Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A barbárokra várva
Szerbhorváth György
„Kész vicc, hogy a Jobbik támogatja a kerítést. Hát így hogy akarják visszafoglalni az elcsatolt Bácskát, Bánátot?” Szerbhorváth György (Vasárnapi Hírek):
Ha felhúzzák a vasfüggönyt Magyarország és Szerbia közt, az először pszichés hatással lesz az ott élő kétszázezernyi magyarra. Hisz többségüknek már magyar útlevele, emiatt is indulhatott el valóságos exodus az utóbbi pár évben, de főleg Nyugatra. A vasfüggöny arra ez elzártságra emlékeztetheti őket, amit a 90-es évek háborúi alatt éreztek a gazdasági zárlat miatt (Milošević rezsimje pedig fejenként 10 márkát kért minden kilépéskor). Szintén a mellőzöttség érzetét, sőt dühöt váltott ki a vízum bevezetése, amit az EU várt el Magyarországtól Szerbia felé. Még egy lapáttal tett rá erre a 2004. december 5-i, érvénytelen, de annál hírhedtebb népszavazás.
Akkor könnyedén bűnbakká kiáltotta a határon túli politikai elit és népesség a „szoclib”, „nemzetáruló” kormányt. De mit lehet mondani azon kormány akciójára, mely keblére öleli a külhoni nemzettársakat? Hogyan egyesülhet a nemzet, ha részei közt drótok feszülnek? A szerb politikum, a közvélemény – mely nem is érti az egészet (mi sem) – indulata pedig az ott élő magyarokon csapódik le, ahogyan a NATO-bombázás során is 1999-ben. Orbánék erre sem gondolnak. A magyarokról a többi néphez képest (a javukkal háborúztak is) relatíve jó kép él a szerbekben, így viszont biztos nem fog javulni.
A magyar útlevél miatt gyakorlatilag a zárnak nem lesz hatása a magyarokra, utazhatnak továbbra is, akárcsak a szerbek. De az aggodalom marad, Szerbiát újra s újra vízumkényszerrel fenyegetik. A helyzet nem tegnap óta feszült az ottani oldalon, főleg az olyan városokban, melyek a menekültek útjába esnek; pár éve egy szabadkai temető melletti erdőben táboroztak, a rendőrség vegzálása, fosztogatása mellett. A hatóságok képtelenek megküzdeni a problémával. Röszkéről Magyarkanizsára deportálják vissza az elfogottakat, s a képviselőtestület elnöke tiltakozott az oda tervezett menekülttábor miatt: már a látványuk (!) is irritálja őket, és noha incidens nem történt, sőt, vásárolnak és megtöltik a szállóhelyeket, figyelik őket.
A morális pánik a magyar többségű településeken újra megjelenik, miután 1991-től érkezni kezdtek a szerb menekültek. Többszázezren jöttek Szerbiába, a tehetősebbek Belgrádba, de Újvidék és vonzáskörzetének lakosságszáma is megduplázódott, a magyarok aránya így elenyészővé vált. A magyar falvak elhagyatott, olcsó házaiba a szegényebbek érkeztek. De nemigen tudták elvenni a helyiek munkáját, hiszen nekik sem volt. Ám az emlékek élők, óhatatlanul így néznek hát minden új jövevényre, legyen az szerb, szír vagy roma.
Ráadásul állami vagy rejtélyes alapítványi házvásárlási támogatásról pletykálnak, éppen a Koszovóról menekült roma, egyiptomi, gyakran muzulmán vallású, zömében nagycsaládosok esetében. Akiket nem ritkán Németországból deportálnak Szerbiába, s mivel Koszovóba nem mernek, nem tudnak visszamenni, itt boldogulnának. A magyarok szerint az a stratégiájuk, hogy Nyugaton „felnyalják” a támogatást, mert vállalják a hazatoloncolást, de két év múlva újra útnak indulnak. (Ám hasonló stratégia már egyes vajdasági magyaroknál is felmerült...) Az etnikai konfliktusok – egyik szimbóluma Temerin – megjelentek a magyarok és a szerb menekültek között (főleg ittas tinédzser fiúk közt), de sok helyen a magyaroknak úgymond inkább az őshonos romákkal van bajuk, mint az újjakkal, és sajtójuk is szabadon „cigánybűnözőzik”. A kerítés okozta bezártságérzet a belső feszültségeket fogja növelni.
A vasfüggöny, mint minden fal, nem fog a kapcsolatok javára válni, az mindkét oldal nemzeti radikálisai, a rasszisták malmára hajtja a vizet. Mert egy frusztrált kisebbség egy nálánál még kiszolgáltatottabb kisebbségen veri le vélt vagy valós sérelmeit. (Kész vicc, hogy a Jobbik támogatja a kerítést. Hát így hogy akarják visszafoglalni az elcsatolt Bácskát, Bánátot?)
Az utóbbi években állítólag javult a két ország kapcsolata, ám a magyar kormány az ígéretekkel ellentétben egyoldalú döntést tervez. A szerb kormányfő már Auschwitzot emlegeti, tárgyalásokat követel. Emiatt még furcsább, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke üdvözölte a vasfüggönyt, sőt, szeretné, ha Szerbia is építene ilyeneket déli határain. Pásztor arra számít, a menekültek végre elkerülik Észak-Bácskát. Amúgy meg nagyon szeretjük a vendégeket. Neki és válságban lévő pártjának, mely támogatja a nyomorban tengődő ország kormányát, szintén jól jön egy kis pánik: a barbárokra mindent rá lehet kenni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >