2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Könyvek, olvasás - nyáron

Gerold László
Gerold László

„A könyv (a szöveg) piknik, ahol a szerző hozza a szavakat, az olvasó a jelentést”. Gerold László (Vajdaság Ma):

Hetek óta könyvek között élek. Nem úgy, ahogy mindig is vágytam, szerettem, hogy odaállok a polc elé, leemelek egyet közülük, beleolvasok, aláhúzok benne egy éppen fontosnak vélt részt, egyiket-másikat esetleg ki is jegyzem. Mert sose tudni, milyen témával kapcsolatban fogom felhasználni, de nem kételkedem benne, még jó lehet valamire egy javíthatatlan jegyzetíró számára. Most egészen más a könyvekhez való viszonyom. Olyan, amilyent egy lakásfelújítás diktál. Elkerülhetetlenül. Most is ott állok a polc(ok) előtt s emelgetem lefele a könyveket, de nem külön-külön, hanem egyszerre többet, s rakom őket kupacba, jobb esetben dobozba. Nem éppen kellemes szórakozás. Szidom is magamat: kellett azt a temérdek könyvek megvenni, beszerezni, rendszerezni? Minek? Mi lesz velük, ha nem leszek? Kinek kellenek? Aztán győz bennem az elhatározás: szelektálj, komám! Nézd meg, melyik kell (kell-e?), melyik nem, s ezeket kinek lehet odaadni (kell-e bárkinek is)? Könyvtárnak, intézménynek, barátnak, ismerősnek…? Próbálok rendszert kialakítani. Kupacokba, zacskókba rendezni annak alapján, melyik stószt kinek szánom. Nem könnyű eldönteni. Ahogy azt sem, melyik kötetről mondjak le végérvényesen. Fájdalmas művelet az efféle szelektálás. Abba is hagyom. Hogy magamtól-e, mert belefáradtam, vagy mert győz bennem az évtizedek alatt szokássá lett szenvedély, s lehorgonyzok egy-egy könyvnél, úgy, ahogy naponta tettem: és olvasni kezdem. Pontosabban lapozgatás közben bele-beleolvasok. Ahogy nyaranta szokásom tenni azzal a szándékkal, hogy felidézzem azokat a számomra egykor fontosnak gondolt részleteket, mondatokat, bekezdéseket.

S ezzel, mint egy varázsütésre vége is a szelektálásnak. A könyv már nem súly, amit emelgetni kell, hanem beszélgetőtárs. Pontosan úgy, ahogy Kertész Imre írja: „A könyveket nem kell megérteni, elég az inspiráció, amit bennünk keltenek, gyakran már pusztán azzal, hogy a kezünkben tartjuk s olvassuk őket. Nem a könyv számít, hanem olvasója”. Ezek a sorok Kertésznek A végső kocsma című könyvében olvashatók. Abban a kiadványban, amely tematikai gazdagságával újra s újra kézbe veteti magát. Nem csak a könyvön leitmotívumként végigvonuló öregség aktualitása okán, amiből, ahogy írja, s egyre inkább magunk is érezzük, „nincs kiút” („lassan kikopok önmagamból”), hanem egyebek mellett az íróság lényegét kifejező, akár axiómának is tekinthető vallomás miatt is, mely szerint attól lesz az ember író, ha az „agyában mondatok kezdenek nyüzsögni, s amikor leírja őket, másképpen festenek, amint ahogy ő elképzelte. Kijavít egy-két sort, mondatot – vagyis felveszi a küzdelmet a kifejezésért, s akkor már a küzdelem íróvá avatja”. Ez a küzdelem valójában az írói életstílus két fázisa. Az egyik: „Figyelni a mondatokra”. A másik: „Megteremteni a teremtő mondatokat”. Ezektől lesz az igazi irodalom. És ezek adják az olvasás esszenciáját is. Egyenlítik ki az írást és az olvasást, Mert, ahogy egyik naplójegyzetében Tőzsér Árpád, a szlovákiai magyar irodalmár fogalmaz: „aki olvas, az (virtuálisan) tulajdonképpen ír is, lelke képernyőjére, mintegy láthatatlan betűkkel felrója azt az alternatív, az olvasással együtt születő belső jelentést, amelyet ő, az olvasó tulajdonít az olvasott szövegnek”. Más szóval: „aki olvas, az elsősorban nem a szöveget magát keresi a szövegben, hanem a jelentést, a külső vonatkozási pontokat. Az olvasó – tehát – akarva-akaratlanul bizonyos kondíciókkal, a test, az ösztönök s az értelmi készség heterogenitásával közeledik” az adott irodalmi műhöz, melynek sugallata alapján maga is teremtővé válik. Ahogy az esztéta Radnóti Sándor írja: „a könyv (a szöveg) piknik, ahol a szerző hozza a szavakat, az olvasó a jelentést”.

S mikor lenne igazi ideje a piknikelésnek (nemcsak az ételt-italt habzsoló hedonista élvezetnek, hanem a szellemi táplálékot is nyújtó olvasói mulatságnak is), ha nem nyáron? Akár a kényszermunkának is beillő könyvszelektálást csak néhány percre megszakító szusszanásnyi időre is. Megéri, higgyenek nekem, kipróbáltam.

2015. augusztus 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább