Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Zsigmond, a menekült
„A bozgorozás, a román többségi megvetés ennél többszörösen jobb.“ Papp Sándor Zsigmond (Népszabadság):
Igazából gazdasági menekült vagyok, de ha nem akarok ennyire prózai lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy érzelmi. Tíz éve élek itt, vélhetőleg elvettem egy magyar ember munkáját, lehet hát engem gyűlölni. Már nem tűnök fel a tömegben, sárgarépának mondom a murkot, és tudom, hogy jutok el az állatkertig. Majdnem olyan vagyok, mintha vidékről jöttem volna fel, ami már csak egy fokkal rosszabb, mint ha tősgyökeres pesti lennék. És egy fokkal jobb, mint ha vietnami vagy nigériai.
Készséggel elismerem, hogy Magyarországon belátható időn belül probléma lehet a menekültügy. Akár azt is, hogy részben most is az. Ámde tényleg az a megoldás módja, hogy felszítják az emberekben szunnyadó, kézhez álló gyűlöletet? Azokét, akik mindig olyan könnyen elhiszik, hogy az őket sújtó bajokról alapvetően nem ők maguk, hanem mások tehetnek. Az arctalan menekültek például. Nem a szomszéd srác, mert az rendes, hanem valakik, valahol. Ha hiszek nekik, és elfogadom, hogy a menekültügy valóban égető probléma lehet, akkor miért az indulatok semmire sem alkalmas nyelvén közelítünk hozzá? Ez ugyanis egyből komolytalanná tesz mindent. És nevetségessé. Két perc, és többé már egyetlen értelmes mondat sem hangozhat el.
Viszont olyan mondatokat hallok a felhergelt polgároktól, amilyeneket utoljára húsz éve, a kilencvenes évek közepén, az első kiábrándulás után, vagy a gyászos, a határon túliak állampolgárságáról szóló népszavazás idején hallottam.
A társadalomnak mintha szüksége lenne mumusra az újra visszatért gügyögő gyerekkorhoz. Újra elhiszi, hogy a szülei vagy épp az ő jóságos kis Atyuskája majd mindent megold. Aki elhiszi a mumust, saját, irányítható sorsáról mond le. Még az is meghaladja az erejét, hogy benézzen az ágy alá, pedig kiderülhetne: nincs ott semmi. A saját félelmei mozgatják a függönyt.
Ez lenne a magyarok kultúrája, amelyre a plakátok hivatkoznak? Ez a megfélemlítő, gőgös, rövidlátó szemléletmód? Az ujjal mutogatás?
A megbélyegzés eleganciája? A kultúra az eleve nem valami tágas, lakályos, értékelvű közös tér? Amit nem a tekintélyelv alapján lehet és kell tisztelni? És ahol jó a kultúra, ott nem ésszerűek a törvények? És ha ésszerűek, miért ne tartaná be az, aki új hazájának választotta?
Azért jöttem ide, mert ide akartam tartozni. Egy felnőtt, magabiztos és lakható országhoz. Amit akár hazának is hívhatok, ha úgy hozza kedvem. És gyakran hozza úgy, főként ha nem hívják fel rá folyton a figyelmem. Ha hagynak élni, nézdegélni. Ezek a plakátok az itteni tíz évem legostobább pillanatai közé tartoznak. Utcahosszal vezetnek, bár elég erős volt a verseny. Egy jó kocsmában ilyenkor a földre köpnek. Ezzel is jelzik, mi hova való.
Ha mindez 2005-ben történik, gondolkodás nélkül visszamegyek. A bozgorozás, a román többségi megvetés ennél többszörösen jobb. Mert akkor még megmaradhatott a kissé gőgös önbizalom vagy önhittség: mi ennél sokkal jobbak vagyunk.
Már nincs menedék. Egyedül maradunk magunkkal.
Következő cikk: Hangos veszekedésbe torkollt a Bánk bán előadása Pécsett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >