2021. október 22. péntek
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A barbárokra várva

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Kész vicc, hogy a Jobbik támogatja a kerítést. Hát így hogy akarják visszafoglalni az elcsatolt Bácskát, Bánátot?” Szerbhorváth György (Vasárnapi Hírek):

Ha felhúzzák a vasfüggönyt Magyarország és Szerbia közt, az először pszichés hatással lesz az ott élő kétszázezernyi magyarra. Hisz többségüknek már magyar útlevele, emiatt is indulhatott el valóságos exodus az utóbbi pár évben, de főleg Nyugatra. A vasfüggöny arra ez elzártságra emlékeztetheti őket, amit a 90-es évek háborúi alatt éreztek a gazdasági zárlat miatt (Milošević rezsimje pedig fejenként 10 márkát kért minden kilépéskor). Szintén a mellőzöttség érzetét, sőt dühöt váltott ki a vízum bevezetése, amit az EU várt el  Magyarországtól Szerbia felé. Még egy lapáttal tett rá erre a 2004.  december 5-i, érvénytelen, de annál hírhedtebb népszavazás.

Akkor könnyedén bűnbakká kiáltotta a határon túli politikai elit és népesség a „szoclib”, „nemzetáruló” kormányt. De mit lehet mondani azon kormány akciójára, mely keblére öleli a külhoni nemzettársakat? Hogyan egyesülhet a nemzet, ha részei közt drótok feszülnek? A szerb politikum, a közvélemény – mely nem is érti az egészet (mi sem) – indulata pedig az ott élő magyarokon csapódik le, ahogyan a NATO-bombázás során is 1999-ben. Orbánék erre sem gondolnak. A magyarokról a többi néphez képest (a javukkal háborúztak is) relatíve jó kép él a szerbekben, így viszont biztos nem fog javulni.

A magyar útlevél miatt gyakorlatilag a zárnak nem lesz hatása a magyarokra, utazhatnak továbbra is, akárcsak a szerbek. De az aggodalom marad, Szerbiát újra s újra vízumkényszerrel fenyegetik. A helyzet nem tegnap óta feszült az ottani oldalon, főleg az olyan városokban, melyek a menekültek útjába esnek; pár éve egy szabadkai temető melletti erdőben táboroztak, a rendőrség vegzálása, fosztogatása mellett. A hatóságok képtelenek megküzdeni a problémával. Röszkéről Magyarkanizsára deportálják vissza az elfogottakat, s a képviselőtestület elnöke tiltakozott az oda tervezett menekülttábor miatt: már a látványuk (!) is irritálja őket, és noha incidens nem történt, sőt, vásárolnak és megtöltik a szállóhelyeket, figyelik őket.

A morális pánik a magyar többségű településeken újra megjelenik, miután 1991-től érkezni kezdtek a szerb menekültek. Többszázezren jöttek Szerbiába, a tehetősebbek Belgrádba, de Újvidék és vonzáskörzetének lakosságszáma is megduplázódott, a magyarok aránya így elenyészővé vált. A magyar falvak elhagyatott, olcsó házaiba a szegényebbek érkeztek. De nemigen tudták elvenni a helyiek munkáját, hiszen nekik sem volt. Ám az emlékek élők, óhatatlanul így néznek hát minden új jövevényre, legyen az szerb, szír vagy roma.

Ráadásul állami vagy rejtélyes alapítványi házvásárlási támogatásról pletykálnak, éppen a Koszovóról menekült roma, egyiptomi, gyakran muzulmán vallású, zömében nagycsaládosok esetében. Akiket nem ritkán Németországból deportálnak Szerbiába, s mivel Koszovóba nem mernek, nem tudnak visszamenni, itt boldogulnának. A magyarok szerint az a stratégiájuk, hogy Nyugaton „felnyalják” a támogatást, mert vállalják a hazatoloncolást, de két év múlva újra útnak indulnak. (Ám hasonló stratégia már egyes vajdasági magyaroknál is felmerült...) Az etnikai konfliktusok – egyik szimbóluma Temerin – megjelentek a magyarok és a szerb menekültek között (főleg ittas tinédzser fiúk közt), de sok helyen a magyaroknak úgymond inkább az őshonos romákkal van bajuk, mint az újjakkal, és sajtójuk is szabadon „cigánybűnözőzik”. A kerítés okozta bezártságérzet a belső feszültségeket fogja növelni.

A vasfüggöny, mint minden fal, nem fog a kapcsolatok javára válni, az mindkét oldal nemzeti radikálisai, a rasszisták malmára hajtja a vizet. Mert egy frusztrált kisebbség egy nálánál még kiszolgáltatottabb kisebbségen veri le vélt vagy valós sérelmeit. (Kész vicc, hogy a Jobbik támogatja a kerítést. Hát így hogy akarják visszafoglalni az elcsatolt Bácskát, Bánátot?)

Az utóbbi években állítólag javult a két ország kapcsolata, ám a magyar kormány az ígéretekkel ellentétben egyoldalú döntést tervez. A szerb kormányfő már Auschwitzot emlegeti, tárgyalásokat követel. Emiatt még furcsább, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke üdvözölte a vasfüggönyt, sőt, szeretné, ha Szerbia is építene ilyeneket déli határain. Pásztor arra számít, a menekültek végre elkerülik Észak-Bácskát. Amúgy meg nagyon szeretjük a vendégeket. Neki és válságban lévő pártjának, mely támogatja a nyomorban tengődő ország kormányát, szintén jól jön egy kis pánik: a barbárokra mindent rá lehet kenni.

 

2015. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább