Koszovóért a szerb államvezetés évek óta vívja szélmalomharcát. Lépésről-lépésre, az EU-integrációval párhuzamosan „veszíti el” Szerbia a szuverenitását, melyet az SZDP-n kívül már egyre kevesebbet és ritkábban emlegetnek.
Most, amikor Koszovó függetlenségét hamarosan nagy valószínűséggel az UNESCO-ban is elismerik, amikor a szélmalomharc a végéhez közeledik, Vajdaság autonómiájáról mélységesen hallgatnak.
Hallgatnak – a politikában szinte mindenki – persze különböző megfontolásból: valaki meggyőződésből, valaki félelemből, megint mások érdekből vagy politikai egyezségek eredményeként. Az is lehet, hogy ebbe a szélmalomharcba is bele lehet fáradni. Ha nincs meg a politikai akarat, mindhiába minden igyekezet. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >